Idő-paradoxon: Nem a fiataloknak, hanem a vén róka politikusoknak dolgozott. Utóbbiak tudták ezt az első pillanattól fogva. Időhúzásra játszottak. Játszanak még ma is. Passzolgatják át egymásnak a felelősséget, noha a megoldás valószínűleg már régen megszületett. Arra várnak, hogy lassan elhaljon a bukaresti Egyetem téri, valamint a nagyvárosok főterein a tiltakozások hevessége.

Ott voltam pénteken este a bukaresti tüntetés közepében, néztem, hallgattam a fiatalokat. Jólöltözöttek, illemtudók, műveltek, korukhoz illően forradalmárok, derűlátóak, jóakaratúak. Naivak és tudatlanok.

Kérésük nem a szégyenük. Hiszen olyan országot szeretnének építeni maguknak, ahol a törvény uralkodik, ahol az egymás iránti felelősségre épül a társadalmi kohézió, ahol bűn a lopás és nagy hiba a korrupció. A demokratikus társadalom működésének akadályoztatói azonban éppen azok a politikusok, akik befészkelték magukat a demokratikus intézményekbe, a forráseltulajdonítás érdekében kialakították azokat a hálózatokat, amelyek összetartó kötése éppen az általánossá növesztett korrupció.

Az 1990 júniusában szintén az élhető és demokratikus Romániáért tüntető Egyetem téri fiataloknak voltak vezéreik. 2015-ben a tér, az agora már nem hisz a vezérekben. Senkit nem emeltek piedesztálra, és senki nem vállalta ezt a szerepet. Mert ezek a művelt fiatalok tudják a történelmi példákból: az árulás elkerülhetetlen. Azt nem akarják elfogadni, hogy a tiltakozás hiábavaló. Voltaire-rel vallják, kell tiltakozni akkor is, ha az eredmény előre kiszámítható.

Az utca által sarokba állított politikusok, a kormányoldal és az ellenzék vezetői – akik valójában együtt alkotják a Hatalmat – viszont ismerik a francia filozófus állításának teljes tartalmát: a tiltakozás eredménytelensége az, ami eleve borítékolható.

A fiatalok tudatlanságáért ők, a hatalom gyakorlói sokat tettek az elmúlt években. Olyan iskolarendszert működtettek, úgy darálták be a sajtót, a civilszervezeteket, hogy a köreiken kívül rekedtek, ne is értsék, hogyan működik a demokratikus politikai rendszer. Így a tüntetők szimpatikus, vállalható, ám naiv és teljesíthetetlen kérések megfogalmazásán, kikiabálásán kívül semmit nem tudnak tenni. A politika nem számítógépes program, a társadalom nem virtuális valóság, nem lehet újratelepíteni.

Az államelnök, Klaus Iohannis ennek a bonyolult helyzetnek a kulcsa. Jó érzékkel jöttek erre rá a fiatalok is, ezért fogadták el az egyetlen tárgyalópartnernek. (Noha Iohannisnak egy demokratikus országban az után a kijelentése után, miszerint embereknek kellett meghalniuk, hogy lemondjon a kormány, azonnal le kellett volna mondania.)

Klaus Iohannis lassúsága – hívei szerint megfontoltsága – most határozottan jól jött a pártok vezetőinek. Napokkal később szólalt meg, két rendben is tanácskozott a pártokkal, néhány nap még eltelik, amíg kiderül, ki lesz az új kormány miniszterelnöke és kik lesznek miniszterei. Bárki lesz is, addigra már elhal az utca hangja. A gyerekek és fiatalok visszatérnek a számítógépükhöz, sokan azon szabadítják fel sikeresen a zsarnokság alól valamely messzi- messzi galaxis bolygójának lakóit.

A való világ politikai színpadán pedig maradnak ugyanazok a főszereplők és boldog statiszták, akik eddig. Valamiféle megoldás már felsejlik, noha az már hetek óta kidolgozva áll.

Egyetlen esélyük van azoknak, akik a változást akarják: az előrehozott választások elutasításával nyert időt arra használják, hogy létrehozzanak valamiféle társadalmi-politikai chartát, amely részt vehet a jövő novemberi választásokon, megjelenhet, mint reális opció. A párttörvény erre lehetőséget nyújt. Sajnos arra is nyújtott, hogy megjelenjen a szélsőjobboldali párt a porondon.

A keddi tárgyalások után az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az Erkölcstelen Megoldás – elnézést: a Nemzetiérdek Megoldás – átáll a szociáldemokraták oldaláról az Elnök oldalára. Így Iohannis a szociáldemokraták kormányfőjelöltjét, ahogyan az ideiglenes miniszterelnök-jelöltjét is elutasítja, a maga emberét nevezi meg, akit igyekeznek szeplőtlen technokrataként eladni az Agorának.

Az Agoráról renyhe taps hallható majd. A Tér pedig csendes, újra csendes lesz. A feszültség tovább gyűl. A fiatalok pedig továbbállnak. 

Fotó: ph-online.ro