Egyetértek Szilágyi Zsolttal, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökével abban, hogy nem akarja szerepeltetni az EMNP-jelölteket az RMDSZ listákon a nyár elején esedékes helyhatósági választásokon. És ez nem csupán technikai, hanem ha úgy tetszik, erkölcsi és politikai kérdés: ha egy párt a másik ellenében alakult meg, ha egy pártnak, tagságának, vezetőségének más az értékrendje, ha egy párt az elmúlt esztendőkben mást sem tett, mint kifogásolta a romániai magyarság immár több mint negyedszázados képviseletének a működését és elgondolásait, akkor nem használhatja fel tisztségbe kerülési ugródeszkának az olyannyira korholt és megvetett vetélytársat. Ez így logikus.

Ahogyan ésszerű az, amit Kelemen Hunor RMDSZ-elnök leszögezett az EMNP-vel folytatott tárgyalásokon: rövid távon egy új párt bejegyzése vagy a koalíciós egyezkedés a romániai magyar érdekképviseletnek azokat a valós esélyeit kockáztatná, amelyek akár egyfordulós választásokon (nagyobb esélyek), akár kétfordulós választásokon (kisebb esélyek) biztosítják a folytatást a helyhatóságokban, vagy helyenként akár új kezdetet is jelenthetnek.

Minthogy bármiféle statisztika azt mutatja, hogy a hazai magyarság közéletében, mindennapjaiban, választási hajlandóságában és részvételében, szavazatszámokban elfoglalt helyét tekintve az RMDSZ és az EMNP nincsenek egy súlycsoportban, ez utóbbi már azt is politikai győzelemnek tekintheti, hogy az előbbi a több fordulós tárgyalásokat nem utasította el, noha különösebb presztizs- és szavazatszám-veszteség nélkül akár meg is tehette volna. Létezik ugyanis egy alapvető különbség a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a belőle kioldódott romániai magyar vetélytársai között: az RMDSZ nem csupán a választások előtt pörgeti fel magát, hanem polgármestereivel és alpolgármestereivel, helyi és megyei tanácsosaival, megyei vezetőivel, parlamenti képviseletével, kormánytisztviselőivel a választások közötti időszakban is a napi gondok garmadáját kell megoldania.

Már ennélfogva is összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben van beágyazódva a helyi közösségekbe, mint azok, akik legyakrabban alkalom szülte, jelképes viaskodásokra szűkítik le a politizálást. Szó se róla, a romániai magyarság küzdelmében ez is egy eszköz, de távol áll attól a széles átfogástól, amely az oktatástól a gazdasági életig, a településrendészettől az egészségügyig és a szociális ellátásig, a műemlékvédelemtől a művelődésig az erdélyi magyarságot, illetve különféleképpen a helyi magyar közösségeket érinti.

Az RMDSZ az elkövetkező választásokon nem csupán jól bejáratott nevére, tulipános logójára támaszkodhat, hanem mindenkelőtt arra az intézmény- és kapcsolatrendszerére, amelyeket az elmúlt években működtetett és – hogy a huszonegyedik századhoz méltó, digitális nyelvezetet használjak – ez az interfész akkor is megmarad, ha nevek, személyek, nemzedékek cserélődnek az idő múlásának a természetességében.

Úgy gondolom, az a tény, hogy a szövetség önkormányzati alelnöke munkatársaival együtt felkereste és felkeresi a városok és községek tisztségviselőit, a lehető legjobb eszköz arra, hogy a magyar, sőt a román lakosság által is értékelt, az eddigi tapasztalatokon alapuló helyi választási programokat tudjanak kidolgozni, ami legalább olyan fontos,  mint a jelöltek kiválasztása. A jelölteket ugyanis a szövetség területi és helyi szervezetei indítják, amelyek teljes súlyukkal felelnek programjaik hitelességéért, megvalósíthatóságáért.

Ebben az összefüggésben tehát az RMDSZ nem mindenekelőtt Kelemen Hunor vagy Kovács Péter – és mások, akik politikai tárgyalásokat folytatnak úgymond a romániai magyarság egysége jegyében az EMNP-vel, az MPP-vel –, hanem a különböző tisztségviselőknek és a választóknak az a tömege, amely mögöttük áll, és amely 2016-ban is ugyanúgy tisztában van a saját jól felfogott képviseleti érdekeivel, mint az előző választásokon, még akkor is , ha a szavazatok abszolút számokban csökkennek, de a román pártokhoz viszonyított arányaikban nem.

És ez a legfontosabb. A választások bármely politikai alakulat számára a legjobb lehetőség, ha úgy tetszik, a legnagyobb mintavételű közvéleménykutatás saját súlyának a felmérésére. Jó, ha ezt teszi az EMNP is – majd kiderül, hogy milyennek találtatik. 

Fotó: aradihirek.ro