Nemcsak az újságírásban, hanem a politikában is vannak időszakosan kötelező témák. Szeptember idusának környékén ilyen az iskolák állapota, az oktatás helyzete. Ilyenkor kör- és lesújtó képet rajzol a média. Ilyenkor újabb tanügyi reformot sürgetnek a politikusok. Idén a csendes romániai, Klaus Iohannis elnök is megszólalt, felháborodott amiatt, hogy az ország négyezer tanintézete – az iskolák, óvodák negyede – nem rendelkezik közegészségügyi hatósági engedéllyel, mivel nincs rácsatlakoztatva az ivóvíz- és csatornahálózatra.

Az államfő délelőtt egy târgoviştei középiskolában vett részt a tanévnyitón. Az ott és útközben látottak alapján délutáni  – a Cotroceni-palotában tartott – sajtótájékoztatóján „a nemzet szégyenének” nevezte, hogy, milyen állapotban vannak az iskolaépületek.

Mivel azonban a szeptember idusán az oktatás iránt a nagy érdeklődést a megszokás, a hagyomány, illetve a politikai tőkekovácsolás állandó szükséglete kelti, az államfő ezúttal sem a problémák orvoslásáról gondoskodott. Ha ezt tette volna, akkor hasonló többpárti egyezmény megkötésére szólította volna fel a törvényhozást, mint amikor a hadsereg kiadásainak növelését kényszerítette ki.

Az oktatás infrastrukturális gondjainak egyik oka az alulfinanszírozás, ami amiatt következhetett be, hogy az egymást váltó kormányok mindegyike törvényt sértett és törvényt sért: a bruttó nemzeti össztermék előirányzott hat százalékának a felét, harmadát fordítja oktatásra. Iohannisnak nem kellene mást tennie, csupán felszólítania a költségvetésről döntő honatyákat a törvényesség betartására.

Ehelyett azonban újabb alkalmat talált, hogy megbökje a miniszterelnököt, akit már nagyon szeretne kiakolbólitani. Így felhívást intézett a kormányhoz, hogy 2018-ra, Románia és Erdély egyesülésének százéves évfordulójára korszerűsítse az ország valamennyi óvodáját és iskoláját. Az elnök is jól tudja, ebből semmi nem lesz. Addig már Victor Ponta sem lesz kormányfő. Ám két év múlva az omladozó vagy szétvert iskolaépületek tövében minden bizonnyal hivatkoznak majd az évfordulóra. Akkor is, ha az elnök sem tudja jól, az egyesülés hivatalos dátuma nem 1918. december elseje. No de az államfő nem történelemtanár. Ha az lett volna, óraadásból nem vásárolhatott volna hat házat. Legalábbis egyetlen történelemtanár ismerősömnek sincs hat háza. Igaz, hogy fizika- vagy angoltanár ismerősömnek sincs...

Jó jel viszont, hogy Iohannis felismerte: nincs ivóvíz és csatornázás az iskolákban, s ez az állapot a XXI. század Európájában tarthatatlan. Miként az is, hogy aggodalmaskodni kezdett: a végzős diákok mintegy fele elbukja az érettségi vizsgát. Tarthatatlannak nevezte, hogy a vidéki és városi diákok nem tanulhatnak egyenlő esélyekkel, tragikusnak a végzősöknek a munkaerőpiacon való elhelyezkedési arányát-esélyét.

Még egy lépés és az elnök belátja: nem is annyira a víz hiányzik a hazai oktatásból, hanem a tűz: a megismerés vágya, a felkészülés lehetősége a való világra.

Az államfő tervei noha dicséretesek, nem valószínű, hogy célravezetőek is lesznek.

„Széleskörű közvitát kezdeményezek a civil társadalom, a szakszervezetek, a megyei és központi intézmények bevonásával az oktatás új, átfogó reformja érdekében. Remélem, a következő két évben sikerül lefektetnünk egy modern, 21. századi iskola alapjait, amelynek végzős diákjai keresettek lesznek a munkaerőpiacon” – jelentette ki magabiztosan Klaus Iohannis.

Hogy miért vagyok szkeptikus, miért nem hiszek az új reformok sikerében? Mert pontosan hét éve pontosan ezeket nyilatkozta Traian Băsescu is: „Az oktatási rendszer azért méltánytalan, mert a vidékről származó diákok jóval gyengébb eredményeket érnek el, mint a városon tanulók. Ezt a diszkriminációt nem fogadhatjuk el, hiszen általa bizonyos gyermekcsoportokat óhatatlanul a társadalom perifériájára szorítunk ki. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az európai rangsor végén álljunk” – mondta Băsescu, aki úgy vélte, hogy az oktatási rendszer megreformálásához halaszthatatlanul hozzá kell kezdeni.

Azóta is minden évben, szeptember idusának környékén megkerülhetetlen téma a sajtóban, a politikában az oktatás helyzete. Napok alatt kerül le megoldatlanul a napirendről. A következő iskolakezdésig. Da capo al fine...