Ha a román politikusok nem csupán Mátyás király származásának, etnikai hovatartozásának kérdésével foglalkoznának, hanem a róla kelt mondák népi bölcsességét is megszívlelnék, megtudhatnák, hogy egyszer volt Budán kutyavásár.

Így nem is próbálkoztak volna ismét azzal a trükkel, amely egy ízben meghozta számukra a sikert, ám egyszersmind megágyazott a kudarcnak. Minden bizonnyal nem teljesen spontánul, némi szakértői manipulációs technikát is bevetve, kampánycsendben sikerült oly méretűre növeszteni a külföldi szavazók kutyakomédiáját, hogy az itthoniak vak dühükben hatalomra segítették az egyébként alkalmatlan és esélytelen Klaus Iohannist. Aki aztán sokkal több jót tett a Szociáldemokrata Párttal, mint az országgal. A szociáldemokraták népszerűsége olyan mértékben nőtt, amilyen mértékben nőtt a társadalomban a zűrzavar. Igaz, hogy a Iohannist jelölő Nemzeti Liberális Párt is mindent megtett, hogy az elnök számára vállalhatatlan legyen Gorghiu és Blaga tákolmánya.

A kormányzó párt kilétét azonban mégis a választások döntik el – a szakértői kormányzás a törékeny demokráciájú és gazdaságú, a hanyatló demográfiájú Románia számára a legrosszabb opció –, s a liberálisok Johannistámogatása nélkül is nyerni szeretnének az ősszel.

Ha ismernék a Mátyás mondakört, nem hitték volna el, hogy a külföldi szavazókkal ismét lehet választást nyerni. Akkor talán nem is erőltették volna a levélben szavazás bevezetését, hiszen a regisztrálók fölöttébb alacsony száma a legkeményebb bírálat, ami a liberálisokat, Iohannist érhette. Azok a tízezrek, akik az elnökválasztás második fordulójának vasárnapján tülekedtek, hogy a változásra szavazhassanak, hogy a szociáldemokratákat végképp a történelem süllyesztőjébe juttassák: ma nem is akarnak regisztrálni. A földi messiásvárás ismét kudarcot, kiábrándulást eredményezett. Johannisnem a jól végzett munkának, hanem nagyravágyó geopolitikai-katonai szerepvágyainak, előző életéből hozott turista álmainak hódol. A nemzeti liberálisok inkább nemzetiek, mint liberálisok. Gazdaság- és adópolitikájuk ismét a Boc-kormány válságmélyítő módszereit idézik, s a krízis lehetőségét vetítik előre. Emiatt a szociáldemokraták anélkül, hogy bármit is tennének, egyre népszerűbbek, annak ellenére, hogy a pártot egy jogerősen letöltetlen börtönbüntetésre ítélt, skrupulusoktól mentes politikus vezeti.

A regisztrációtól való távolmaradás, távoltartás okát a liberálisok félreértik. És továbbra is ezen az egyetlen választási ötleten rugóznak. A választási regisztráció megkönnyítését szorgalmazzák, miután kiderült, hogy alig valamivel több mint három és félezer külföldön élő román állampolgár kíván élni választói jogával. Hátha ismét kiprovokálhatják a csodát és a külföldiek, akik szerintük hagyományosan jobboldaliak, megnyerik számukra a miniszterelnöki bársonyszéket. Hiú ábrándnak tűnik, kevesebb mint egy hónappal a névjegyzékbe vétel határidejének lejárta előtt.

A liberális kötődést ráadásul gyengíti a külföldi vendégmunkások pragmatikusan óvatos megközelítése is: ha regisztrálnak, az adóhatóság látókörébe is kerülhetnek, ami semmi jóval nem kecsegteti őket.

Ám mi magyarok sem dicsekedhetünk a sok tízezer magyar emigráns támogatásával! Miközben a legtöbben a Spanyolországban élő románok közül kérvényezték a névjegyzékbe való felvételüket, a legkevesebben Vietnamban, Oroszországban, Új-Zélandon, Indiában, Dél-Koreában, Cipruson, Dél-Afrikában és... Magyarországon. Magyarország szinte ki is maradt a statisztikából, hiszen mindössze egy személy regisztrált! De hadd legyünk derűlátó hazafiak, és higgyük azt, hogy az első erdélyi magyar aki regisztrált, egyben nem az utolsó is. Lesznek még ketten-hárman.

Mert azt már észrevehettük, hogy a nyugati erdélyi magyar emigráció rendkívül aktív a Facebookon a székelyzászló posztolásokkal, a románok fikázásával, meggyőző erővel ecseteli, hogy szülőföldjén sajnos megélni nem lehet, ám a szíve a Hargitáért oly nagyon...

Most azt is lemérhetjük, hogy köreiben mekkora az érdektelenség a hazai érdekvédelem támogatása iránt. Pedig csupán egy levélszavazatot várnánk el tőlük, ami fordított esetben szinte kötelességnek számít Erdélyben. Furcsának is tartják a mi hozzáállásunkat azok, akik ma is hisznek Gyurcsánynak...