Heti 3: Ki kit s hova vezet

Heti 3 – a véleményekben az a szép, hogy megoszlanak. Kormányzásról, menekültügyről, világbajnokságról. Ezek mai kérdéseink és gyorskommentárjaink fő témái. A kirajzolódó körkép érdekes és tanulságos.

Kérdéseink

  1. Az államelnök vakáción van, sokan azt mondják, hogy már nyolc hónapja. A kormányfő szabadságát tölti valahol. Különben is mindketten jobbára interneten, a fészbukon osztják meg közlendőiket a nyilvánossággal. Most tulajdonképpen ki vezeti Romániát?
  2. A menekültkérdés magyarországi és erdélyi problematikusságairól elgondolkozhatunk egy eset kapcsán: „Lemond magyar állampolgárságáról, így tiltakozik az épülő kerítés ellen egy erdélyi lány” – olvassuk az erdely.atlatszo.hu honlap meggondolkoztató írását, interjúját. Elmarasztalás vagy dicséret illeti Nágó Zsuzsát?
  3. Jónak mondható-e a magyar sportolók szereplése a kazanyi „vizes vébén”? [Megjegyzés: a kérdéseket szerzőink szombaton kapták meg, válaszolni vasárnap délig lehetett. A szerkesztő megjegyzése.] Mi várható jövőre, a riói Olimpiai Játékokon, illetve 2017-re a budapesti világbajnokságon? 

Válaszok

Gál Mária

1. Egy demokratikus országban az állami vezetőknek is jár a nyári szabadság. Nekik is joguk van néhány napra, amikor családjaikkal lehetnek, talán zavartalanul. Év közben nem igazán adatik meg ez nekik. Mind az államfőnek, mind a kormányfőnek megvan a helyettese, meg kell hogy legyen, akik teszik a dolgukat. Isten mentsen az olyan országtól, amelyben a gyeplő soha ki nem hull a nagy vezér kezéből!

2. Nágó Zsuzsannának szíve joga úgy tiltakoznia, ahogy akar. Az én ízlésemnek ez egy kicsit sok, mármint a médiakampány. Megtehette volna anélkül, hogy ezt előre jelezze a sajtónak, szép csöndben is lemondhatott volna. Igaz, azzal csak a saját lelkiismeretét nyugtatta volna... Így sem hiszem, hogy sok követőre lelne, vagy hogy ez a lépése népszerűvé tenné erdélyi magyar berkekben. De ő úgy érezte, hogy valamit kell tennie, és talált egy megoldást. Az, aki meggyőződésből cselekszik, aki felemeli szavát a társadalmi igazságtalanság és a jogtiprás ellen, szerintem tiszteletet érdemel.

3. Természetesen jól szerepelnek a lányok, fiúk. Vannak érmek, vannak helyezések, vannak szép eredmények, még akkor is, ha vízilabdában már nem "mi vagyunk a császár". Hogy mi várható a riói olimpián? A Jóisten tudja... De miért kell ezzel foglalkozni? Csak a diktatúrák és mi, a diktatúrákból még csak formálisan kilábalt kelet-közép-európai nemzetek csinálunk élet-halál, nemzeti becsületkérdést a sportból. Ha nyernek, örülünk majd, ha nem, megyünk tovább.... Ez sport, nem háború...

Székely Ervin meghívott kommentátor

1. Semmi gond, Kövesi asszony és Coldea úr a helyükön vannak, és csütörtökön az amerikai szenátus jóváhagyta Hans G. Klemm karrierdiplomata kinevezését bukaresti nagykövetté. Úgyhogy az ország demokratikus vezetése biztosított. Egyébként a közigazgatási apparátusnak nincs szüksége politikai irányításra. Belgiumnak például másfél évig nem volt kormánya, és megfigyelők szerint a dolgok sokkal jobban mentek, mint amióta van. Persze az ilyesminek meg lehet az alkotmányossági kockázata, és legalábbis Belgiumnak kell ahhoz lenni, hogy a dolgok ne fajuljanak el.

