Sebestyén Mihály: Útszéli helyzetjelentés

Szegény-szegény útszéliek. Nem elég, hogy útszéli beszédük nem tetszik a finnyás úri közönségnek, száműzve van a magasabb kultúrából, csupán a sültrealista/vagánykodó írók használják couleur localnak (helyszínezék gyanánt) egy-egy társadalomalatti figura másodlagos jellemzésére, most még az árujukra is szemet vetett az állam, meg akarja adóztatni. Azt firtatja pimasz és minden szeméremérzetet, természetes emberi gátlást félrerakva, honnan is származik az elnyomorodott szegény útszéli paraszt, nyáját terelgető juhász vagy roma kofa portékája.

Ha tehát kedves vásárló, éppen arrafelé autózol, vagy csakúgy vidéken flangálva kedved szottyanna mondjuk Balavásár felett a kies Kis-Küküllő völgyében, de még/már Maros megyében vereshagymát vásárolni az országút szélén felállított hagymatikumokból, akkor a következőkre vigyázz: ne kérdezd meg, honnan származik (szakmai titoksértést követnél el), ne kérdezd meg, ha télire is tartósítható-é egyszerű blokkkamrádban, vagy belül máris rothad, bűzösödik-e a harmadik rétegtől a mértani középpontja felé haladva. És persze az után se érdeklődj, ha ez a hagyma rendelkezik-e EU-szabványos eredetbizonyítvánnyal, a községi jegyző, bíró és kereskedelmi rendőrtanácsos pecséteivel ellátott hiteles árukísérőlevéllel.

Ugyanez a helyzet a gombaárusokkal, a hóvirágos lánykákkal, szederkínáló banyákkal, erdeimálna- és égi-földieper-gyűjtögetőkkel, pityóka- vagy paradicsom- és paprikakofákkal. Tehát kár lenne energiát belefeccölve firtatni a földrajzi és természettudományi origóját az árunak, mondjuk a gombások esetében, mert azt válaszolná felvágott nyelvvel, útszéli stílusban, hogy a nagyságos erdőkerülői hivatal, a barna vagy kárpáti medve és a jóságos erdei manó (Csipike) mostanában nem szokott eredetbizonyítványt kiállítani, tekintve, hogy le van kötve minden perce a róla készülő dokufilmekre, híradókra.

A legtöbb útszéli valószínűleg kimaradt a száz éve dúló országos művelődési programból, az ábécé helyes használatát demonstráló és művészetét átadó magasszintű elemi oktatásból, magyarán: nem tud írni és olvasni. A rendőrséget csak belülről látta, amikor orgazdaságért bevitték, és fülét kissé megtépdesték, az efféle derék útszéli azért áll az útszélén és nem megy be a vámterhekkel megterhelt szervezett szellős (Nemere) városi piacokra, mert nem szeretné, ha a hatóságokkal bármiféle kapcsolatba kerülne, és jövedelmét megcsapolná a láthatatlan, de – eddig az utak szélét kivéve – mindenütt jelenlevő adógépezet.

Szeretném látni, amikor Ruprecht von Puczi, a szederjes ajakú szederárus vagy Málcsi néni Kiskajából és Mózsi bácsi Székelyszentgerjedelemből előkapja az adó- és vámhivatalhoz bekötött kasszagépét a mesebeli rengetegen átvezető út szélén, kis standja rögvest átváltozik korszerű kereskedelmi szolgáltatást nyújtó egységgé – és számlát ad, felmutatja az eredetvizsgán átesett áruja igazolványát, kereskedői jogosítványát és a felsőkereskedelmi végzettségét tanusító oklevelet, valamint az országos legfelső diplomahitelesítő bizottmány igazolását, bírósági végzését, hogy doktorátusát nem lopta le egy másik holland-szárd nyelvű dolgozatról, amely a szederszedés széderestjéről szól.

Ott szeretnék lenni, amikor ráírja a gép az árura, hogy eredethelye a csolnakosi Moonby néni kertjéből lopott, valódi tőről metszett paradicsom, vagy a málna a marosfői államilag még vissza nem bocsátott Bánffy uradalomból garázdálkodva származik, ma reggel harmathullás előtt, óra és perc pontos feltüntetésével.

Na de ha adhatok még egy jótanácsot, leginkább ne érdeklődj – ha már erre fanyolodtál, tettrekész török kamionsofőr! – az útszélén szerelmi szolgáltatásokat kínáló hajadon rima eredetéről, s hogy ad-e számlát a szolgáltatás befejeztével rúdrázogatás után, és arról se tudakozódj, hány nap múlva jelentkeznek rajtad az útszéliség tünetei és mikor kell halaszthatatlanul bőr- és nemigyógyászhoz fordulnod. Elég, ha a doki kérdi meg, honnan szerezted be és mióta is vagy herpeszállásban… 

Kimaradt?