Magyarországtól eltérően azt nem tudjuk pontosan, hogy miként is teljesít Románia, ám a román lakosság egyre jobban él. A hozzáadott értékadó 9 százalékra történő csökkentése az élelmiszertermékeknél, jövőre 20 százalékra való mérséklése minden árucikk esetében, adócsökkentés, a társadalombiztosítási adó beígért mérséklése 2018-tól mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalók részére, mindez már-már valóságos földi paradicsommal kecsegtet (igaz, kicsi, nem túl piros, savanykás, de legalább nem dél-amerikai importból származóval, hanem hazaival).

Hiába, közeledik a választások esztendeje, ilyenkor mindig kinyílik a hatalom bőségszaruja.

Legújabban a családi pótlékot kétszerezték meg, 42 lejről 84 lejre emelik majd. Ráadásul a parlamentben együtt szavazott a két ellenfél, a kormányzó Szociáldemokrata Párt és az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt. Ki ne akarna választásokat nyerni?

Történt ugyanis derék parlamentünkben, hogy a szociáldemokraták napirendre javasoltak egy tavalyi kormányrendeletet, amely szerényen megemelte volna az árvák állami juttatását is. A nemzeti liberálisok erre nyomban ráharaptak, és mivel látták, hogy pillanatnyilag többségben vannak a teremben – szociáldemokrata társaik még éppen szenderegtek (lám, az álomszuszékságnak is lehet haszna) –,nyomban kiegészítették a javaslatot a családi pótlék megduplázásával, minden egyes gyermek számára. Arra már nem figyeltek fel, hogy rövidesen bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen, és ha sikerrel járnak, akkor majd nekik kell előteremteniük az ehhez szükséges pénzt. Vagyis tulajdonképpen öngólt lőttek – amit eléggé nagy ostobaság.

Igaz, cserében ez jelentette a liberálisok első parlamenti győzelmét. A szociáldemokraták ugyanis igen nehéz helyzetbe kerültek, hiszen csak nem szavazhattak Victor Ponta kormányrendelete ellen. A családi pótlék megduplázását elutasítva ráadásul sokat veszítettek volna népszerűségükből is. A másik változat pedig az volt, hogy a kiegészítésekkel együtt lelkesen megszavazzák a rendeletet. Így – a párt szempontjából – ezt az utóbbi „rosszat” választották. Victor Ponta pedig maszekben szívhatta a fogát, hivatalosan viszont neki is örvendeznie kellett egy évvel a választások előtt, hiszen a gyermekeknek szüleik vannak – a szülők pedig voksolnak. Így aztán – immár ki tudja hányadszor – ismét elbeszélgetett benne a meggyőződéses szociáldemokrata, akinek „régi vágya volt” egy ilyen intézkedés, a kormányfővel, aki közölte, hogy mindez kis híján két milliárd lejébe kerül a költségvetésnek. És motoszkált benne még egy harmadik személy is: a honatya, aki nem vett részt saját kormányrendeletének megszavazásán.

Szóval így történt, hogy nemsokára közel négymillió gyermek él majd talán egy fokkal jobban. Jó, persze ettől még nem kell fogyókúrára fogni a gyermeket, de azért sok kicsi sokra megy, mindez megérződik majd a családi büdzsében. Méghozzá függetlenül attól, hogy ez a dicséretes intézkedés lényegében álomszuszékságból, szavazatgyarapító számításból valamint némi ostobaságból született meg.