Székedi Ferenc: Részvét és részvétel

Minden bizonnyal emlékeznek még az olvasók: egy esztendeje, 2014 októberének utolsó napjaiban a Facebook és más közösségi portálok segítségével az internetadó ellen szerveztek hatalmas tüntetést a budapesti fiatalok. És talán még az is eszünkbe jut: a több napon át Pestről-Budára vonuló tüntetők egész egyszerűen megtiltották, hogy a politikai pártok bármiféle megkülönböztető jellel, jelvénnyel, különböző jelszavakkal csatlakozzanak hozzájuk. Úgy gondolták, hogy eljött az új nemzedék ideje, a magyarországi  establishmentet egész egyszerűen le kell váltani.

És mi történt? A törvénykezdeményezést meglehetősen jó politikai érzékkel visszavonták, és országos konzultációt hirdettek meg a témáról, amint pedig teltek-múltak a napok, a fiatalok is rájöttek, hogy utcai vagy világhálós szövegekkel nem lehet semmire menni, valahogyan önmagukat kellene megszervezni – új, karizmatikus vezetőket keresni.

A nagy ügybuzgalomban alaposan megcsappant a tüntetők száma, a különböző csoportok élére állók rövidebb-hosszabb távon visszavonultak, a kormánykoalíció, sőt a politikai szférában helyét féltő ellenzéki képviselet is, a média emberei – a politika vezérelte hírelemzők és úgymond szakértők segítségével – felszalámizták a mozgalmat. Mindeközben a magyarországi társadalom nagy többsége élte a maga mindennapi életét, a kisebb baja is nagyobb volt annál, semmint azért aggódjon, hogy mi is történik a fővárosban.

Jóval drámaibb események nyomán most hasonló történéseknek vagyunk a szem- vagy médiatanúi Romániában. Facebook-szervezés eredményeként az országos részvét, a még véget nem érő klubtragédia vitte ki az utcára a fiatalokat, akik a korrupció, a törvények be nem tartása, az intézmények működésképtelensége és általában a csak nagyon nehezen felsejlő, reményteljesebb jövő hiánya miatt a teljes romániai politikai elit lecserélését követelik. Az amúgy is távozófélben levő miniszterelnököt sikerült ugyan meneszteni kisebbfajta díszkísérettel, de egyértelmű, hogy a mozgalomra ugyanaz a sors vár, mint Magyarországon. Néhány nap, esetleg néhány hét múlva lecseng, és ha a fiatalok nem nyúlnak az általuk most megvetett politika eszközeihez, nem vitáznak jóval szervezettebben programokról, nem alakítanak új pártokat, nem keresnek új arcokat, akkor alakulhat bármiféle technokrata kormány, írhatnak ki akár együtt, akár külön előrehozott helyhatósági és parlamenti választásokat, ugyanaz a politikai elit szivárog vissza a maga embereivel, akiket most olyannyira elitélnek.

A parlamenti demokrácia ugyanis intézményeken és törvényeken alapszik, csak ezek megreformálásával, illetve átírásával alakítható a társadalom. Márpedig mindkét művelet a politika függvénye. Az utcai nyomásgyakorlásnak ideig-óráig meg van a maga szerepe, de előbb-utóbb az eszmék, az érvek, a viták útjára kell lépni, és az alaptörvénytől a legutolsó tűzvédelmi szabályozóig összefüggő rendszerben kell látni mindent.

Ilyen tekintetben nyilvánvalóan nincs könnyű dolga az RMDSZ-nek, egyrészt mint nemzetiségi képviseletnek, másrészt mint olyan politikai erőnek, amely maga is részt vett az elmúlt negyedszázad országos történéseiben, eredményeiben, kudarcaiban, csalódásaiban egyaránt. A Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati újraalakuló ülésén azért is volt érdekes nyomonkövetni a nyilvánosságra hozott közlemények, beszédtöredékek alapján, hogyan méri fel a szövetség a jelenlegi romániai helyzetet, miként mérlegeli a kilátásokat, hogyan készül a változásokra.

Ami talán a legfontosabb: az SZKT olyan dokumentumot fogadott el, amely egyelőre a közelgő helyhatósági választásokon kitárta a kaput a megújulás előtt, és azzal, hogy gyakorlatig bárki számára lehetővé tette az indulást, kizárta a színfalak mögötti, szűk- és zártcsoportos helyi politikai játékokat. Mindez azonban még mindig kevés, amennyiben a helyi (megyei, városi, falusi) közéletben nem oldódik a közömbösség, vagy a közéleti érzékenység majd mindig ugyanannak a néhány személynek az újságok számára írt szöveges telefonos üzeneteiben, világhálós bejegyzéseiben vagy rádiós bejelentkezéseiben nyilvánul meg. A változások nem valamiféle varázsütésre következnek be, hanem nagyon is cselekvően részt kell venni az előkészítésükben. Ne hagyjuk magunkat kizárni belőlük.

Fotó: romaniacurata.ro

Kimaradt?