A románok Bau Bauval, az óriásira nőtt, lelketlen szörnnyel ijesztgették – talán ijesztgetik ma is – a gyermekeiket: jön, és mindenkit elvisz.

Az erdélyi magyar diákok Bau Bauja kétségtelenül a román vizsga a kisérettségin és az érettségin. Jön, és sokaknak minden vész. A román nyelv oktatásának milyensége és minősége az egyik, minden bizonnyal a legfőbb oka annak, hogy az erdélyi magyar megyék országos viszonylatban középszerűen teljesítenek. A sikeresen érettségizők magyar diákok aránya esetenként valamicskével az országos átlag fölötti vagy jottányival alatti. Az érettségi eredmény pedig befolyásolja a pályaválasztást, az életpályát. Egyesek, akiknek – noha minden más tárgyból jól teljesítettek – a román miatt nem sikerült az érettségije, a pálya szélére sodródhatnak. Vagy sodródnak az országot elhagyó, Nyugaton alacsony képzettséget igénylő, de a hazai bérekhez képest jól fizetett munkát kereső, gazdasági kivándorlók áradatához. Van, akinek a románból kikínlódott alacsony osztályzatán múlik az, hogy nem jut be az államilag támogatott ingyenes helyekre, s a szülők jövedelméből nem telik az iskoláztatásra. (Kevés az olyan jó példa, mint a kőhalomi szórvány bentlakást működtető egyházközségé, amely az egyetemre bejutott diákjainak igyekszik támogatást nyújtani, igaz, többnyire külföldi adakozóknak hála.)

Egy négy évvel ezelőtt közzétett tanulmány szerint román nyelv és irodalomból a magyar tagozaton tanulóknak mindössze 39 százaléka érte el a továbbhaladás lehetőségét biztosító ötösnél jobb érdemjegyet, míg a román tagozaton tanulók esetében ez az arány 68 százalék volt. Ugyanakkor magyar nyelv és irodalomból a diákok 81 százalékának sikerült a vizsgája, és a vizsgázók egyötöde 8,00 és 8,99 között teljesített. Román nyelv és irodalomból a magyar anyanyelvű tanulók 16 százaléka 1,00 és 1,99 közötti minősítést kapott.

A megoldás erre az erdélyi magyarságot hátrányos helyzetbe hozó, kivándorlási kedvét is növelő régi problémára már rég megszületett. Ezt a súlyos kudarcot úgy lehetne elkerülni, ha a román nyelvet nem anyanyelvi módszerekkel, még ha nem is idegennyelv-oktatási módszerekkel tanítanánk, hanem második nyelvi vagy környezeti módszerekkel.

Lassan egy évtizede annak, hogy a székelyföldi magyarok nagy barátjaként tetszelgő Traian Bãsescu államelnök kovásznai látogatásán, pálinkázgatás közben, a helybeliek józan érvelését hallgatva, elismerte, hogy a magyar anyanyelvű diákoknak másképpen kell tanítani a román nyelvet, mint a román anyanyelvűeknek. Maga mondta úgy, hogy idegen nyelvként, az idegen nyelvek tanításának módszertanával.

Az oktatási tárca nemzetvédői azonnal a javaslat képtelenségét bizonygatták, a hazafiúk ismét bedobták a román kenyér – román nyelv diverzióját.

Az erdélyi magyar politikusok többsége nem hitt az akkori államfő őszinteségében, ám kormányon lévén, elfogadtatták azt a törvényi előírást, amely szavatolja a román nyelv elsajátításának a lehetőségét, elemiben az idegen-, gimnáziumban és középiskolában a második nyelv oktatási módszereinek az alkalmazásával.

Szavatolná, ha életbe lépett volna. Az Oktatási Minisztérium illetékese szerint ez hamarosan megtörténik. A válasz azoknak a kérdésére, akik a konkrét időpontot firtatják, már egy-két éve változatlan: ősztől. S valóban, az ősztől alaposabban elsajátíthatják a román nyelvet a magyarul tanuló negyedik osztályos diákok a számukra frissen jóváhagyott specifikus tankönyv révén. Amit azonban, ha jövőben nem követi az új ötödikes specifikus módszertan és tankönyv, akkor az olyan, mintha gyermekeinket úszógumival lubickoltatnánk a házi medencében, majd vadvizekbe dobnánk: Ússzatok!

Talán van még öt évünk arra, hogy az Oktatási Minisztérium betartsa az oktatási törvény előírásait. Hogy megértessük, viszonyulásunk a román nyelvhez alapvetően nem zsigeri, csupán más szempontú, mint a román anyanyelvűeké. Mi, magyarok a hasznosítható nyelvtudásban vagyunk érdekeltek, az élő román nyelvet, nem pedig a regionalizmusokat, a patriotárd irodalmi műveket akarjuk megismerni, mert az nem közelebb hoz, ellenkezőleg eltávolít a valós kétnyelvűségtől.

Csakhogy a román nacionalista szemlélettől szabadulni nem tudó illetékesek számára, Péntek János professzor szavaival élve, az alacsony szintű, úgynevezett felcserélő kétnyelvűség a cél, amely a nyelvcserét és az asszimilációt segíti elő, és amely arra is alkalmas, hogy gyenge román tudása miatt felnőttként is folyamatosan stigmatizálják és diszkriminálják a magyar anyanyelvű beszélőt.

Az erdélyi magyarság asszimilációját vagy kivándorlását kívánatosnak tartó illetékesek jól tudják, mindkét folyamatot elősegíti, ha a román nyelv nem elsajátítható tantárggyá válik, hanem megmarad nemzeti Bau Baunak.

Tény, hogy a román oktatáspolitika, maga az Oktatási Minisztérium az, amely leginkább akadályozza a román nyelv hatékony oktatását a magyar iskolákban. Ideje lenne ezen változtatni, nem csak úgy valamelyik ősztől, hanem már idén ősztől, hogy beérjen a változás gyümölcse nyárelőre, a kis- és nagyérettségi idejére.

Fotó: huff.ro