A hősiesség és a nevetségesség közt egyetlen lépés a távolság. Szinte lehetetlen meghúzni a kettő között a határvonalat, s csupán személyes ismerettség, bizalom kérdése, hogy a jószándékú, ám naiv közszereplőben a hőst vagy a bohócot látjuk-e meg.

Ez jutott eszembe, amikor a Székely Nemzeti Tanács elnökének legújabb felhívását olvastam.

Pár centivel közelebb volt a hősiességhez az idén május 3-án megfogalmazott közösségi cselekvésre buzdítás, amelyben arra kérte az SZNT Székelyföld határközségeinek és határvárosainak önkormányzatait, a magyar történelmi egyházak gyülekezeteit, a civilszervezeteket, a helyi önkéntes tűzoltókat és közbirtokosságokat, és az érintett települések minden lakóját, hogy vállaljanak aktív szerepet Székelyföld határainak kivilágításában, rakjanak lármafákat.

Ugyan a török- és tatárvész óta nem lobbantak fel a Kárpátok bércein az őrtüzek, ám fogadjuk el, hogy ma is vészhelyzet van. Legalább annyi fiatalt veszítünk el évente, mint ahányat janicsárnak hurcoltak el a törökök. A Székelyföld elnéptelenedése a migráció miatt szinte olyan méretű, mint háborús időben. Igaz, hogy ez ellen nem Erdély határán kellene tüzet gyújtani, hanem a bensőkben, ám fogadjuk el, van rá esély, hogy világgá indult magyarjaink a lármafák láttán visszahőkölnek és valami szülőföld felől érkező melegséget éreznek, ha nem is a szívük táján, de legalább a talpuk alatt.

Most azonban a nevetségességhez került közelebb Izsák Balázs, amikor tavaszi felhívását újabbal egészítette ki. (Nemhiába mondta Kosztolányi, hogy egy elfogadható ötletet addig fejlesztünk tovább és tovább, míg teljesen el nem rontjuk...)

Olvassuk kellő komolysággal Izsák Balázs felkérését!

„Jelen, második felhívással a gépjármű tulajdonosokat kívánjuk megszólítani, akik részvételükkel még hatásosabbá tehetik Székelyföld határának kivilágítását. Arra kérjük őket, hogy a határközségekben kijelölésre kerülő gyülekezési pontokban, de még inkább azokon kívül közelítsék meg a lehető legjobban a határt, és a megadott időpontban felgyújtott lámpáik fényét, közvetlenül a lámpák elé 45˚-os szögben helyezett tükrök segítségével irányítsák függőlegesen felfelé.”

Zseniális megoldás, mint Gábor Áron kürtöskalácssütővel megoldott ágyúja! De őrizzük meg a komolyságunkat és olvassunk tovább:

„Ezzel a módszerrel az eredetileg tervezett 750 kivilágítási pontot több ezerre tudjuk emelni. Ösztönözzünk egyben mindenkit, akinek lehetősége van, hogy bármilyen más világítástechnikai eszközt felhasználjon.

Nagy szerep hárulhat a motorbicikli tulajdonosokra, hiszen ők számos olyan határszakaszt tudnak megközelíteni, ahol a tűzgyújtás nem engedélyezett, és ők azok, akik a határt a legjobban meg tudják közelíteni, esetenként ott is, ahol ez autóval nem lehetséges, illetve ott, ahol a csoportos részvétel szükséges és ezt az a szervezettség biztosíthatja, amellyel leginkább ők rendelkeznek. Ezért szólunk a motorbicikli tulajdonosok szervezeteihez: október 24-e egy lehetőség arra, hogy megmutassák, szervezetten és hatékonyan tudnak fellépni Székelyföld autonómiája érdekében, ezért kérjük őket, hogy tekintsék fontos küldetésnek a székely határ kivilágítását.

A fentiekben leírt közös fellépés világossá teszi mindenki számára, hol van Székelyföld történelmileg kialakult, természetes regionális határa, amelyet mi közigazgatási határrá akarunk tenni. Eddig a határig fog kiterjedni a székely autonóm közhatóságok hatásköre!”

Minden hiábavalóvá válhat azonban, ha a közösségi esemény visszhangtalan marad a hazai román és a nemzetközi sajtóban. Noha lehet, hogy a mezőn, hegyháton, folyóparton világító autósok, a barázdákból fényjelző motorosok felkeltik talán még a bulvárlapok érdeklődését is. Mindenesetre az SZNT-elnök ígéri, hogy a maga részéről mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a nagyvilág tudjon az eseményről, arra kellőképpen odafigyeljen.

Reménykedjünk, hogy a Székelyföld határát kivilágító őrtüzekről és a lámpázó Loganokról, Dusterekről készült műholdfelvétel a nap NASA-fotója lesz. Amire a többségi román elragadtatásában nem is mondhat mást, mint: Nem létezik!

Hadd legyek én is patetikus, egyensúlyozzak a hősiesség és a nevetségesség határán: a fényeket nem a határon, hanem inkább a Székelyföld iskoláiban, kulturális intézményeiben, templomaiban kell meggyújtani és őrizni.