Alig volt idén olyan esemény az erdélyi magyar politikában, érdekvédelemben, amelyet reménykeltőnek tarthatnánk. Kívülről jövő provokációk és belülről fakadó hitetlenség és hiteltelenség mélyítették tovább az erdélyi magyar politika törésvonalait. Nem éppen jó jel ez a jövő évi önkormányzati és parlamenti választások előtt.

December hozott némi felpezsdülést. Felbolydulást okozott a magyarság körében az a – némiképpen meghiúsult, némiképpen sikeres – titkosszolgálati próbálkozás, hogy az elszigetelt kézdivásárhelyi bombapukkantós, necces heccet kihasználva a kollektív bűnösség bélyegét süssék rá a közösségre. Biztató jel, hogy a komoly sajtó ismert román véleményformálói kiálltak az erdélyi magyarság mellett. Figyelmeztető, hogy a hatékony érdekvédelemre ma nagyobb szükség van, mint a kétezres években bármikor.

A napokban folytatódtak, illetve újrakezdődtek a tárgyalások az erdélyi magyar pártok közt. Ez a párbeszéd szükséges feltétele annak, hogy tisztán lássuk az esélyeket, az esélyünket a jövő évi választásokon és a következő – minden bizonnyal a román nemzetállam megerősödését hozó – négy évben.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt elnökei – két egykori közszolgálati rádiós – egyetértettek az együttműködés szükségességében, mikéntjében és hogyanjában. Ahogyan egyetértettek abban, hogy fontos az együttműködés, ugyanúgy elfogadták a versenyt is ott, ahol ez nem veszélyezteti a magyar képviseletet.

Az MPP-t akár lehet árulással vádolni, hiszen lemondott eredeti céljáról, arról, hogy az RMDSZ-t leváltsa. Ám a politika nem a következetesség talaja, sokkal inkább a kompromisszumképesség terepe. Az MPP az RMDSZ-szel megkötött együttműködési szerződés révén megerősödhet, nemcsak a tömbmagyar településeken, hanem a vegyes vidékeken is önkormányzati képviselői helyekhez juthat, polgármester-jelöltjeinek esélye növekedhet, sőt, amire eddig nem is számíthatott, parlamenti képviselője is lehet. Azzal, hogy konstruktív álláspontra helyezkedik, vállalható maradhat a Fidesz-KDNP számára is, s ez egy kispártnak fontos szempont.

Az RMDSZ Erdélyi Magyar Néppárt közti tárgyalások után némi zavar érezhető az erőtlenségben. Az elmúlt hónapok bel- és külpolitikai történései nem igazán kedveztek az EMNP föderalizációs törekvéseinek. A politikai terv ugyan figyelemreméltóbb még az autonómia projektjénél is, azonban lényegét kevesebben értik, kevesebben tudnak érzelmileg kötődni hozzá, a már említett politikai konjunktúra miatt pedig rövid távon kevés az esélye a megvalósulásának.

Az EMNP továbbra is az RMDSZ váltópártjaként határozza meg önmagát, választóbázisa az RMDSZ-t elutasítók köre. Igazi ellenfele azonban nem az RMDSZ, hanem az MPP. Az MPP-nek az RMDSZ-hez való közeledését látva az EMNP azoknak kínál politikai alternatívát, akik emiatt a polgári párttól is eltávolodnak. Ezért igyekszik hangsúlyozni az ellentéteket az RMDSZ-szel: valójában a kiábrándult MPP-választóknak üzennek. Ezzel azonban óhatatlanul megfúrják azt a budapesti új vonalat, amely szerint a határon túli magyarság pártjainak együtt kell működniük a szavazatmaximalizálás és az érdekképviselet biztosítása végett.

Az új budapesti irány hatékonyságát az ukrajnai választások igazolták, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kikényszerített együttműködése a vártnál is erősebb magyar érdekképviseletet hozott.

Az EMNP-nek szüksége van a Fidesz-KDNP támogatására, és ez a támogatás a leghatékonyabb akkor lenne, ha nyíltan az RMDSZ ellenében történne meg. Ez a stratégia azonban úgy tűnik, a múlté.

Az EMNP ezért mutatkozik egyszerre együttműködőnek és szembenállónak. Az együttműködési készség Budapestnek jelzés, az RMDSZ-szel szembeni kritikus magatartás az erdélyi választóknak szól.

Ez magyarázza azt a bonyolult, összekuszáltnak tűnő ajánlatot – vagy ahogyan a párt vezetői fogalmaznak: feltételt – amelyet az EMNP az RMDSZ-nek tett, támasztott. Egyrészt közös tanácsosi listát javasolnak Marosvásárhelyen és Maros megyében – így erősíthető a magyar érdekképviselet, noha szűkül a választás szabadsága. Másrészt nem mondanak le arról, hogy a parlamenti választáson önállóan induljanak, éppen a választás szabadságának biztosítása végett. Ami – és ezt már én valószínűsítem, nem az EMNP mondja – akár a magyar érdekképviselet gyengüléséhez is vezethet. Nem érv, hogy jobb lenne az RMDSZ nélkül a parlamentben, mert az alternatív küszöböt a szövetség minden valószínűség szerint eléri. Tehát az RMDSZ-t elbuktatni nem lehet, csak gyengíteni, ami nem csupán szerintem kockázatos kísérlet. Van, aki szerint megengedhetetlen is.

Az egyetemes magyarság szempontjából létfontosságú az erős magyar képviselet, ezért a magyar összefogás a történelem erkölcsi, politikai parancsa. Nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti – jelentette ki Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettese áprilisban az RMDSZ 12. kongresszusán. Innen kell kiindulni, ide kellene visszajutni, ami azonban nem olyan könnyű, mint Kárpátalján, sőt, akár lehetetlennek is látszhat.

Reménykeltő viszont, hogy a hétfői párbeszéd részeredménnyel zárult, az EMNP és az RMDSZ vezetői pedig abban állapodtak meg, hogy január második felében ismét tárgyalóasztalhoz ülnek.

Fotó: Banga Előd-Ernő