Köd felszáll, kép tisztul. Lesz új kormánya Romániának. Sőt új parlamenti többsége is lesz, úgy néz ki. Ahogyan egy szellemes megfigyelő megfigyelte: a metál fiatalok a közvetlen demokrácia diadalaként és folytatásaként kitermeltek egy techno kabinetet. Persze ennél többet is elértek: a miniszterelnök lemondását, a parlamenti többség megváltoztatását. Utána visszavonultak. A techno pedig egyelőre büro, méghozzá eurobüro. Meglátjuk, mennyire teherbűró. A képviseleti, modern demokráciákban ugyanis nemigen fordult elő, nem sok a tapasztalat az ilyesmiről. Általában úgy végződik, hogy az altatás után valaki pártot alapít.

A baj csakis velem lehet, mert hiába kezdtem szerkesztői pályámat negyvenöt éve Bukarestben, és hiába olvasok híreket, kommentárokat és elméletet naphosszat, hogy már szinte egyebet sem csinálok, fejemben a köd nem akar felszállni, a kép vonakodik tisztulni. Igaza lehet azoknak, akik szerint egy párhuzamos valóságban élek. Irigyelem is őket, hogy olyan világosan látnak. És nem vigasztal, hogy a modern geometria jegyében velem több millió „párhuzamos” szerencsétlen vegetál, szavaz meg nem értetten Romániában. (Apropó, hallották? Állítólag Euclid-hívő nacionalista trollok baltákkal, vírusprogramokkal és egyéb korszerű fegyverekkel felszerelkezve megrohamozni készülnek Marosvásárhelyen a Bolyai János műve ihlette pszeudoszféra-szobrot...)

Nem látom például az okozati összefüggést a tragikus klubtűz és „az utca” politikai követelései között. Állítólag külföldi szemlélők sem értették, miért mondott le a miniszterelnök egy metál koncerten történtek miatt. („Éljen Johnson kapitány! – kiáltotta a matróz, és leugrott a főárbocról.”) Persze, tudjuk, tulajdonképpen nem ezért mondott le, hanem a térdkalácsa miatt.

Megfordult ez is, mint a parlamenti többség: eddig Románia következmények nélküli ország volt, most mintha a dolgoknak csak következményei lennének, okai nem. Az okok, úgylehet, egy másik valóságban vannak.

Nem világos számomra az sem, hogyan érvényesül a miniszteri felelősség ebben a techno meg büro helyzetben. Persze, persze, a minisztereket a parlament vonja felelősségre, de mi történhet velük, ha nem felelnek meg, ha nem hozzák el a változást, a tűzbiztonságot, a levélszavazást stb.? Lemondatják őket? Tudom, fájdalmas lehet visszamenniük tízszer jövedelmezőbb állásaikba, és még fájdalmasabb a kudarc szégyene, a szomszédok szája, no de valami pindurka hivatalos felelősségre vonás, számonkérés csak lehetne...

Viszont ha már többségről van szó, örvendetes, hogy győzött a nemzeti érdek. A pártelnök-belügyminiszter übertábornok formációja végre úgy szavaz, ahogy kell, szerethető. A kedélyek csillapodtával – amikor majd a nemzeti érdek kezd a centrális tér törekvéseivel találkozni – akár partiképessé is válhat. Hogy e mögött mi van? Túl sokat olvastam zsarolásokról, binomról, összeesküvéselméletekről, ahhoz, hogy ne higgyek az ilyen lehetőségben. Bocs, hogy higgyek. Miben is? Tessék, megint összezavarodtam.

A legnagyobb zavarban azonban – bizonyára a párhuzamosságom miatt – a kinevezett miniszterelnökkel kapcsolatban vagyok. Tudom, szakember a négyzeten, maga a tökéletes európai biztos szobra, robot- (helyesebben fantom)képe. Fontos, hogy szemmel láthatóan jó idegei vannak. De ha a banán sokat ironizált görbületi terére és az Új Megmentő munkásságával szembeni egyéb kifogásokra gondolok, de akár életrajzának néhány érdekes részletére, elfog némi kétely. Kedves, komoly, kompromisszumkész embernek néz ki ez az immár negyedik erdélyi minielnök (Maniu, Ciorbea és, ó istenem, Boc után), az is lehet, hogy kiváló végrehajtó, és a szintén erdélyi államelnökkel – amolyan német-francia kemény magként – valami egészen rendkívüli spirituális szinten fog csodákat művelni, de kiborít, hogy őkelme az előző államelnök kedvence, bizalmasa, támogatottja, lekötelezettje. Már találkoztak is, bizonyára felkészülhetünk egy újabb doszáriádára, és az még hagyján.