2. Persze, lehet fanyalogni azon, hogy racionális formáját választotta-e a tiltakozásnak Nágó Zsuzsa. Még odáig is elmehet a spekuláció, hogy épp Orbánékat igazolta a székelyudvarhelyi lány, akik azt sugallják, hogy az állampolgársági lojalitás az Orbán-kormány iránti lojalitás szinonimája. (Aki nem szereti a kormányt, az Magyarországot nem szereti.) Ugyanakkor kétségtelen, hogy kommunikációs bravúr Nágó Zsuzsa tiltakozása. Ott ütött a magyar kormányon, ahol annak az a legjobban fáj, nevezetesen a nemzeti elkötelezettségét kérdőjelezte meg. Azt mondta, hogy ez a kormány nem a magyar emberek (értsd: állampolgárok) érdekeit képviseli. Rámutatott arra, hogy az állampolgárság megadásáért cserébe a Fidesz feltétlen párthűséget vár el a hatumáktól. S végül Nágó azt is leleplezte, hogy a menekültellenes kampányával a Fidesz nem a magyarokat akarja megvédeni, hanem saját népszerűség-vesztését kívánja megállítani, a kerítés tehát „belföldi használatra” készül.

3. Az úszás és a vízilabda magyar sikersportágnak tekinthető szinte Hajós Alfréd óta. Gondoljunk csak Székely Éva, Gyarmati Dezső vagy a lányuk, Gyarmati Andrea sikereire. De találomra említhetném még Hargitay Andrást, Darnyi Tamást, Egerszegi Krisztinát... Statisztikai adatok bizonyítják, hogy egy sportágban egy kis nemzet nem maradhat sokáig a világ élvonalában. (Románia a hetvenes években szinte mindent megnyert kézilabdában, amit csak meg lehetett, most pedig kínlódik a selejtezőkben.) Ebben az összefüggésben vizsgálva a kazanyi eredményeket, azok kiválóak. Persze lehet, hogy ha két labdarúgó-stadionnal kevesebbet és egy uszodával többet építene a magyar kormány, azzal maga is segítené, hogy az úszás továbbra is állócsillag maradjon a magyar sport egén.

Bíró Béla

1. Már jó évszázada a szabadjára engedett vakszerencse. Ha amúgy is minden bejön, minek tülekedni?

2. Föltétlenül dicséretes. De ez nem jelenti azt, hogy az ő elvileg megalapozott reakcióját az EU vezérkar elvileg megalapozatlan, de annál reálpolitikaibb reakciói nem fogják felülírni.

3. Jóleső érzés, hogy van valami, amihez nem mindenki ért. Én például kifejezetten nem.

Krebsz János

1. Összefüggés van: nem vezeti senki, és ezért javulnak a gazdasági mutatók.

2. Fog kapni mindkettőből.

3. Minden úszószámban van négy-öt versenyző, akiknek ideje egy másodpercen belül van. Hogy közülük ki lesz a világbajnok, az egyre inkább szerencsejáték.

Sebestyén Mihály

1. Képzelt párbeszéd: - Ki vezeti most tulajdonképpen Romániát? - Egy árnyékkormány. - Ebben a verőfőnyben alig van árnyék. - Miért, kormány talán van?

2. A magyar állampolgárságot miért kérelmezi az olyan, aki az első neki nem tetsző gesztusnál le is vetkezi?! Magyarországot megtagadni egy kormány lépései miatt, botorság. Romantikus hajcihő. Magyarország több mint a kerítés. Sokkal értékesebb. Mikor mondott le Nágó Zsuzsa a román állampolgárságról, amiért a romániai magyarok jogai enyhén szólva nem felelnek meg az ideálisnak?

3. Bízzunk a magyar sportban, a magyar sportolókban. Ők győznek értünk és helyettünk. Fordítva aligha.

Sike Lajos

1. Hogy ki vezeti az országot? Papură Vodă,vagyis Gyékény Vajda! Lehet, hogy jobb is így, mert a nád csak vizet iszik, s jobban lereagálja a világ változásait. Az erős szélben meghajlik, hogy fennmaradjon, a nyugati szélnek nem támad neki, s nem zúgja, hogy Brüssszel helyett jobb Moszkva, Peking vagy Ankara. Teszi a dolgát, nem ócsárolja szövetségeseit, a nemzetközi sajtó ritkábban foglalkozik vele, mert nem járatja annyit fölöslegesen a bagólesőjét – tace si face!

