A költség el van vetve. Ahogyan sokan elvetették a sulykot, amikor afölött örvendeztek, hogy végre sikerült kiebrudalni a kormány éléről Victor Pontát, s ezzel megnyílt az út a szakértői kormány előtt, amelyet Klaus Iohannis egyszerűen „az én kormányom”-nak nevezett. Ma már egyre többen adnak igazat az államelnöknek, egyre inkább úgy tűnik, ez olvasható ki a költségvetés tervezetből is, hogy valóban az ő kormánya – nem a miénk.

Lám, nem volt szükség arra, hogy visszatérjenek a nemzeti és demokrata liberálisok, Blagáék, Paul Vassék, Vidieanuék, ahhoz, hogy ismét gyökeret eresszen az a szemlélet, hogy az átlag romániai túl jól él, az elvégzett munkájához képest túl magas az életszínvonala, ez ellen pedig tenni kell.

Először is meg kell akadályozni, hogy a minimálbér 1200 lejre emelkedjen. Mert az veszélyeztetné az ország kompetitivitását. (A kommunista időkből átemelt varázsformula, amelynek kimondásával lelehet hűteni a túlzó vágyakat.) A költségvetési tervezet nyilvánosságra hozatala után magyarázta el a technokrata pénzügyminiszter, miért kell a romániai minimálbérnek stagnálnia. „Egy ilyen mértékű minimálbér-emelés gyengítheti Románia versenyképességét” – mondta a miniszter. Aki kissé ki is esett a szakértői szerepéből és figyelmeztetett, vannak országok, például Brazília vagy India, ahol napi két dollárért is hajlandóak dolgozni a szegény szerencsétlenek. Szóval, ha mi is kompetitívek akarunk lenni, ragaszkodjunk a szegénységünkhöz, mert ezzel nyerhetünk versenyt azokkal szemben, akik a biztos mindennapi betevő falaton alul nem adják a munkaerejüket.

Némiképpen miniszter kollégája segítségére sietett a miniszterelnök-helyettes is, aki azt igyekezett bizonygatni, hogy a fejlődés nem feltétlenül, sőt, egyáltalán nem jelent prosperitást is. A román gazdaság növekedése nagyon jól mutat a statisztikákban, de nem jár együtt a fejlődéssel – mondta Vasile Dîncu. Arról is tájékoztatott, hogy a fejlődés nélküli növekedés nem az embereket szolgálja. Korábban a növekedés nélküli fejlődés nem szolgálta a lakosságot, s félő, hogy a fejlődéssel járó növekedés, illetve a növekedéssel járó fejlődés sem a kisember érdekeit szolgálná. Csakis a választottakét, akinek bérezése megnyugtatóan rendeződött, s akkor megnyugtatásként azt hallhattuk, hogy a bruttó nemzeti össztermék növekedése ezt lehetővé teszi.

Nem csoda, ha a költségvetésből nagyobb összegeket szánnak az erőszervezetek működtetésére. A gyenge államnak szüksége van az erős védelemre. A hadsereg mintegy 48 százalékkal több pénzt kap, mint tavaly, a belügyminisztérium sem panaszkodhat, egyötödével több pénzt kap, mint idén. A titkosszolgálatok pedig a nyugati demokratikus országok titkosszolgálataihoz viszonyítva a GDP-ből a legnagyobb arányú támogatást kapják.

A legnagyobb gond mégsem a minimálbér-emelés elhalasztása, hanem az állami beruházásokra szánt költségvetési összegek nagyarányú, több mint húsz százalékos csökkentése. Azzal a magyarázattal, hogy majd EU-s alapokból pótolják. A magyarázat nem eredeti, hiszen ugyanezzel szolgált a Ponta-kormány is, a számadatok pedig azt mutatják, hogy idén sem sikerült a tervezett összegeket lehívni, valószínű jövőre sem sikerül. Kevesebb pénzt kap a Szállításügyi Minisztérium is, noha valójában nem a minimálbér, hanem a lerobbant infrastruktúra jelenti Románia nagy hátrányát a feltörekvő országok tőkevonzó versenyében. A szakértők szerint a kormány által kiutalt összeg csak a jelenlegi autópálya-építések konzerválására lesz elegendő, így jövő év végén sem lesz annyi autópályája Romániának, mint az idei év elején, tekintve, hogy az átadott sztrádaszakaszokat időközben lezárták, mert járhatatlanokká váltak.

Következtetésként: a Cioloş-kormány költségvetése sem különbözik az előző kormányok költségvetésénél, hiányzik belőle az a gazdasági tisztánlátás, amelyet egy szakértői kormánytól joggal elvárhatunk.

Ám Dacian Cioloş és pénzügyminisztere úgy gondolták: elég lesz az, ha megjátszák, hogy figyelnek az utca hangjára, s egy kis átcsoportosítással azt a látszatot keltik, hogy az ortodox egyháztól költségvetési forrásokat vonnak el. Bár ne tették volna, hiszen órákon belül kiderült, befolyásolható, s talán zsarolható emberekből áll a kormány. Előbb felfedték, hogy valójában a kezdettől megplusszolták az egyházak támogatását a fizetési oldalon, aztán megígérték Dániel pátriárkának, hogy nagyratörő templomépítési terveit is támogatják, a lehetőségekhez képest, vagyis úgy, mint eddig.

Két sarokszám van a költségvetés tervezetben, ami nem igazán megnyugtató: a 2,95 százalékos hiánycél és a 4,1 százalékos GDP-növekedés, amelyet a beruházásokkal és a fogyasztás növekedésével készülnek elérni. Mivel a beruházások növekedése ugyancsak kétséges, a belső fogyasztás ösztönzése könnyen visszavethet a válságba. A miniszterek egy része amúgy is mintha 2008-ból jönne.

A költség tehát el van vetve, s Dacian Cioloşnak még attól sem kell tartania, hogy hogy arat, hiszen mint állítja, nem akar a jövő ősztől regnáló politikai kormány miniszterelnöke lenni. Ezért is szakmai kudarc számára ez a rossz hagyományok szerint összetákolt büdzsé.

Fotó: blogspot.com