A sepsiszentgyörgyi székhelyű Camera Club Siculorum fotóklub 2007-ben alakult csíkszeredai, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és brassói aktív fotósok részvételével. A klub alapítói egy olyan regionális fotóklub létrehozásában gondolkodtak, amely egy csapatba tömöríti az erdélyi központi régióban tevékenykedő, jól ismert fotóművészeket, akik közül többen FIAP minősítésekkel is rendelkeznek. A CCS 2010-ben a Romániai Fotóművészek Szövetsége által szervezett Fotóklubok Kupája elnevezésű országos versenyen elnyerte a Kupát, a rá következő két esztendőben ugyanilyen keretben az aranyérmet szerzett, megszervezte az első Székelyföldi Fotóművészeti Biennálét, a klub maga évértékelő kiállításokat tart, és nem egyszer nagyméretű fotókból összeállított tematikus kiállításait az utcákra, a terekre is kiviszi. Június 12-én a Csíki Székely Múzeum egyik kiállítótermébe hoztak el egy remek válogatást a CCS munkáiból, és ennek a tárlatnak a megnyitására kértek fel. Úgy érzem, napjaink mindegyre szétpatakzó és a bőség zavarával küzdő fotó- és fotós-áradatában nem csupán nézőnek, hanem az olvasónak is érdemes néhány érdekességre és támpontra felhívnom a figyelmét.

Mindenekelőtt arra, hogy jelentős erdélyi fotótörténettel rendelkezünk. Kolozsváron ugyanis már 1882-ben megjelent a rendszeres havi közlönynek szánt Fényképészeti Lapok első száma; ebben az egyik fotós szerkesztő a következőket írta Fényképész, fényíró vagy fényírdász? cím alatt: „Majdnem naponként részesülünk abban a megtisztelő szerencsében, hogy fényirdász úrnak titulálnak bennünket. Lapunkba nem tartozik ugyan a szóképzés helyességének vagy helytelenségének a fejtegetése, hanem azért hisszük, hogy nem vétkezünk, amikor ezt a rettenetes és szörnyszülött fényirdász szót határozottan rosszaljuk. Azt mondja valaki, hogy hát a távirdász is ehhez hasonló. Igaz, de ha ezután indulnánk, akkor használhatnánk az ilyeneket is: gyorsirdász, fogvájdász, favájdász szót és egyéb hasonló csodabogarakat. Maradjunk mi csak a fényképész vagy a fotografus szó mellett. Akinek nincs szája szerint ez, az használja a fényíró elnevezést. Bármelyiket, csak azt a borzasztó fényirdászt ne!”

Így, ebben a lapszámban és a következőkben maradt a fényképész és a fényírás mint a szakma megnevezése, azonban ugyanitt akadt még egy roppant érdekes bekezdés. „Legtöbben a fényképészek, leginkább pedig a laikusok közül máig sem tekintik művészetnek a fényírást. Sokak előtt ez egyszerűen mesterség, mechanikai alkalmazása a gépnek, hol nem ember, hanem csak a gép dolgozik, az végzi kötelességét anélkül, hogy abba az ember esze lényegesen befolyna. Csak eszköz az ember, amely megindítja, szabályozza, vagy megszünteti a fizikai készülék működését. Mind csalódnak. A fényképésznek ép úgy kell dolgoznia eszével a kép előállításában, mint kell a festőnek képje megalkotásában s nem pusztán kezeivel. Az a különbség csak a kettő között, hogy itt az eszme adva van s azután csak az eszmét kell tudni eszményileg ki is dolgozni. Mai álláspontján a fényírás igenis művészet. S lassanként e téren is kezdenek kimagaslani egyes nevek, mint feltűntek egykoron festők és szobrászok egyaránt.”

A Fényképészeti Lapok még hat esztendőn át jelent meg, és már akkor, valamint a rá következő évtizedekben valóban kiderült: a fotózás nem csupán szakma, nem csupán dokumentumérték, hanem művészet.

És mivel a fotós világban rengeteg a cím valamint a kisebb-nagyobb hazai kiállításokon egymásnak adogatott oklevél és kitüntetés, az arányok érzékeltetéséért érdemes tisztázni néhány fogalmat.

A FIAP francia betűszó, jelentése: Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség. 1946-ban alakult meg belga, holland, olasz, portugál és svájci országos fotószövetségek részvételével, jelenleg közel kilencven ország a tagja. A FIAP többféle minősítést ad az országos szövetségeken keresztül belépett egyéni tagoknak, de roppant szigorú feltételek között.

A FIAP művésze minősítés, az úgynevezett AFIAP megszerzésének feltétele egy év alatt sikeres részvétel legkevesebb nyolc különböző országban megtartott tizenöt FIAP nemzetközi szalonon, a sikeres részvétel pedig nemzetközi zsűrik által elfogadott képeket jelent. Az AFIAP-ot az EFIAP követi, ez magyarul a FIAP kiválósága minősítést jelent, ennek létezik bronz, ezüst, arany és platina fokozata, majd az MFIAP, A FIAP mestere minősítés zárja a sort, és léteznek olyan kitüntetések is, amelyeket szervezetépítő munkáért adományoznak. A Camera Club Siculorum tömörít EFIAPg és EFIAPp (azaz arany- és platina-minősítéssel) rendelkező fotóművészekeket is. Az utóbbi megszerzéséért például az alkotónak mintegy hatszáz fotójával kellett bejutnia nemzetközi szalonokba.

Nemrég valaki megkérdezte tőlem: mai digitális világunkban, amikor naponta nem csupán ezer, hanem akár millió számra is készülnek fényképek, és ráadásul ott a rengeteg utólag felhasználható képmódosító számítógépes program, honnan lehet tudni, hogy milyen a jó fotó? Nos, úgy gondolom, a szakmaiságot és a kiforrott művészi látásmódot kell figyelni. A remek fotó technikailag tökéletes, az igazi művészfotós a legújabb gép és objektív birtokában is kézzel állít be és nem bízza látásmódját az automatikára. A képen semmi sem véletlenszerű, hanem minden tudatos, mind a témán, mind a kompozíción, mind a fekete-fehér ellentétekben vagy a létrejövő színsákálán jól látszik alkotójának az egyénisége, az a többlet, amelyet csak ő tud hozzáadni, akár a mások által már sok ezerszer lefotózott témához is. És utoljára, de nem utolsósorban: a jó fotó senkit nem hagy közömbösen, hanem látványát a néző magával viszi, és sokáig megőrzi.

A Camera Club Siculorum június végéig megtekinthető kiállításán legyen szó akár természet-, akár szoció-, akár portré- vagy esszébe hajló fotókról, ilyen képeket látni. A vizuális kultúrát terjeszteni óhajtó, a nagy elődök hagyatékát felkutatni és közkinccsé tenni akaró, a tanulni vágyó fiatalokat is körükbe vonzó CSS fényírói valóban megmutatják, hogyan lehet ötvözni a technikát az emberi érzékenységgel. És amint a Fényképészeti Lapok egykoron megjósolták, neveik és műveik úgy magaslanak ki az erdélyi fotózók végtelen seregéből, mint jól ismert festők és szobrászok a maguk alkotásaival az amatőr próbálkozások közül.