Most, amikor zuhanni kezdett – másfél hónap alatt tíz százalékkal –, tekintsünk vissza, honnan startolt államfőként!

A 2014. november 16-i urnazárást követően ezrek vonultak utcára a nagyvárosokban, hogy protestáljanak amiatt: a külföldön élő románok közül sokan a gyatra szervezés miatt nem szavazhattak, ám tiltakozásuk ünnepléssé alakult, amikor megtudták, hogy Klaus Iohannis nyerte a választásokat. „Győztünk! Visszafoglaltuk az országunkat!” – írta a közösségi portálon az ellenzéki jelölt, vagy inkább a sajtósa, röviddel azt követően, hogy ellenfele, Victor Ponta tisztségben lévő, és azóta is abban maradt kormányfő nyilvánosan elismerte vereségét.

Már a választás utáni nap Európa legnépszerűbb politikusává avanzsált Iohannis a Facebookon, másfél millió rajongója akadt. A földi messiást váró tömeg túlcsorduló hittel ünnepelte az új elnököt, akinek a bizalmi indexe a választók körében elérte a 78 százalékot, amire Ion Iliescu félistenné avatása óta nem volt példa.

A magyar politikai szervezetek eltérően értékelték Klaus Iohannis győzelmét. Nem minden tanulság nélküli ma újraolvasni ezeket az értékeléseket. Az RMDSZ kisebbségi ügyekben nem sokat remélt az új államfőtől. „Iohannis megválasztása azt üzeni, hogy Románia modellország, amelyben a kisebbségi kérdés meg van oldva, hisz a választók a német kisebbség soraiból származó elnöknek szavaztak bizalmat. Ez persze nem igaz, de emiatt a magyarság törekvései hiteltelenné válnak” – kockáztatta meg Kelemen Hunor szövetségi elnök. Jóslata, sajnos, jórészt bevált...

Az Erdélyi Magyar Néppárt történelmi jelentőségűnek tartotta, hogy az 1989-es rendszerváltás óta először lehet erdélyi elnöke Romániának.  „Azzal, hogy Klaus Iohannis személyében erdélyi elnöke lesz az országnak, kezdetét veheti Románia normalizálódása, és az általunk is vallott értékek – a korrupciómentes politika, a jól végzett munka becsülete, a nemzeti közösségek közötti kölcsönös tisztelet és tényleges esélyegyenlőség – lehetnek a meghatározóak” – hangsúlyozta a Toró T. Tibor közleményében. A normalizálódás egyelőre elmaradt, az értékek tovább koptak.

A Székely Nemzeti Tanács azt remélte, hogy új korszak kezdődhet a román–magyar viszonyban. Izsák Balázs, az SZNT elnöke úgy vélte, ez az új korszak a kölcsönös tiszteletre, az alapvető emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartására, Magyarország és Románia közötti hosszú távú bizalomra épülhet. Jelenleg egy hosszú évek óta nem tapasztalt, kiújuló diplomáciai háború korszakát éljük, miközben az államfő – noha geopolitikai jelentőségűnek tartott utazások tekintetében rendkívül aktívnak bizonyult – passzíva szemléli a kapcsolatok romlását. A miniszterelnök pedig az Én vagyok a jó Victor, Orbán a rossz Viktor kisded játékát játssza.

Voltak, akik úgy fogalmaztak az elnökválasztást követő napokban, hogy  fontos üzenet lehet Klaus Iohannis számára, hogy a magyarok 75–80 százaléka rá szavazott. „A választók bizonyítottak. A következő időszakban a labda Iohannis térfelén van, most neki kell bizonyítania” – mondta Kelemen Hunor is. Ám Iohannis nem adogat visszafele. Úgy viselkedik, mint a gőgös öregúr, akinek a kertjébe bepattan a gyerekek labdája, s ő a pöttyöst elkobozza.

Lehet, ma már azzal is megelégednénk, ha a szász származású román Iohannis (identitását ő maga határozta meg így) hanyagolná ugyan a kisebbségi kérdés, a magyar–román viszony iszonytalanítását, ám valóban hozzákezdene az ország visszafoglalásához azok számára, akiknek az értékelvében a korrupciómentes politika, a jól végzett munka becsülete, a nemzeti közösségek közötti kölcsönös tisztelet és tényleges esélyegyenlőség a fő helyen áll, s nem hagyja meg a korruptak, a spekulánsok, a nacionalisták, illetve a maguknak előjogokat követelő hatalmaskodók kezében. Ehhez azonban vajmi kevés az, hogy Klaus Iohannis kineveztette az Új Nemzeti Liberális (zömében a Régi Demokrata Liberális Párt) élére a gyöngéd Alina Ghorghiut, aki szabályos időközönként bemondja, hogy „Victor Ponta monnnyon le!”

Társadalom átalakítási vízió nélkül Iohannis bukásra van ítélve. A társadalmi reform pedig nem az erőszakszervezetek költségvetésének a növelésétől, hanem elsősorban az oktatás, kutatás, kultúra, sajtó finanszírozásától, a jól megalapozott népesedési és népjóléti politikák alkalmazásától függ.

Iohannis nem bukott még meg. Még. Még mindig az ország legnépszerűbb politikusa. Ám – ha nem cselekszik, ha néma és gőgös marad – ezt a bizalmat gyorsabban elveszítheti, mint amennyi idő alatt Románia földi megváltójává vált.

Fotó: balkanist.net