Volt belügyminiszterünk nem plagizálhatott. Hogy miért? Nos, tessenek kitalálni. Azért, mert attól tartott, hogy a plágiumkereső programok könnyedén felismerik a lopott részeket? Langyos! Vagy mert kellő ismeretanyag birtokában nem szorult rá a plagizálásra? Jéghideg!! Netán azért, mert becsületérzete nem engedte meg, hogy lopott gondolatokkal dolgozzon? Ez már maga az abszolút nulla fok!

De hagyjuk a találgatásokat, amelyekre nincs is szükség, mivel az Egyetemi Címeket, Diplomákat és Tanúsítványokat Akkreditáló Országos Tanács (nem semmi kis név!) világosan megmondta az okot: Petre Tobă azért nem követett el plágiumot, mert nem tud számítógépen dolgozni (így legalábbis copy-paste módszerrel nem plagizálhatott).

Amúgy azonban elképzelhetetlen, hogy egy ötvenegy éves értelmiségi, aki vezető tisztségeket töltött be a belügyi tárcában, ne dolgozott volna számítógépen, de hát Románia a korlátlan lehetetlenségek hazája is.

Azoknak pedig, akik hozzám hasonlóan tovább akadékoskodnak, az országos tanács újabb magyarázatokkal állt elő. Ha a volt tárcavezető esetleg plagizált volna is – de nem plagizált!!! –, akkor sem lenne semmi baj, hiszen internetes szöveget emelt át saját becses neve alatt dolgozatába, az internet pedig nem tekinthető törvényes személynek, ráadásul az átvett szövegnek a szerzője sem volt feltüntetve.

Persze, a fenti érv alapján akár könyvből is lehetne plagizálni, hiszen a könyv sem tekinthető törvényes (vagy akár törvénytelen) személynek.

Csakhogy: a megkérdőjelezett szövegrészek akkor sem tőle származnak, vagyis lopott holmit emelt át doktori dolgozatába. Márpedig becsületes ember, ha mondjuk, egy pénztárcát talál az utcán, bár tulajdonosát nem ismeri, azt mégsem vágja zsebre, hanem átadja a rendőrségnek…

Az országos tanács szerint plágiumról viszont még akkor sincs szó, ha a könyv záró jegyzetében, két ismert szerző – Joseph Stiglitz és Barry Buzan – családnevét a volt tárcavezető Apudra változtatta. Kekeckedők „kapitális bakira” hivatkoznak, nevezetesen arra, hogy a volt belügyminiszter egyszerűen nem ismeri az „apud” latin szót (amely esetünkben azt jelenti, hogy Stiglitz vagy Buzan műve után), vagyis a szerzők névsorát is copy-paste módszerrel vette át.

És az akadékoskodók nem gondolnak arra, hogy miként vehette át, ha egyszer nem tud „számítógépül”? Bezzeg az országos tanács erre a bakira is tudja a magyarázatot. Szerinte Petre Tobă nagyon is jól tudja, mit jelent az „apud” szó, így legfeljebb „ártatlan gépelési hibáról” lehet szó. A tanácstagok viszont gondosan megkerülik a kérdést, hogy akkor a két Apud névre hallgató szerző neve miért az „A”-betűs családneveknél jelenik meg, holott nevüknek az „S” illetve a „B” betűnél kellene szerepelnie. Feltehetően a volt tárcavezető ezúttal figyelmességének lett az áldozata: a két Apudot áttette „rendes helyére”, az „A” betűhöz. Ebben az esetben a gépírókisasszony valóban „ártatlan”.

A doktori disszertációnak azonban van még egy szépséghibája: közel két tucat oldalnyi szöveg pontosan megegyezik Petre Tobă egyik volt kollégájának dolgozatával. No de az országos tanács nem azért országos, hogy tanácstalan legyen – ez esetben is tudja a magyarázatot. Szerinte ugyanis a két kolléga azonos időben, azonos tananyagokból, azonos vezetővel készült a doktorátusi vizsgára, nyilvánvaló tehát, hogy hasonlóképpen gondolkodtak is.

Hasonlóképpen ugyan gondolkodhatnak a szerzők, ám az mégiscsak párját ritkítja, hogy oldalakon át szóról szóra azonos mondatokat írjanak le, egymástól függetlenül. Bár azért itt is figyelembe kell vennünk annak lehetőségét is, hogy ha végtelen számú majom végtelen számú írógépen végtelen időkig gépel, akkor előbb utóbb megszülethet a Rómeó és Júlia Shakespeare-i szövege is… De hát ezt csupán lehetőségként mondtam, távol álljon tőlem, hogy a volt belügyi tárcavezetőt és kollégáját (netán az országos tanács tagjait) lemajmozzam.

Egy bakit azonban az országos tanács tagjai is elkövettek: nem vették észre, hogy belügyminiszterként, a tárca internetes honlapján szereplő önéletrajzában Petre Tobă még azt írta magáról, hogy „jól ismeri a Microsoft Office alkalmazásait (a Word, Excel, Power Point, Acces, Outlook, InfoPath programokat), használni tudja az internetet”.

Valaki tehát hazudik: vagy a volt belügyi tárcavezető, vagy az országos tanács tagjai. De az is meglehet, hogy utóbbiak nem látták a belügyi tárca internetes honlapját – mert tudnak számítógépen dolgozni.

Fotó: cotidianul.ro