Ambrus Attila: Leleplezett statiszták

Eredeti demokráciánk bűnben fogantatott. Ezért sokkal inkább eredeti, mintsem demokrácia. Az erőszak három pillanatára egyre kevesebben emlékszünk, még kevesebben törődünk vele. Gyermekeim úgy hallgatják történeteimet a decemberi forradalomról, a marosvásárhelyi fekete márciusról, illetve a júniusi bányászjárásról, mint tizenévesként én hallgattam nagyapám meséit a második nagy világégésről: szájtátva és értetlenül. Hogyan, miért történt mindez? És miért nem tudjuk a mai napig, hogy valójában ki volt ezeknek a rendezője? Történelemből a napokban érettségiző fiam kérdezi, hogy ha most a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta, hogy a Legfőbb Ügyészség újra megnyissa a forradalom aktáit, kiderül? Olyan ez az ügy, mint a Kennedy gyilkosság, válaszolom. Nem egészen érti, számára ez már egy másik évszázadi rejtély, különben is hisz a nem eredeti, vegytisztának leírt és propagált demokráciában.

Még az eredeti demokráciánkban is van valamelyes hite, meg is hagyom ebben a (tév)hitében, hiszen szeretném, ha nem futna el messzi földre, s az itthon maradáshoz kell a minimális bizalom. Azzal érvel, amivel Bogdan Licu, korábbi ideiglenes főügyész, hogy az eddigi vizsgálatokat lefolytatóknak valójában nem állt szándékukban kideríteni, mi is történt az 1989. decemberi események ideje alatt, hogy kiket terhel a felelősség a gyilkos sortüzekért, a gyíklesőkből osztott halálért.

Megkockáztatom, hogy most sem áll senkinek szándékában nevesíteni az elkövetőket. Ahogyan a washingtoni 9/11 múzeumban nincs nevük a terroristáknak, mert ők a Gonosz emberei, úgy nem lesz nevük a romániai forradalom áldozatai gyilkosainak, mert ők a ma hősei.

Ám azért csak élesedik a kép, egyre kivehetőbben kirajzolódik, hol tervelték el a társadalom bűnbeejtésének a pillanatát. Még a marosvásárhelyi események árnyaltabb megközelítéséhez is hozzásegít az, hogy a napokban kiderült: a júniusi bányászjárás ideológia és képzeletbeli barikádjának mind a két oldalán szekusok álltak.

Miron Cozma bányászvezér, aki nem csupán az árvácskákat ültette el csákányával az Egyetem téren és a kormány épülete előtt, hanem Ion Iliescut is hosszú évekre beplántálta a hatalomba, a múlt héten az Adevărulnak adott interjújában keményen kiosztotta szekusmúltja miatt Marian Munteanut, az 1990. júniusi Egyetem-téri diákdemonstrációk vezéralakját. Munteanuról nemrég derült ki, hogy évtizedekkel ezelőtt beszervezte a Szekuritáté. A feketeszén Esthajnalcsillaga a múlt heti interjújában még azzal dicsekedett, hogy fiatal korában szekusokat és párttitkárokat vert össze, a kommunista rendszerben is lázadó volt, s komoly összetűzései voltak az államhatalommal.

A héten pukkant a petárda (mert bombának azért ne nevezzük): Miron Cozma egykori bányászvezér 1977-től hat éven át Paul fedőnéven jelentett a Szekuritáténak. Ez derült ki az átvilágító testület irattárában található dossziéjából, írta meg szintén az Adevărul. A tartótisztje jelentésében azt írta, hogy Miron Cozma igen fontos forrás volt, a Szekuritáténak nagy hasznára voltak azok az információk.

Hogy 1989 decembere előtt mennyire volt hasznos besúgóként Marian Munteanu, nem tudjuk, ám hogy a pufajkás szakszervezeti vezető és a szakállás diákvezér jó kis alakítást nyújtott a Bűnben fogantatás harmadik epizódjában, azt láttuk. A színjáték sikeres volt, a két szereplő nagy átéléssel játszotta a főhőst. Ma már tudjuk, mindegy volt, ki győz, hisz a társadalom bűnbeejtése megesett, az ellentét magjait elszórták, és a gyűlölet szárba szökött. Lehet osztani és uralkodni ismét!

A forgatókönyvírók dörzsölhették a kezeiket. A két szánalmas statiszta, Cozma és Munteanu megtették kötelességüket, s akár a mór, mehettek. Egyikük a rácsok mögé, a másikuk a történelem süllyesztőjébe, hogy amikor ismét elő akart onnan settenkedni, kíméletlenül visszalökjék oda azok, akiknek csak addig kellett, míg a hatalom láthatatlan régióiba visszakanyarodó utat számukra biztosítják.

Mit ért meg mindebből a fiam? És felfogjuk-e mi, akiknek a kevesebb eredetiség és a több demokrácia a vágya, hogy mi történt, történik velünk, ellenünk?

Fotó: roncea.ro

Kimaradt?