banner_MpsidwSE_970x250_Haromszek.jpg
banner_3lV7MYIa_300X250_Haromszek.jpg

Bogdán Tibor: Cioloş, a békülékeny

Dacian Cioloşról technokrata miniszterelnöki minőségében egyelőre keveset tudunk. Magáról voltaképpen csak annyit mondott, hogy nem kíván politikai szerepet felvállalni, így a parlamenti választásokon sem indul.

Azt már viszont mi állapíthattuk meg, egy decemberi tévé-szereplése alkalmából, hogy igyekszik jóban lenni mindenkivel, valamennyi politikai párttal, pártvezetővel, hatalmi központtal. Victor Pontát barátjának nevezte, Călin Popescu Tăriceanuval „jó baráti kapcsolatokat ápol”, kapcsolata Liviu Dragneával a bizalmon alapul, a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója, Eduard Hellvig pedig puszipajtása, zsenge gyermekkora óta ismeri Zilahról.

Utóbbi információ birtokában viszont már hírré válik a Victor Ponta kormányfősége idején elterjedt pletyka, miszerint Klaus Iohannis államfő éppen Hellvig javaslatára nevesítette miniszterelnöknek Cioloşt. És akkor az is érthető, hogy a hírt miért éppen egy tévés show-man – a hírszerzés igazgatójának jó barátja – röppentette fel. Ezzel pedig beigazolódott az is, hogy a legfőbb romániai hírszerző szolgálat főnöke alaposan belemártja magát a politikába – a kormányfő után most éppen a nemzeti liberálisok bukaresti polgármester-jelöltjét pátyolgatja.

Dacian Cioloş tudja, hogy a saját technokrata miniszterelnöki és technokrata kormánya sorsa a politikusoktól függ, úgy gondolja tehát, hogy az őszi parlamenti választásokig megmaradhat kormányfői székében, ha jóban van a bűnözőktől hemzsegő parlamenttel, politikai pártokkal, még ha egyesek élén első fokon elítélt politikus áll is.

Ha mindezt csak azért tenné, hogy megvalósítsa programját, a közigazgatási reformot, a pártok befolyásától mentes, független igazságszolgáltatást, akkor még érthető is lenne a technokrata kormányfő kompromisszuma.

Csakhogy Cioloş egész pályafutása során azon volt, hogy senkit se haragítson meg, mindenkivel jóban legyen; csúnyább szóval akár azt is mondhatnánk: a megalkuvás jellemezte korábban is.

Bár pártonkívülinek mondotta magát, politikai tevékenysége során mindig is pártokhoz kötődött. 2005-ben, a Tăriceanu-féle liberális kormány idején mezőgazdasági és falufejlesztési államtitkár lett, 2007-ben a liberális kormányban az európai ügyek minisztériumának államtitkár-helyettese volt, és még ugyanabban az évben a mezőgazdasági tárca miniszterévé nevezték ki. Később a nemzeti liberálisok fő ellensége, Traian Băsescu államfősége alatt az elnöki hivatal mezőgazdasági szakbizottságát vezette. 2014-ben ismét indult az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosi tisztségéért, ám az európai néppárti Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke már nem támogatta jelöltségét. Állítólag azért nem, mert Cioloş a poszt elnyeréséért hajlandó lett volna átállni a Néppártból az európai szocialistákhoz. A „mindenkivel-jóban-levés” mestere azonban elérte, hogy Juncker elnézze neki mindezt, sőt, kinevezze nemzetközi élelmiszer-biztonsági rendkívüli tanácsosává. Az igaz, hogy ez a tisztség nem járt semmiféle javadalmazással.

Mostani tisztségében alighanem Cioloş szeme előtt lebeg egy korábbi technokrata kormányfő, Mihai Răzvan Ungureanu példája, aki szembemenve az éppen hatalom lévő politikai párttal, alig két hónapig élvezhette miniszterelnöki bársonyszékét. Ellentételezésként pedig talán egy másik technokrata bankszakemberre, a minden kormánnyal, politikai párttal, hatalmi központtal jóban levő Mugur Isărescura gondol, aki – a Guiness-féle rekordok könyvébe is bekerülve! – negyedévszázadon át megmaradt kormányzói tisztségében, a nemzeti bank élén.

Vajon melyik technokrata példáját követi majd Dacian Cioloş?

 

PS. Cikkünk utolsó mondata eredetileg így hangzott volna: Aligha lehet kétséges, hogy melyik technokrata példáját választja majd Cioloş. Kérdőmondattá azért változott, mert a kormányfő legutóbb valóban technokrataként viselkedett: szembement a kétfordulós polgármester-választásokat szorgalmazó Nemzeti Liberális Párttal, amely sürgősségi kormányrendeletet követelt az egyfordulós választást kimondó eredeti jogszabály megváltoztatására. Dacian Cioloş azonban úgy vélte, nem lenne demokratikus, ha a parlament által – politikai alku nyomán – elfogadott törvényen a politikailag el nem kötelezett kabinet változtatna. Szóval talán még van remény… Még akkor is, ha a nemzeti liberálisok társelnöke, Alina Gorghiu abban bízik, hogy vagy ő, vagy a civil társadalom ráveszi a kormányfőt nézete megváltoztatására. Érdekes lesz megfigyelni, mennyire képes majd ellenállni az esetleges kettős nyomásnak Dacian Cioloş.

Fotó: biziday.ro

Kimaradt?