Hét végén tették le az esküt Romániában az önkormányzati vezetők és képviselők. Noha több mint százezer szavazattal kapott kevesebbet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az idei helyhatósági választáson, mint négy évvel korábban, mégis megerősödve került ki a politikai alkukból. Az a mondás jutott eszembe, hogy a nagyság ára a felelősség. S ha zsugorodott is az RMDSZ szavazótábora, a felelősséggel lefolytatott tárgyalások ismét helyzetbe hozták a szövetséget.

Az alacsony választási részvétel és a román szavazatok szétfaricskálódása miatt, a választásokat követő alkuk eredményeként nemcsak Kovásznán és Hargitában van magyar megyei elnöke, mint eddig, hanem Maroson, Szatmárban és Biharban is. Magyar alelnöke van a Brassói Megyei Tanácsnak. Egyébként szórványban érte el az RMDSZ azt, amire sok településen 1920, azaz Trianon óta nem volt példa. Például Brassónak magyar alpolgármestere lett. Akárcsak Nagyenyednek, s maradt Aradon is az RMDSZ-es alpolgármester. Úgy tűnik, hogy a szórványmagyarság erőteljesebben érezte meg az érdekvédelem és érdekérvényesítés szükségességét, mint a tömbmagyarok, ezért is volt magasabb a részvételi arány, akár a székelyföldi, akár a román választók arányához viszonyítjuk.

A több önkormányzati tisztség megszerzése egy furcsának tűnő, de eredményessége miatt megkérdőjelezhetetlen elvnek köszönhető. (Az RMDSZ ellenzéke ezt elvtelenségnek tartja.) A választások után eltelt időszakban az RMDSZ mindkét nagy párttal, a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal is tárgyalt – és szövetkezett végül. Sok helyen évtizedes az együttműködés a liberálisokkal. Itt megújították az egyezményt azokkal a helyi és megyei szervezetekkel, amelyek inkább liberálisok, mint nemzetiek. Viszont főként a frontvárosokban vagy frontmegyékben az NLP sokkal inkább nacionalista szempontokat követ, így velük szövetkezni lehetetlen volt vagy káros lehetett volna. A magyarok lakta megyékben a szociáldemokraták, az RMDSZ-szel szövetkezve igyekeztek a liberális fölényt csökkenteni. Az őszi parlamenti választásokon ugyanis a szociáldemokraták szeretnének minél több szavazatot elnyerni a liberálisoktól Erdélyben, ahol nem túlságosan népszerűek. Országosan a szociáldemokraták váltak a parlamenti választások favoritjaivá, miután az Erdélyen kívüli régiókban taroltak, ám ha biztosra akarnak menni, Erdélyben is szavazatokat kell szerezniük. Erre a legjobb módszer a megyei, városi vezető tisztségektől távol tartani a liberálisokat, akár úgy is, hogy az illető tisztségeket átengedik az RMDSZ-nek. Ezért utasították vissza a Maros megyei liberálisok ajánlatát, hogy a magyar megyei elnökség meghiúsításáért fogjanak össze. A szociáldemokraták inkább az RMDSZ mellé álltak; így lett magyar elnöke a megyének.

„Azokban a megyékben, ahol a liberálisokkal szövetkeztünk, a szociáldemokraták haragszanak ránk, ott pedig, ahol az SZDP-vel alkotunk többséget, az NLP haragszik” – idézte a Mediafax Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, aki bevallotta, hogy a korábbi tapasztalatok és a pártok együttműködési készsége alapján döntöttek helyi szinten arról, kivel szövetkeznek.

Az, hogy az RMDSZ nem kizárólag egyik vagy kizárólag a másik román párttal szövetkezett Erdély-szerte, azt jelzi, hogy a megyei koalíciós tárgyalások kimenetelét nem befolyásolta az, hogy ősz végén parlamenti választások lesznek, s a Szövetség előkészíthetné a kormányra lépését. A helyhatósági választások eredményeit látva, valószínűsíthető, hogy az SZDP az RMDSZ támogatása nélkül is kormányt alakíthat. Ez azért nem olyan elkedvetlenítő hír, mert a Nemzeti Liberális Párt jó ideje rálicitál a magyarfóbiával erősített román nemzeti érzés szításában a szociáldemokratákra.

Az RMDSZ-nek azért sem lett volna hasznos a helyhatósági választásokat követő alkuk során az esetleges kormánykoalícióra hajtania, mert egyelőre az ötszázalékos küszöb átlépése a cél. Lehet örülni a meg- vagy visszaszerzett tisztségeknek, ám az őszi parlamenti választásokon ennyi szavazat nem lesz elég a küszöb átlépéséhez. S ez nyugtalanító, akkor is, ha van egy alternatív küszöb, amely hozzásegíti az RMDSZ-t a törvényhozási jelenléthez.

A helyhatósági választások eredménye, a kettő helyett öt megyei elnöki tisztség megszerzése olyan alap, amelyre lehet és kell építkezni. A churchilli elv érvényességét cáfolhatatlanul bizonyította az RMDSZ: értelmetlen azt mondani, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, azt kell tenni ugyanis, amit a helyzet megkövetel.

A helyzetbe hozott önkormányzati vezetőktől pedig most sokat követelnek, még többet várnak a választók.