Csíkszeredában és Csíksomlyón, július 2-án, szombaton, annak rendje és módja szerint, több ezer résztvevővel, megtartották az Ezer Székely Leány Napot. A tudósítások sok apró részletről beszámoltak. Többen emlegették, hogy a 85. találkozóra gyűltek össze a székelyek. Ez hamis, mint ahogyan a rendezvény történelmében is rengeteg a félreértés és részinformáció. Próbáljuk meg források alapján áttekinteni a nyolc és fél évtizedet.

Abban mindenki egyetért, hogy az első találkozót 1931-ben tartották. Az 1901-ben született, 1991-ben tehát kilencven éves Domokos Pál Péterrel Budapesten jómagam készítettem az egyik utolsó interjút, ebben így emlékezett vissza a történtekre: „Amikor a húszas évek derekán a csíksomlyói tanítóképzőben elkezdtem a tanítást, székely harisnyába és csizmába öltöztem. Minden vasárnap ebben jelentem meg. A tanártársaim nem lelkesedtek ezért, mert az ő szemükben a nadrág volt a kultúra szélső határa. De én kitartottam emellett, hogy nem hagyhatjuk az ősi viseletet és a legények egymásután csináltatták meg a harisnyákat, és a leányok is kezdték felvenni a szőttes rokolyát. De a leányoknál már nehezebb volt a kérdés, ezért megkértem Hirsch Hugónét, aki divathölgye volt Szeredának, hogy öltözzön szőttes rokolyába és tegye fel a csepeszt. Felöltözött, és többé nem kellett aztán a többieket biztatni, mert elkészültek a rokolyák, falunként szőttes bálokat csináltunk, s a bálban a szőttes lett a viselet. Igy aztán a rokolyák is elkészültek, és amikor az ezer rokolya megvolt, akkor megtartottam az Ezer Székely Leány Napot. Akkor, ott, a szociális nővérek is segítettek, egy Stettner Andrea nevű szociális nővér volt az, aki igen sokat segített.”

Darvas Kozma József csíkszeredai esperesnek világhálós blogjában is közzétett véleménye szerint a két világháború között a találkozók megszervezésének ötlete nem a neves néprajzkutató, az egykori csíksomlyói tanító, Domokos Pál Péter fejéből pattant ki, hanem Páter Takács Albert Gábor (1896, Budapest - 1974, Youngstown, Egyesült Államok), a csíksomlyói ferences kolostor korabeli házfőnöke vetette fel a gondolatát már 1930-ban, és ő fogalmazta meg jelmondatát, illetve célját is: hitében erős, erkölcsében tiszta, önazonosságában szilárd ifjúság nevelése. “A Csíkszeredában működő Szociális Testvérek Társulatának egyik vezetőjével, Stettner Andrea testvérrel és a kolozsvári Katolikus Nőszövetséget képviselő Zakariás Flóra nővérrel 1930-ban eltervezték az Ezer Székely Leány Napja rendezvény szervezését, amelyre első alkalommal 1931. június 7-én került sor, hónapokig tartó előkészület után.” Darvas szerint Domokos Pál Péter csupán két esztendőre rá jelentkezett: “1932-ben a mozgalomhoz új emberek is csatlakoztak, köztük Domokos Pál Péter gimnáziumi tanár, aki a konferanszié szerepét vállalta és P. Lukács Manszvét ferences szónok. (...) Az Ezer Székely Leány Napja rendezvény megálmodója és szervezője P. Takács A. Gábor csíksomlyói ferences házfőnök volt és nem Domokos Pál Péter!”

No, most mitévők legyünk? Alighanem az 1929 őszén rajztanárként Csíkszeredába került Vámszer Géza visszaemlékezéseinek kell igazat adnunk. “Az 1920-as évek végén kezdtek kibontakozni Csíkszeredában a székely népviselet, néptáncok, hagyományok, szokások felelevenítését, népszerűsítését célzó mozgalmak.A népi művészet és háziipar felelevenítése, illetve megörökítése annyira a levegőben volt már, hogy minden értelmiségi – aki tehette – munkakörében e területen tevékenykedett."

Szombaton, Csíkszereda főterén találkozó-indítóként a műsorvezető immár mind Takács Albert Gábor, mind Domokos Pál Péter nevét említette, az időpontot azonban elvétette: az első találkozó időpontját 1931. június 18-ra tette. Nem akkor történt. Az eredetileg 1931 május 31-re tervezett találkozót a korabeli romániai választások miatt június 7-re halasztották. Csíki Néplap: “A magyar népviseleti akció Erdélyben, 1931 június hó 7-én fordulóponthoz érkezett. Hosszú, fáradságos és sokszor csaknem meddőnek látszó előkészítő munkálatok után, a Missziós nővérek Csíksomlyón és Csíkszeredán sikerült népviseleti ünnepélyt rendeztek. A csíksomlyói "Ezer székely leányok napja" a magyar nemzeti viselet feltámadásának ünnepe volt! A szokásos úrnapi körmenet messze kimagaslott az egyházi események sorából azáltal, hogy azon a székely leányok, a missziós nővérek – első sorban Stettner Andrea testvér – buzdítására, falujuk népi viseletébe öltözve jelentek meg, virágos kertté varázsolva a poros utcákat is. A gyönyörűséges körmenetben 42 falu leányai vonultak fel, nemcsak Csíkból, hanem a távolabbi megyékben fekvő székely falvakból is.”

