Székedi Ferenc: Az emlékév
Hírportálunk olvasói a Magyar Távirati Iroda beszámolója nyomán már értesültek róla, hogy a múlt pénteken Csíksomlyón és Csíkszeredában megkezdődött a Márton Áron emlékév, amellyel a magyarság a százhúsz esztendővel ezelőtt született, felejthetetlen emlékű erdélyi püspök előtt tiszteleg. Az egész napos, kezdő rendezvényt nem véletlenül időzítették február 12-re, hiszen ez volt az a nap, amikor hetvenhét évvel ezelőtt, 1939-ban püspökké szentelték a kolozsvári Szent Mihály templomban a város negyvenkét éves plébánosát, akit addig is nem csupán lelkipásztori, hanem a templomfalakon jóval szélesebbre sugárzó tevékenységéért tiszteltek és szerettek.
Az egyetemi ifjúság lelkipásztoraként, a Katolikus Népszövetség igazgatójaként, számos korabeli népnevelő és kulturális lap elindítójaként, kiváló szervezőként és Erdély valamenyi népére és vallási felekezetére figyelő, nyitott közéleti személyiségként ismert Márton Áron már addig is elévülhetetlen érdemeket szerzett a Trianon utáni erdélyi magyarság önazonosságának megfogalmazásában, az erdélyiség fogalomrendszerének a kialakításában, az emberi jogok védelmében, a nemzetiségi és vallási felekezeti másság elfogadtatásában.
Első püspöki körlevelében kiemelkedik az a bekezdés, amely mindezeket az elveket így foglalja össze. “Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék.”
Márton Áron életéről, munkásságáról több könyv és rengeteg tanulmány megjelent, amelyekből egyértelműen kiviláglik, hogy egész életében ugyanezek az elvek vezérelték. A nagy kérdés, hogy a fiatalok miként ismerik meg, miként találkoznak katolikus keresztény és egyben mélységesen demokratikus és humánus, az emberi jogokat és a másságot minden tekintetben tisztelő, a haladó európai pedagógiai elveket jól ismerő és mindig is követő eszmerendszerével. Ezért számít igen fontosnak – és erről az MTI nem szólt – hogy a világhálón martonaron2016.hu megnevezéssel már olvasható honlap is indult, ugyanakkor hasonló felhasználói címen a facebookon is kereshetők az emlékév eseményei, rendezvényei, beszámolói, sőt nemsokára interaktív vetélkedő is indul ugyanitt.
A nyitó rendezvénysorozatot megelőző sajtótájékoztatón Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága képviseletében Gaál Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnöke arról is szólt, hogy nemsokára mobil applikációt is le lehet tölteni a különböző rendszerű mobiltelefonokra és táblagépekre. És természetesen annak is meg van a maga szerepe, hogy a csíkszentdomokosi Márton Áron múzeum anyagának egy része vándorkiállítássá átalakítva járja majd be Erdélyt, mint ahogyan azt Lázár Csilla, az intézmény igazgatója elmondotta.
Egyébként az is szokatlannak, de roppant érdekesnek és eredetinek számított, ahogyan a püspök nevét viselő csíkszeredai gimnáziumban Varga László igazgató Bretter Györgynek a gondolatait hívta segítségül a püspök életművének a megközelítésében, mint ahogyan Ferenczes István és Bajor Andor felolvasott verse, illetve szövege érzelmi-gondolati mélységükben és közhelymentesen tárták fel az életmű legfontosabb vonatkozásait.
Az emlékévben még számos rendezvény lesz – ha minden a számítások szerint történik, akkor az augusztus 28-i születésnapon Márton Ágoston és Kurkó Juliánna csíkszentdomokosi római katolikus földműves szülők harmadik gyermekének Csíkszeredában több alakos kompozíción alapuló szobrot is emelnek, de talán mégiscsak az marad a legfontosabb, hogy 2016-ban valamennyiünk számára az a Márton Áron kép bontakozzon ki, amely mindenekelőtt az igazi keresztény értékeken, az erdélyiségen, a népszolgálaton, a gyűlölködés elvetésén és a megbékélésen alapszik.
Mert egyre inkább látjuk, hogy igen nagy szükség van a hozzánk is beférkőzött kirekesztés és eldurvuló hangnemű viszálykodások ellentételezésére.