Kuszálik Péter: Guruló garasok
Állam bácsinak egyetlen hobbija van, amely nemcsak a napjait, hanem a perceit is kitölti: imád adót behajtani. Minden alkalmat megragad, hogy az Eccerű Ember minden guruló garasát megadózza. Elmondom Karesz esetét, de előbb egy kis kitérőt teszek a régmúlt időkbe, amikor más adóerkölcsök uralkodtak e vidéken.
„Virilizmus (lat.) – Olyan választási rendszer, amely biztosítja az arányosan legtöbb adót fizető (tehát legvagyonosabb) polgárok automatikus képviseletét az önkormányzatokban. Magyarországon az 1870-es években elfogadott törvény szerint a törvényhatóságok tagjainak felét választották, másik felét a legtöbb egyénes adót fizető polgárok alkották [ők voltak a virilisták]. A dualizmus idején kialakult virilistás választási rendszert átvette a Horthy-rendszer gyakorlata is, és csak 1945-ben szűnt meg.” (Történelmi lexikon. Szalay Könyvek, 2000)
A 19. századvégi marosvásárhelyi lapokat olvasgatva bukkantam rá egy cikkre, amelyben azt írták, hogy a helyi gazdagok 1. igyekeztek minél több adót befizetni (mértéken felül is!), hogy helyet biztosítsanak maguknak a tanácsban, 2. magántanárt fogadtak, hogy írni-olvasni tanuljanak, mert analfabéta személy nem lehetett tagja a tanácsnak.
A virilistás rendszernek megvolt a maga létjogosultsága, tekintve, hogy a nagy összegű adót befizető ember jogot formálhatott arra, hogy ő is szavazhasson arról: ’mire költsék az ő befizetett adóforintjait’. Manapság Pista bácsi nyugdíjából csupán havi nyolc lejt vonnak le, azt se adóba, hanem egészségügyi biztosításra, így őkelme még jogot sem formálhat a beleszólásra. Rozi nénitől még ennyit se húznak, mert neki mindössze 430 lej az özvegyi nyugdíja, ennek ellenére ő minden nap elmondja a piacon, hogy az ő adóját haszontalanságokra költi az államfő, a miniszterelnök, a primár és Hétszünyű Kapanyányi Monyók; s azért mennek olyan vacakul a dolgok, mert ’ezek mind csak a népet nyúzzák’.
Karesz áprilisban hazajött eltemetni az apját, s hogy a hagyatéki tárgyalásnak se legyen akadálya, kifizetett minden megöröklött tartozást. 16-án a polgármesteri hivataltól kapott egy igazolást, hogy nincs semmiféle tartozása. Nyolc nap múlva ugyanaz a hivatal felszólítást küldött az elhunyt nevére, hogy fizessen 154 lej adóhátralékot. Az apró betűs részen ki lehet silabizálni, hogy kényszervégrehajtás esetén meg sem hallgatják az érdekelt felet, kakastollas csendőrrel érkeznek és foglalnak. „Hacsak az ajtót el nem viszik” – mondta erre Karesz, mert a lakásban már semmi mozdítható sincs, de jól nevelt polgárként elballagott a hivatalba, mondaná meg valaki, miként sikerült úgy behajtani az utóbbi esztendők adóit, hogy a ’taxă habitat’ és ’taxă salubritate’ sorozatosan elmaradt a befizetések folyamán. Ide-oda küldözgették, végül azt mondták, hogy tévedésből küldték ki a papírt. Vírusos volt a nyilvántartási rendszer? Ki tudja. A kérdés csak az, hogy aki aláírta a papírt, annak miért nem ütött szöget a fejébe: ránézésre is képtelenség a követelés.
Tény és való, hogy valahol elszivárognak a tanácshoz befolyt pénzek, mert tavaly volt egy olyan szóbeszéd, hogy az esedékes őszi nagytakarítás – anyagi alapok hiánya miatt – elmarad. Mondta ezt a Tisztelt Hivatal azok után, hogy a pénz nagyját már az első félévben begyűjtötte. Továbbá: arra sincs pénze és embere a Hivatalnak, hogy a tulajdonában lévő játszótereket takarítsa, a műtárgyakat felújítsa, a füvet lekaszálja és a bokrokat megstuccolja. Pedig az arra való összeg nagyját is beszedte! Ezek szerint Rozi néninek van igaza.
Állam bácsi pedig állandóan azt mondogatja: azért üres az államkassza, mert a kistermelők (valamint a keményen dolgozó kisemberek) adót csalnak, a kötés hagyma után nem fizetik be az áfát meg a harácsot, kepét, díjat és illetéket. Ki is zavarták terepre az adószedőket, inspektorokat, perzekutorokat és kvesztorokat, hogy ne a széküket őrizzék, hanem szedjék be a sarcot. Amióta ez a kampány tart, Boltos Vaszinál beállt a gyomorideg meg a ceruzaszéklet, s nem gyógyul semmitől.
Mindezek után mit állapíthatunk meg a reggeli kávé fogyasztása közben? Leginkább csak az idők múlását: a felhőtlen virilista idők adóerkölcseit elfújták a történelmi szelek; Rozi nénit 1990 óta nem hívja beszélőre a szeku, államellenes összeesküvést sejtve a mindennapos zsörtölődés mögött; Karesz apja pedig nyugodtan alussza örök álmát, s egy cseppet sem idegeskedik a Hivatal packázásai miatt.
Így múlik el az életünk, egyik adóhátraléktól a másikig…