Bogdán Tibor: Utak – és kiutak

Aki azt állítja, hogy Romániában nincs elegendő autópálya, az – mondjuk így, finoman – félretájékoztat. Az eddigi közlekedési tárcavezetők is tanúsíthatják, hogy az ország minden porcikáját sztrádák kötik össze. Igaz, egyelőre még csak papíron, de hát a tervekből nőnek ki az autópályák! Csakhogy mindez nem megy varázsütésre, türelemmel ki kell várni.

Az autópálya építése nem gyermekjáték. Itt van ugye, ez az 53 kilométeres Brassó-Comarnic sztráda, amelynek megépítésével autópályán lehetne eljutni a magyar határig (onnan pedig magyar sztrádákon végig, egész Európán át), persze, ha időközben a román oldalon elkészülne a további több mint 700 kilométer is. A Brassó-Comarnic sztrádához még hozzá sem kezdtek, de 2005 óta máris három kudarcot kellett elszenvednie nem kevesebb, mint öt miniszterelnöknek, akik tizenöt év alatt nem tudták beindítani a munkálatokat.

Mert hát ugye mindez némi pénzmagba kerül. Ők pedig mindent megtettek azért, hogy minél olcsóban épülhessenek a sztrádák, eredetileg a mestertervbe is csak 997 millió eurót tüntettek fel, mire az olasz építő azt találta mondani, hogy a derék közlekedési miniszter úr a hasára ütve találta ki a számot. Ők ugyanis a költségeket 8,4 milliárd eurótra taksálták – persze, nekik könnyű, nem az ő pénzük… Tudták is a fránya olaszok, hogy túllőttek a célon, mert nyomban közölték, hogy maga a pálya csak 1,8 milliárd euróba kerülne, a 8,4 milliárd lejes az összegben a sztráda 26 évre – a koncesszió idejére – szóló karbantartása is benne van. No de hát ennyi pénz még a tárcavezető bankszámláján sincs, az olaszoknak pedig nem sikerült rávenni a sztrádaszakasz finanszírozásra külföldi pénzintézményeket, mondjuk az Európai Beruházási Bankot, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot vagy a Nemzetközi Pénzügyi Szervezetet.

Persze, voltaképpen fölösleges is ennyi pénzt kidobni erre a sztrádára, amely – megmondták kormányilletékesék – csak „civilforgalmat” elégítene ki, különösebb gazdasági jelentősége nincs, így Romániának nem is lenne különösebben szüksége rá. Meg aztán ki az, akinek olyan sietős lenne Magyarországra érnie, hogy ezért sztrádát kellene építeni?

A Brassó-Comarnic autópályát legfeljebb csak azért lenne érdemes megépíteni, hogy Victor Ponta a 2016-os választásokon ismét jelöltethesse magát. Mert megmondta, hogy ha arra az évre nincs kész a sztráda, akkor nem indul a választásokon. Bár azért mégsem kellene elsietni a dolgot, hiszen a kormányfő azt is megmondta, hogy nyomban lemond tisztségéről, ha bűnvádi eljárás beindítását indul ellen. És aztán lett belőle valami?

De a kormány, becsületére legyen mondva, nem hagyja magát. A Brassó-Comarnic sztrádaszakasz helyett négy változatot is kitalált. Korszerűsítené a Bâldana-Târgovişte-Sinaia utat, amivel csak az a baj, tele van szerpentinnel, és mellesleg megyei út. Aztán modernizálná a Doftana völgyén átvezető utat – amelynek jó része egyszerű erdei út, alig három-négy méter széles, amelyen csak a lovas szekér, esetleg a traktor tudna megfordulni. De arra is gondoltak, hogy kikerülik Comarnicot és Buşteni-t, csakhogy itt számos hidat, viaduktot kellene megépíteni, és a szerpentinek miatt ráadásul nem lehetne meghaladni az óránkénti 50 kilométeres sebességet.

Bízunk benne azonban, hogy ha autópályák építéséről van szó, akkor a kormány megtalálja majd a – kiutat. Feltehetően azt is papíron. Félő azonban, hogy Románia soha nem találja meg az Európába vezető utat.

Kimaradt?