A cím kissé furcsa, de mire az olvasó a szöveg végére ér, kiderül, hogy nincs benne semmi botlás és még csak nyelvújítani sem akartam.

Onnan kell kiindulnunk, hogy a brazíliai világbajnokság véghajrájában nagyon sokan megfeledkeztünk egy történelmi eseményről. Nem én neveztem történelminek, hanem a Debreceni VSK honlapja: július12-én este kilenc órától Székelyföld válogatottja első hivatalos és egyben történelmi mérkőzését játszotta Debrecenben, az Oláh Gábor utcai stadionban a házigazdákkal. A történelmi mérkőzésről a székelyföld.ro – saját megfogalmazása szerint – történelmi online-közvetítésben számolt be. Amikor bemutatták a csapatokat, már mintegy háromszáz néző ült a lelátókon, a kilencedik percig pedig a helyzetekben szegény mérkőzésen szotyizással ütötték el az időt. Azután jöttek az izgalmak, az ifjúsági játékosokat is felvonultató magyar bajnok az első félidőben négy, a másodikban még két góllal pakolta meg a székely kaput – gondolom csupán azért, mert a nemzeti összefogást nem akarta több találattal bomlasztani. A történelmi online-közvetítésből az is kiderült, hogy a 42. percben, „az első igazán veszélyes székelyföldi támadás végén Magyari Szilárd lőtt középről kapura, de nem tudta eltalálni azt”. Ennek az is lehetett a magyarázata, hogy hiába háromszögelt és hiába passzolgatott hosszasan Székelyföld, „a jól helyezkedő DVSC középpályán nem lehetett átvinni a labdát.” Ez bizony öreg hiba, de talán meg lehet a maga magyarázata, hiszen az említett labdatechnikai manőverekből arra lehet következtetni, hogy Jakab Zoltán szövetségi kapitány a székelyudvarhelyi teremfocisokra építette válogatott keretét, márpedig azt mindenki belátja, hogy zárt térben nem lehet nagyokat rúgni, mert a labda vagy kirepül a lelátókra, vagy nekimegy a plafonnak, ami nagy pályán nehezen képzelhető el. Itt bizony hosszú és magas rúgások nélkül a háromszögek többszörösét kell megrajzolni ahhoz, hogy elvezessen az ellenfél kapujához és a sima parkett helyett az egyenetlen füvön senki nem várhatja el, hogy ez a mértani művelet időben és kellő hatékonysággal véget is érjen.

De vajon melyik Székelyföldi Labdarúgó Szövetség (SZLSZ) bízta meg a szövetségi kapitányi tisztséggel Jakab Zoltánt? Az országoknak könnyű: ott azok a nemzeti szövetségek döntenek, amelyek már jó ideje csatlakoztak a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséghez (FIFA), és lám csak Brazíliában milyen parádés világbajnokságot játszottak. De nálunk, mivel SZLSZ nem létezik, itt is erősen kellett háromszögelni. Egy budapesti sportjogász kezdeményezésére, a magyar fővárosban Székelyföld Labdarúgó-egyesület néven civil szervezetet jegyeztettek be, majd az kiadta a szövetségi kapitányi megbízatást. Sőt, mi több: a Székelyföld Labdarúgó-egyesületet januárban felvették az úgynevezett NF-tanácsba, amelyet a nem FIFA-tag labdarúgó-válogatottak alkotnak. A 2003. december 12-én alakult sportszervezet célja, hogy minden olyan labdarúgó-válogatott számára nemzetközi szereplést biztosítson, amely etnikai, földrajzi vagy politikai helyzete miatt nem lehet a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagja.

Az NF-tanács kétévente világbajnokságokat is szervez, a székelyföldi válogatott pedig nemhogy selejtező nélkül, hanem már akkor az idei vb-mezőny tagjává vált, amikor még nem is létezett. De mivel az NF-tagoknak évente legalább két hivatalos mérkőzést kell játszaniuk, május 31-én a Székelyföldi Válogatottnak meg kellett volna mérkőznie a Himalája Válogatottal. Hogy mi az eredménye a nagy meccsnek és egyáltalán hol tartották meg, arra több órás világhálós keresés nyomán sem jöttem rá. Arra viszont igen, hogy a Himalája Válogatott állhatna például hunzákból. Az egyik rovásírásos honlap tanúsága szerint ugyanis "a fehér hunokat, Attila népéből kivált ősmagyar rokonainkat nevezik így: hunza. A mindössze 14 ezer fõs népesség a Himalája hegyei között, zárt völgyekben él, amelyeket csak igen magas hágókon át, nehezen lehet megközelíteni. A Hunza-völgy Kína, Tadzsikföld és Pakisztán határán húzódik. még nem jutott el a civilizáció romboló hatása testvéreinkhez.

A tudomány mai ismeretei szerint csupán egyetlenegy embercsoport mentes a ráktól. Ez a teljes immunitást élvező kis közösség a hunza törzs Kasmír északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú életűek...." De ha a civilizáció hatása és így a foci oda még nem jutott el, az is lehet, hogy a Himalája-válogatott nem hunza, hanem nepáli vagy indiai. Valaki biztosan többet tud róla, és majd megfórumozza.

Szóval ez lett volna az első hivatalos meccs, és talán – de ebben nem vagyok biztos – DVTK-val a második.De mivelhogy immár a másodikat emlegetik elsőnek, valószínű, hogy sem Mohamed nem ment a hegyhez, sem a hegy Mohamedhez. Maradt viszont az alföld, ahol a Székelyföldet megteremtjük nem a .sic végződésű virtuális térben, amint az SZNT jgérte, hanem a focipályán.

De hát mi ebben a rossz? – kérdezhetné valaki. Csupán annyi, hogy a játékot helyettesítjük a nemzeti ideológiával. Ideofocit akarunk bemutatni, noha a labda rúgása más képességeket igényel. Amint egy hónapon át bőven volt alkalmunk megtapasztalni.