2. Nem biztos,hogy ez a legjobb megoldás, de lehetnek személyes motivációi, amelyek erre késztették. Például túl sok kerítést kellett megmásznia, amíg megkapta a magyar állampolgárságot.Vagy már az agyára ment Ceauşescu? Az „o ţară, un popor, un partid” után folyton hallgatni OV-től, hogy Magyarország a magyaroké, vagyis nemzetállam, ahol nincs mit keresni az oláh, szerb, tót, zsidó, hucul stb. sarjaknak – mint amilyen talán ő is.

3. Az olimpia előtti formából nem kell messzemenő következtetéseket levonni. Szerintem a legtöbb edző az olimpia idejére, nem előttre időzíti a csúcsformát. A tapasztalt magyar szakirányítók vannak annyira taktikusak, hogy nem játsszák ki előre a kártyáikat. Vannak aggodalmat keltő jelek – például a polósoknál! –, de meglesz a vizesek 5-6 aranya, erre fogadni merek!

Bogdán Tibor

1. Papírforma szerint Romániát ezekben a napokban gyakorlatilag nem vezeti senki. Nem hivatalosan azonban a szociáldemokraták ideiglenes elnökévé megválasztott Liviu Dragnea kezében van a hatalom, aki előtt a kormánynak minden fontos – elsősorban természetesen pénzügyi – döntése előtt számot kell adnia, Victor Ponta – úgyszintén a facebookon bejelentett – furcsa lemondását követően. Papírforma szerint azonban Liviu Dragneának mindehhez nem lenne semmilyen joga, hiszen az ideiglenes elnök tisztsége nem szerepel a párt alapszabályzatában. Nem hivatalosan azonban élhet ezzel a jogával, mivel a párt létező Országos Ügyvezető Bizottsága megválasztotta a nem létező tisztségbe. Papírforma szerint a hatalom voltaképpen a fő kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt kezében van – nem hivatalosan viszont a kormányfői tisztséget ideiglenesen gyakorló Gabriel Oprea a pártütők pártjának, az Országos Szövetség Románia Haladásáért tömörülésnek az élén áll. Papírforma szerint nagy baj, ha az országnak nincs vezetője. Nem hivatalosan azonban ez áldott állapotnak tekinthető. Emlékezzünk csak vissza, hogy 1996-ban, a Demokratikus Konvenció – hatalomátvétele megünneplésére – decemberben 12 napra voltaképpen bezáratta az országot. A statisztikák szerint ebben a hónapban jelentősen emelkedett Románia ipari termelése és bruttó nemzeti összterméke…

Kuszálik Péter

1. Most Romániát a tehetetlenség vezeti. Addig repül, amíg a súrlódás le nem fékezi. Akkó pedig lecsücsül. (Többek között) azért szeretem ezt az országot, mert meg sem látszik rajta, ha nem vezeti senki. A káosz stabilan virul.

Ágoston Hugó

1. A kérdés mintha azt sugallná, hogy amikor a kormányzat fejei itthon vannak, valójában akkor sem ők vezetik az országot. Ami így túlzás, de lehet benne valami. Elvi jelentősége a felvetésnek azért van, mert az igazi demokráciában döntő befolyásuk a megválasztott, vagyis a politikai legitimációval rendelkező állami vezetőknek van, nem pedig azoknak, akiket kineveztek: erőszervezetek (amilyen a SRI, a SIE, a DNA), pénzintézetek (amilyen a BNR), vagy akár az igazságszolgáltatás (CSM). A hatalommegosztás, a fékek rendszere és az átlátszóság szintén a demokratikus hatalomgyakorlás feltételei. Romániában ma sokan vélik úgy, hogy az országot a „háttérből” vezetik, külföldről irányítják (EU, USA, okkult erők). Nem csak a közhangulatnak, de az üzleti légkörnek sem tesz jót, hogy az államelnök és a kormányfő viszonyát az alaptörvény nem tisztázza kellőképpen, és az utóbbi tíz évben állandó marakodás, viszályok, személyes konfliktusok zavarták. Végül meghatározóan befolyásolták az államvezetés milyenségét és a politikai egyensúlyt a Korrupcióellenes Ügyészség részrehajló akciói. Mindent összevéve: az ország legerősebb embere mégis az államelnök (más kérdés, hogy mennyire érti a dolgát), és a legutóbbi gazdasági fellendülés azért főleg a kormány érdeme.