1932. május 29-én második alkalommal is megrendezték az ünnepséget. A korabeli romániai hatóságok azonban nem nézték jó szemmel a Trianon utáni, két világháború közötti erdélyi magyar önszerveződésnek ezt az újabb jelét, és a Brassói Lapok 1934 július 4-én már ezt írta: “Az ezer székely leány napja Csíksomlyón vasárnap nem mehetett végbe simán, mert szuronyos csendőrszakasz és a csíkszeredai tűzoltóság vonult ki a lányok ellenőrzésére s a csendőrség önhatalmúlag szétszedte a pódiumot, úgy, hogy az előadásokat ne lehessen megtartani. Előzőleg a hatóságok kidoboltatták a környéken, hogy elmarad az ünnepély.”

1935-ben pedig a találkozót, mint nem kizárólag vallásos jellegű eseményt, már be is tiltották.

A hiedelem azt tartja, hogy 1940-1944 között a találkozókat újra megtartották, majd ezt követően a román impériumváltás, azaz Bukarest tiltotta be. Az első tiltás azonban Budapestről érkezett.

A második bécsi döntés nyomán Észak-Erdély és vele együtt a Székelyföld újból Magyarország részévé vált. A bevonuló magyar katonaságot és az új közigazgatás kialakítását követően Horthy Miklós kormányzó és neje Csíkszeredába is ellátogattak és az eseményhez időzítették az Ezer Székely Leány Napjának újbóli megrendezését. A Magyar Távirati Iroda 1940. október 10-i tudósítása szerint vasútállomási köszöntő beszédében Adorján Ferenc csíkmenasági gazda az elmúlt évek kálváriájára is kitért: "Tilthatták, hogy ne viseljük a székely ruhát, az asszonyok ne viseljék fejükön a csepeszt, a székely asszony bátorságának a szimbolumát, de erős és kitartó lelkünk a miénk maradt és a családunké."  Ezt követően a kormányzó pár, kíséretével, Csíksomlyóra, az Ezer Székely Leány Napra hajtatott. De adjuk vissza a szót az MTI tudósítójának: "A székely leányok hagyományos ünnepére már előző nap tömegesen érkeztek a résztvevők: Sokezer székely leány és legény sereglett össze Csíksomlyón. Egész Csík, sőt a szomszédos megyék lakossága is megmozdult. Ömlött Csíksomlyó felé a nép. A csíkszeredai állomástól a csíksomlyói hegyi templomig terjedő, minthegy három kilométeres útszakaszon sűrű sorfalat állottak a székelyek, virágszőnyeggel borították az úttestet és túláradó lelkesedéssel köszöntötték a kormányzói párt. A híres kegytemplom ajtajában Páter Szőcs Dénes szentferences zárdafönök üdvözölte a székelység nevében a Főméltóságú párt.”

1940-ben a magyar hatóságok tehát újjászervezték a találkozót, de esztendőre rá, a Magyar Távirati Iroda 1941 június 29-én már azt teszi közzé, hogy „a gyűléstilalomra vonatkozó hatósági rendelet folytán az Ezer Székely Leány Napja elmarad”. Hogy mi állt a háttérben, arra a korabeli sajtóvisszhangok nyomán csak következtetni lehet: minthogy a székely legényeket és férjeket elvitték a frontra, a magukra maradt székely lányokat-asszonyokat aligha lehetett a családi élet vállalására és a népviselet megmentésére buzdítani.

A második világháború után a kommunista hatalom egyre szigorúbb rendeletekkel tiltotta be vagy szorította a templomok falai közé a vallási jellegű rendezvényeket, a népi hagyományok ápolásának olyan ideologikus, a történelmiséget teljességgel mellőző kereteit dolgozták ki, amelyben az Ezer Székely Leány Napja nem fért el.

Hosszú évtizedek után, az 1989-es romániai rendszerváltást követően László Pál, Csíkszereda polgármestere kezdeményezte az újjászületést. 1991 július 14-én, a szentmise után, már az újra megtartott pünkösdszombati búcsúhoz hasonló nagyságrendű tömeg indult a csíksomlyói természetes amfiteátrum akkor még egyszerű színpadához, köztük maga a székelyruhás polgármester is, aki néhány hónap múlva tragikus hirtelenséggel elhunyt.

A találkozót azóta növekvő részvétellel évente megtartják, egy ideig különböző rockoperák is próbáltak rátelepedni, jelenlegi koreográfiája akkor alakult ki, amikor Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának képviseletében Antal Attila alpolgármester, az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány és az András Mihály vezette Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes vette át a szervezést, évről-évre több értékes ötletet is beépítve a rendezvénybe.

Az idei találkozó tehát bármennyire is jól hangzik, de korántsem volt a nyolcvanötödik. A múlt század harmincas éveiben négy, a negyvenes években egy találkozót tartottak, a romániai rendszerváltás után pedig huszonhatot. Ami viszont igaz: nyolc és fél évtizede tartottak az elsőt.

Fotó: MTI