Lehet, hogy Donald Trump New York megyei győzelme borította el az agyam, bár ez nem így lehet, mert a Trump-jelenség épp megjelenése óta borít el (meg ki). Lehet, hogy nem kellene Donald bátyámat támadnom, hiszen sok furcsaságot rá lehet mondani a demokrata esélyesre is: Hillary Clintonról rebesgetik például hogy addig győzködte a férjét, amíg az kőkorszakosította Jugoszláviát. Nem kellene belekötnöm a republikánusok által sem kedvelt pretendensbe, mert ha voksolásokról van szó, akkor legitimáltak ott már furcsaságokat Afganisztán és Irak esetében, Líbiával és Szíriával kapcsolatosan. Vagy kik munkálkodnak éppen azon, hogy Ukrajna a szakadár vidékek esetében saját akarata ellenére föderalizálódjon egy helyzet-felfordítással, amely a politikai legitimációt előrébb helyezi, mint az orosz fegyverek hazaküldését?

De hát ez már átnyúlik Ajrópába, s messzire visz: Trump egyelőre csak otthon veszélyes, igaz, trónrakerülése esetén épp Európában fog „megállni”, elképzelhetően (ha lehet adni egy szavára is) pro-Kreml hangvétellel.

Ebben az értelemben Donald Trump nem veszélyesebb, mint az elődök, ami azonban kiemeli őt: elfogadottá tehet pár dolgot, amire megoldást – vagy felejtést – keres a mostani adminisztráció.

Nem a szemfényvesztés, a szemforgatás mellett szállok síkra, csak azt mondom, hogy Obamának már nem lesz ideje döntő jobbulást elérni sem az amerikaiak által alkalmazott kínzások ügyében, sem annak végleges elkerülésében, hogy Szíriába ugyanúgy bevonuljon a Pentagon, amennyire azt tette Irakban, és ott akkorát koppanjon, amekkorát Irakban koppant.

Ismerős témák, meghiszem, mindkettőről hallottunk már valamilyen formában, s modus operandi szintjén sem újdonság mondjuk a foglyokból való információkicsavarás kínzással – ez végképp nem amerikai találmány. Csak épp a törvényesítésük lehet az, ha Trump marad. Illetve szentesíthet pár saját módszert is, amit például az Észak-Kaukázus kellemetlenkedő törzsei esetében használt Moszkva: a terroristák vagy gyanús személyek családjainak túszulejtése, ha kell meggyilkolása állami asszisztenciával. Trump szerint ha valaki ISIS-gyanús, akkor az ISIS-hez mért keménységgel kell bánni a családjával is, azaz, mivel al-Bagdadi emberei nem törődnek a mi életünkkel, hasonóképpen kell fellépnünk adott esetben teljesen ártatlanok ellen. Vagy arra utalva, hogy mi a helyzet a párizsi merényletekkel és a moszkék felügyeletével, szerinte ellenőrizni és bezárni kellene az amerikai muszlin imahelyeket is. (A „patrulálni” fogalmat használta.)

Itt megállok nevezett úriember kiszólásainak sorával, s csak annyit kérdezek, nem mondanának ezek ellen pont az amerikai alkotmánynak: a kínzás a 8. alkotmánymódosításnak, a túszejtés a háborús bűnökre vonatkozó passzusoknak, az imahelyek felügyelete/bezárása az első alkotmánymódosításnak (vallásszabadság, szólásszabadság, gyülekezési jog). És tengerentúli katonai akciókat lehet ezentúl is klasszikus hadüzenet nélkül indítani?