Nincs szegénység Magyarországon, nincsenek állami gondozottak, bottal üthetik a zsidók, muzulmánok nyomát, véget ért a kultúrharc, kisnyugdíjast sem találni, búcsút inthetünk olyan rosszemlékű folyamatoknak, mint az öregedés, ágyő, stadionok…

Mindezt pedig annak köszönhetik Magyarország lakói, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma Az ágazati kommunikáció ajánlott és nem használható elemei címmel egyfajta sajátos szinonima szótárt adott ki, amelyben munkatársainak elmagyarázza, melyek a „nem használható” szavak, kifejezések és szószerkezetek és nyomban meg is adja azok „használható” változatát.

Romániában sokan emlékezünk még a dicső aranykorra, amikor például fizetés helyett javadalmazást kellett mondani, sajtóban tilos volt leírni a karácsony, a húsvét szót, a cigány szó is szigorúan kerülendő volt, a feliratozott filmekben a „lautar” névvel illették őket, nyilván abból kiindulva, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is.

Nos ebből a gondolatból kiindulva Magyarországon minisztériumi utasításra tandíjon például „tandíjmentes felsőoktatás” értendő. A diák ezentúl csak így szól az apjához: „papa, menj be holnap az egyetemre, kifizetni a tandíjmentes felsőoktatást”. Egyszerű, nem?

Magyarországon szívesen hangoztatták a reformokat. Pfuj, csúnya idegen szó; meg ki a rosseb akart reformot Magyarországon (legfeljebb ellenreformot). Nem szebb helyette a minisztérium által ajánlott „finomhangolás”? Ez már szinte csúcs! A tárca ugyan a „strukturális átalakítást” is elfogadhatónak tartja, bár ezt nem ajánlanám, ott van ebben is a rusnya idegen szó.

A minisztériumi nyelvújítást igazi csúcsát azonban a közmunka jelenti, amelyet mostantól „kötelező önkéntes szolgálatnak” illik nevezni. A nyelvi bravúron túl, fiatalkorom jut eszembe, amikor Romániában csak kevés dolgot engedtek meg az embernek – de az kötelező volt.

Szegénység sincs többé Magyarországon, van helyette „nélkülözés” vagy „rászorultság”. (Jókai regényének címe most már Rászorult gazdagok). A szegénység felszámolásával pedig a „szegénység csökkentését” csakis „társadalmi felzárkózásnak” lehet nevezni, a kisnyugdíjasok pedig átmentek az „alacsony összegű nyugdíjellátásban részesülők” kategóriájába. A nyugdíjuk viszont a régi marad. A nyugdíjemelést a tárca ugyanis a „nyugdíjak reálértékének megőrzésével” helyettesítette. A megőrzés pedig nem emelés – ezt a nyugdíjasok is tudják.

De nem kizárt, hogy eltűnnek a nyugdíjasok is, hiszen Magyarországon öregek helyett a továbbiakban csak idősek lesznek; a demográfiai elöregedés helyébe is a „demográfiai idősödés” lép. Idős ember pedig nem öregember, és pláne nem vénember, akkor meg minek ácsingózik nyugdíjra?! De még csak felnőtt korúak sem lesznek, helyüket átveszik a „fiatal felnőttek”.

Hatalmas változások mennek végbe az egészségügyben is a minisztérium szerint. Nincs többé néma, csak „beszédfogyatékos”; a világtalan csupán „gyengén látó”, az értelmi sérült pedig „tanulásban akadályozott”… A szaktárca utasításának megfelelően a siket ellentéte, vagyis a „beszélő” személy „halló” lesz (úgy, mintha telefonálnánk).

A zsidóból izraelita lesz, a mohamedánból pedig muszlim vagy muzulmán (kérdés, hogy Mohamed megőrizheti-e nevét a tárca szerint). A cigány, az természetesen roma – bár azért a nyelvújítás némi szellemi zavart is okozott, mert a cigány szó tiltása ellenére az ajánlások szerint Magyarország lakosságát „cigány és nem cigány magyarok” alkotják.

Azt nem tudom, hogy mi baj volt a tudós szóval, de ezentúl szakíróval kell helyettesíteni. Kissé furcsa lesz, mondjuk leírni, hogy „Einstein, a szakíró” – de majd megszokjuk.

Az árvaház a jövőben lakásotthon, a működési engedély „szolgáltatói nyilvántartásba való bejegyzés”, a nemek esélyegyenlősége „nők és férfiak harmonikusabb együttműködése”, a pedagógusfizetés pedagógusilletmény, a kultúrharc értékvita, a stadion pedig fedett sportlétesítmény lesz – jóllehet Magyarországon nincs egyetlen fedett stadion sem. De lesz majd, amikor élvonalba kerül a magyar labdarúgás.

Ja, és majd kifelejtettem: „különleges ellátási szükségletűek” lesznek a szellemi fogyatékosok! Igaz, a kekeckedő magyar ellenzék és gonoszkodó sajtója sajtó szerint utóbbiakból néhány példány még akad a modernkori nyelvújítók között.