Lassan egy esztendeje áll Klaus Iohannis a román állam élén – ám az eltelt hónapok alatt voltaképpen semmi érdemlegessel nem hívta fel magára a figyelmet. Az elmúlt év végén beígért „másfajta politika” még csak nem is körvonalazódik, a „jól végzett munka Romániája” pedig valahogy a „jól teljesítő Magyarországra” emlékeztet.

Klaus Iohannis „saját kormányára” vár, azzal érvelve, hogy a jelenlegi kormánykoalícióval nem tud együtt dolgozni. A „saját kormányra” azonban egyelőre semmilyen esélye nincs, az újabb bizalmatlansági indítvány is befuccsolt, így tehát Klaus Iohannis egyelőre „békésen együtt él” Victor Pontával. Jó, persze, nem közös háztartásban, nem járnak együtt moziba, társaságba, bulizni, talán még csak közös üzleti vállalkozásuk sincs. Ráadásul ez a „békés egymás mellett élés” nem akadályozza meg őket abban, hogy időnként tücsköt-bogarat, nagyobb felindulásukban pedig kígyót-békát mondjanak egymásra.

A saját kormány gondolata, valamint a békés veszekedés vagy a veszekedős béke, úgy tetszik, teljesen lefoglalja Klaus Iohannist, akinek már nem marad ideje az ország vezetésére.

Ebben az esetben az ország gondjaival – kormányfőként – tulajdonképpen Victor Pontának kellene foglalkoznia. Ám neki akadnak egyelőre fontosabb dolgai is, elegendő, ha csak azt említjük, hogy korrupció miatt bíróság elé citálták. A fő kormánypárt valamint a kormány vezetését – ezt a nemes és felelősségteljes feladatot – ideiglenes megbízatással átruházta a kormány estében Gabriel Opreára, a pártot illetően pedig Liviu Dragneára. Mindez remekül belevág abban az elképzelésébe, hogy ne kelljen semmiért sem felelősséget vállalnia.

A kormány – és az államfői tétlenkedés miatt egyben az ország – sorsát elvileg tehát ideiglenes kormányfőként Gabriel Oprea irányítja, aki, mint mondja, katonás szigorral (nem véletlenül szereti, ha tábornok úrnak titulálják) vigyázza a nemzeti érdeket. Csakhogy nála sohasem tudni, miként is alakul a nemzeti érdek. (Arra érdemes viszont felfigyelni, hogy a nemzeti érdek mindig egybeesik saját politikai érdekével.)

Liviu Dragneát első fokon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, és nem tudni, hogy mit hoz majd a másodfokú ítélet. Könnyen meglehet, hogy pártja mellett akár szabadságát is elveszítheti. Ő maga azonban az igazságszolgáltatás pártatlanságában bízik, és nemhiába: a pártatlan igazságszolgáltatás két hónappal elhalasztotta perét, hogy alkalma legyen megválasztatnia magát pártja kongresszusán a pártelnöki tisztségbe. Most éppen a lobbizással van elfoglalva, nem ér rá tehát törődni a kormány, az ország és az ország sorsával.

Így az ország vezetése tulajdonképpen Călin Popescu Tăriceanura hárul, aki a szenátus elnökeként amúgy is az ország második embere. Neki kellene helyettesítenie Klaus Iohannist, ha ő éppen külföldön portyázik, esetleg szabadságát, vakációját tölti a határokon túl. Csakhogy CPT egy zsebpártot vezet, amelynek önállóan semmilyen esélye nincs bejutni a parlamentbe a jövő évi választásokon, és népszerűség dolgában sem áll túlságosan jól.

A képviselőház elnöke, Valeriu Zgonea egyetlen foglalatossága a legutáltabb közintézmény, a parlament nem létező népszerűségének megmentése. Semmilyen egyéni kezdeményezése nincs, igazi sorkatona, de akár színes politikusnak is nevezhetnék, hiszen az egérszürkétől a galambszürkén át a verébszürkéig a szürke valamennyi színárnyalatában pompázik, mondhatni, ő a szürke ötven árnyalata.

Nos, ez az ország vezetésére hivatott politikai elit. Romániának különös szerencséje, hogy sokoldalú elfoglaltságai miatt ez az elit nem ér rá az ország dolgaival törődni.

Fotó: cotidianul.ro