Krebsz János: Sose voltam Fideszes

Ezt most, idejekorán ki kell jelenteni, mert olyan gyűlölethullámok keletkeztek a magyar közéletben, amelyek egy teljes életteljesítményt képesek lenullázni csak párthovatartozás miatt. Vagy pusztán annak vélelmezésével.

A gerinctelen férgek menekülnek a süllyedő hajóról, miközben nincsen másik hajó, amivel tovább lehetne menni.

A damaszkuszi úton még nem nagy a tolongás. Miért ne hihetnénk abban, hogy a tévelygők hirtelen rátalálnak az irányra, a sötétben bolyongók megvilágosodnak?

Azt nem mondom, hogy nem szavaztam a Fideszre. Többször is. Ez értékválasztás volt. Akkor. Mert magamat inkább jobboldali (de szociálisan érzékeny), konzervatív (de az újra nyitott), keresztény (de nem bigott), rendpárti (de a szabadságjogokra érzékeny), magyar (de a szomszédokat, kisebbségeket nem gyűlölő) embernek vallom. A Fidesz által képviselt elvekkel és értékrenddel tudtam azonosulni, sőt most sem tudok olyan pártot mondani, amely a vallott értékrendjével közelebb állna hozzám. És Orbán Viktorral is így vagyok, nem tudok olyat mondani a magyar politikai életből, aki ellenfele lehetne. Képességekben, kiállásban, politikai tehetségben, személyes varázsban nem talál legyőzőre. Az utóbbi öt-hat évben ha tíz mondatot váltottam vele.

De az a sok böszmeség, amit a Fidesz az utóbbi időben elkövet! Azzal nem lehet azonosulni. Az urizálástól a menekültkérdésig, és a különféle adónemek bevezetésétől a halálbüntetés tematizálásáig, nem beszélve az oroszbarát keleti nyitásról… Legkevesebb az, hogy megosztó vélemények születnek még a Fideszen belül is, ezért mindegyikben ügyetlenné válik a kommunikáció.

A politikai oldalak megmondói nem az igazsággal, a kijelentések igazságtartalmával foglalkoznak, hanem csak egyszerűen megtalálják a gyűlölet tárgyát, akit szét lehet szedni, véres csontként oda lehet dobni a tömeg közé, hadd marakodjanak. A közvélemény nem tudja szétválogatni a haszonélvezőket és a szimpatizánsokat.

És egy csapatban sem lehet úgy játszani, hogy a rúgott gólokkal azonosulok, a kapottakhoz semmi közöm, ott sem voltam.

„Élhetnénk akár egy normális országban is” – írja Gusztos Péter egykor szabad demokrata parlamenti képviselő a Kovács Kokó István címben idézett kijelentése után kavarodott kis vihar utolsó villámfényeként.

Mielőtt rábólintanánk egyetértően, azért véssük az eszünkbe, hogy a ballibsi oldalról jön az okosság, és ők tették tönkre az országot.

Fenti cikk szó szerinti és tartalmi formában Kovács Kokó István olimpiai bajnok bokszoló identitásválságának kommunikációs megnyilatkozásaiból tartalmaz idézeteket.

Kimaradt?