2. Nágó Zsuzsa nem kerülte meg a súlyos dilemmát (menekülttáborban dolgozó – tehát humanitárius és jogvédő munkát végző – önkéntesként nem helyeselheti a menekültellenes politikát), volt benne civil kurázsi meghozni a döntést is, amely feloldja ezt a helyzetet. Indoklása racionális: „A falon kívül a kormány más lehetséges megoldást még csak fel sem vetett. Egy kormány az állampolgárai nevében cselekszik. Én visszautasítom, hogy az én nevemben fal épüljön háborús menekültek ellen. Ez a lemondás az én tiltakozásom.” Ráadásul az udvarhelyi lány döntése nem jár azzal a feszélyező „bezzeg ti nem mernétek” kioktatással, ami olykor az ilyen erkölcsi hozzáállás sajátja: megengedi, hogy aki nem úgy látja a kérdést, aki nem utasítja el a határzárat (sőt, esetleg egyetért vele), annak szíve joga másképp vélekedni és cselekedni. A hatalmi önkény ellen tiltakozni a szabad ember számára erkölcsi kötelesség. (Örök szégyene marad az erdélyi magyar újságíró társadalomnak, hogy mukkot sem szólt, amikor a magyar kormány a médiatörvénnyel belegázolt a legszentebb magyar szellemi-erkölcsi hungarikumba, a sajtószabadságba.) Nágó Zsuzsa szabad emberként viselkedett. Szerintem kitüntetést érdemel! Elolvastam a vele megjelent interjúhoz írott kommentárokat, ezek többsége a várakozásnak megfelelően kritikus, elítélő. Ezen nem csodálkozom, de még inkább méltatom Nágó Zsuzsa bátor kiállását. Egy különben más véleményen levő hozzászólás érdekes szempontot vet fel: „Ha én is lemondtam volna a magyar állampolgárságomról minden esetben, amikor a kormány nekem nem tetsző dolgot tett, akkor már ezerszeresen hontalan lennék.”

3. Mint mindig, lelkes izgalommal követtem a vizes világbajnokságot. Cseh László „visszatérése” káprázatos, eposzba illő, Hosszú Katinka csúcsai (a világrekord és Egerszegi Krisztina történelmi eredményének megdöntése), aranyérmei: csodálatos teljesítmény. Átéltem Gyurtáék és Jakabos Zsuzsanna drámáját. A férfi polósokat – legalább – az elődöntőbe, a lányokat – legalább – a negyeddöntőbe vártam. Az éremkollekció így is impozáns, ámde jövőre nem ismételhető meg. Cseh Lászónak nem csak a biológiai korlátaival kell majd megküzdenie, hanem a visszatérő világcsúcstartó Michael Phelpsszel is (minden idők legnagyobb úszóját ittas vezetés miatt tiltották el a világbajnokságól, Rióban már ott lesz, és minden megnyerhetőt meg fog nyerni, akárcsak az új fenomén, a tizennyolc éves Katie Ledecky). Hosszú Katinkának kell vinnie a prímet, kérdés, hogy ezt a tudatot, felelősséget hogyan fogja viselni. Mindent összevéve: most ragyogó a mérleg, a magyar úszósport legnagyobb vizsgája azonban a 2017-es budapesti világbajnokságon lesz. Jó lenne, ha addig beérne még néhány fiatal.

Kimaradt?