Apropó, azt is felróják Dacian Cioloşnak, a fentebb belinkelt kifogások mellett, hogy biztossága idején a román állam az uniós mezőgazdasági alapokból minimális támogatásokat kapott, míg utána, Corina Creţu, a legnagyobb alapok fölött rendelkező európai biztos ügybuzgalma máris rekordösszeget eredményezett regionális fejlesztési alapokra. Lehet benne valami... Sajtónk nem sokat ír az ilyesmiről, keveset tudtunk meg belőle eddig a kormány sikereiről. Remélhetőleg ez is megváltozik, Cioloş pedig eredményeivel igazolja jó hírét. Máris jó pont számára, hogy a kormány struktúráját nem változtatja meg. Én őt megszavaznám. Attól tartok, kabinetje több tagját már nem. Különösen figyeljünk a belügyre és az igazságügyre.

A gyász fájdalmából eredő tüntetések tanulsága marad: a jónépnek elege van a korrupcióból, új arcokat akar látni a közélet porondján. Örülök annak is, hogy miközben nem lehetett széttrollkodni az elégedetlenség által felszínre hozott valós témákat, eztán mégsem az utca fogja tematizálni a politikai életet, a hatalomgyakorlást. (Hogy mit kezdünk a történelminek szánt államelnöki kijelentéssel, miszerint „csak együtt [értsd: együtt a tüntetőkkel] csinálhatjuk meg a változást – sem ti egyedül, sem én egyedül”? Semmit. Hasonló fogással már csillapítottak le azon a téren embereket. Mindenesetre ebből az együttműködésből, a változásnak ebből az utcai képletéből ezek szerint nem csak a politikai osztály van kihagyva, hanem még a szakértők is... Ráadásul amikor ezeket mondta, az ország első embere már jóideje tudta, hogy kit nevez ki kormányfőnek. Jaj, de cseles!)

S ha már a tüntetésekről és a követelésekről került szó, naivnak lenni én is tudok. Korom szerint pont három darab huszonnégy éves hamvas fészbukos telik ki belőlem. Tehát súlya kell hogy legyen a szavamnak, bár konzultációra csak orvoshoz járok. Saját követeléseim:

1. A jövő évre szóló állami költségvetés törvényének mielőbbi kidolgozása, különös tekintettel a Ponta-kormány törvénybe foglalt gazdasági, szociális stb. ígéreteire (adócsökkentések, fizetés- és nyugdíjemelés). Tanár voltam, orvoshoz járok, nyugdíjas vagyok, ezek a hős kategóriák nekem nagyon fontosak.

2. A parlamenti köztársaság megerősítése, a parlament tekintélyének visszaállítása. Az államelnök hatáskörének pontosabb körülírása, mentelmi jogának korlátozása.

3. Az ügyészállamiság eltörlése. A szelektív igazságszolgáltatás felszámolása. A magisztrátusok valós politikai függetlenségének szavatolása, a kinevezésüket szabályozó macoveji törvény (vissza)módosítása.

4. A nagykorrupció (strukturális korrupció) likvidálása, példás büntetése, különös tekintettel azokra a volt kormánytagokra, akik tisztségükben, hivatali idejük alatt, pozíciójukkal visszaélve követtek el törvénytelenséget.

5. A politikai élet megtisztítása a nemzeti kommunista, nacionalista, szekus elemektől és behatásoktól.

6. A nemzetiségi politika terén az 1918. december elsejei gyulafehérvári nyilatkozat betartása: „A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.” Ennek megfelelően a magyar képviseletnek – alanyi joga, jogosultsága alapján – legyen biztosított számú állandó helye a törvényhozásban, a kormányban, az önkormányzatokban és a dekoncentrált intézményekben. Ennek megfelelően nyilváníthassa ki és érvényesíthesse akaratát az önrendelkezésre. Ennek megfelelően rendeződjék önálló struktúrába a magyar orvos- és gyógyszerészképzés Marosvásárhelyen. Természetesen mind az általános, mind a konkrét igényeket illetően egyetértek az RMDSZ programjába foglalt, illetve a szövetségi elnök által többször, a kormányalakítás kapcsán legutóbb is hangoztatott állásponttal, különös tekintettel a bizalomépítésre és a kisebbségi fejezetre a kormányprogramban.

7. A média „reformja” kezdődjék a beépített ügynökök eltávolításával a szerkesztőségekből, médiavállalatoktól. A végrehajtási jogeljárás szigorú alkalmazása valamennyi adósnál. A közmédiumok törvényének korszerűsítése, amúgy teljes függetlenségük biztosítása.

A többség megváltozásával immár a szociáldemokraták szavazatai nélkül is új, szakértői kormánya alakulhat Romániának. Csakhogy egyrészt még annak legitimációja szempontjából sem mindegy, hogy hányan szavazzák meg a parlamentben, másrészt ha a beígért reálbér- és életszínvonal-emelő intézkedések elmaradnak, könnyen meglehet, hogy a másik oldal: a dolgozók, a közalkalmazottak, a nyugdíjasok stb. elégedetlenjei mennek majd ki az utcára. Vannak annyian, mint a fiatalok, akiknek egy tragédia juttatta eszébe, hogy korrupt a politikai osztály. És lehet, hogy kamu konzultációkkal együtt nehezebb lesz őket hazaküldeni.

Fotó: europafm.ro