Mugur Isărescut a rendszerváltást követően úgy ismerhettük meg, mint az egyetlen teljesen tiszta bankszakembert, politikust. Azzal, hogy huszonhatodik éven át megmaradhatott tisztségében, a Román Nemzeti Bank kormányzójaként, világcsúcsot döntött és bekerült a Guiness-féle rekordok könyvébe is.

Bankszakemberként véget vetett a 300 százalékot is meghaladó inflációnak, megakadályozta a lej összeomlását, az utóbbi másfél évtizedben pedig a hazai valutapiacon ügyesen manőverezve, sikerült nagyvonalakban szinten tartania a nemzeti valutát.

Technokrata miniszterelnökként is fennakadás nélkül vezette a kormányt, gondosan megszervezte az éppen soron következő választásokat, majd visszatért a nemzeti bank élére – amelyet a miniszterelnöki tisztség kedvéért csakis azzal a feltétellel hagyott ott, hogy azt a választások után ismét elfoglalhatja.

Mugur Isărescu nagyrészt távol maradt az üzleti vállalkozásoktól is – megelégedett elit borászat működtetésével, amelynek borai – sajnos, nem kóstoltam őket – állítólag kiválóak.

Államfők, miniszterelnökök, miniszterek, politikusok, pártelnökök időközben jöttek-mentek, és azóta sem találni olyan politikust, akinek a fején ne lenne aprócska vaj (vagy legalább is kis darab margarin). Többen végképp távoztak a politikai életből, mások a cellák múzsáját hívták segítségül halhatatlan értékű tudományos munkáik megírásához, Mugur Isărescu azonban tántoríthatatlanul a helyén maradt, mint Andersen rendíthetetlen ólomkatonája.

A közvéleményben nagyjából így élt Mugur Isărescu. Mígnem nem jött egy bosszúszomjas hölgy, aki már napok óta hajmeresztő állításokkal került a figyelem középpontjába. Alina Magureanu elképesztő dolgokat hozott nyilvánosságra vezető román politikusokról, üzletemberekről. Persze, a hölgyek bosszújától menten meg mindenkit a Teremtő, a megtorlás kedvéért bizony sok-sok zöldséget is összehordanak. Csakhogy Alina Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat egykori igazgatója, Virgil Magureanu fiának volt a felesége, ezért bizony sok mindent tudhat ő a mélybalkáni politika bugyraiból. Most azon állna bosszút, hogy a Magureanu, család hatalmával visszaélve, éveken át megakadályozta a válását.

Alina Magureanu szerint Mugur Isărescu, a banktörvényekre fittyet hányva nyomást gyakorolt az akkor már francia kézben levő Román Fejlesztési Bankra annak érdekében, hogy közel 3 millió eurós hitelhez juttassa Virgil Magureanut és feleségét.  A román hírszerzés egykori főnőkének menye tanúja volt annak, amint Virgil Magureanu telefonon számos alkalommal kereste a nemzeti bank kormányzóját, aki több alkalommal is fogadta irodájában Alina Magureanu kedvenc apósát.

A Román Nemzeti Bank Mugur Isărescu hűségéért hűséggel válaszolt. A bank kormányzójának jobbkeze, Adrian Vasilescu elképzelhetetlennek tartja, hogy a központi jegybank kormányzójának egyetlen telefonjára egy – ráadásul külföldi kézen lévő – bank csak úgy eurómilliókat kölcsönözzön. (Persze, főnökének védelmében igazából azt kellett volna mondania, hogy ilyen ügyekben Isărescu még csak a telefonhoz sem nyúlna – de hát a hűségfokozatok is változó intenzitásúak).

Romániában manapság azonban semmi sem elképzelhetetlen… A politikai hatalom átszövi a társadalom minden egyes szintjét, elsősorban nyilván korlátlan pénzügyi befolyásra törekszik – mifelénk a politika alapvető célja éppen a meggazdagodás –, ezért Romániában a gyanakvás kiterjed a teljes társadalomra, átfogja annak minden szereplőjét, így már nem lepődünk meg azon, hogy eddig megbecsült ember hírében álló személy is mindennapos vendége lesz az Országos Korrupcióelleni Igazgatóságnak.

Ezért aztán Alina Magureanu bejelentése szenzációsnak tűnhet – de immár nem meglepő.

Fotó: mpinteractiv.ro