Szombaton Csíkszeredában, a Sapientia Egyetemen a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány (PAHRU) tehetséggondozási programja keretében, a Magyar Tudomány Házával és a KAB Agrártudományi Szakbizottságával együttműködésben térségi szakmai fórumot tartottak a természettudományos nevelés székelyföldi helyzetéről, a továbblépési lehetőségekről, és ugyanakkor bemutatták a Biró A. Zoltán, Magyar Ferenc és Tiboldi István szerkesztette Élmény és tanulás. Természettudományos nevelés a székelyföldi térségben című kötetet.

A hírhez néhány eligazítás: az alapítvány még 1991-ben indult, és nagy szerepe volt a székelyföldi egyetemi távoktatás meghonosításában, amelyben több magyarországi egyetem is részt vett. Többen úgy vélik, hogy ennek a néhai dr. György Antal vezette civil egyesületnek a munkája alapozta meg az immár közel másfél évtizede működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány Egyetemet. Az EMTE létesítése után a párhuzamosságok elkerüléséért a távoktatás és az alapítvány tevékenysége is háttérbe szorult, majd néhány esztendeje magyarországi egyetemekkel együtt szervezett mester- és doktorátusi képzésekkel hallat újra magáról.

A Magyar Tudomány Házának létesítését a Hargita Megyei Tanács támogatta és a székelyföldi kutatók tevékenységét hangolja össze, leginkább különböző tudományos konferenciákkal. A KAB nem más mint a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottsága, amely különböző területi fiókokban és szakbizottságokban fejti ki tevékenységét.

A Nemzeti Tehetség Programot még 2008-ban a Magyar Országgyűlés határozatban fogalmazta meg és ehhez több magyarországi kormányhatározat is csatlakozik, amelyek kimondják a magyarországi és a határon túli magyar tehetségfejlesztő közösségek nemzeti együttműködésének segítését, az alapelvhez pedig pénzügyi források is társulnak.

Az olvasói tájékoztatás kedvéért ennyit a háttérről, illetve még egy mondat és egy idézet. A mondat: a tehetséggondozás nem kizárást jelent, mivel a szakemberek úgy értékelik, hogy valamilyen téren bárki tehetséges. Az idézet pedig a program keretében megjelent, Új utakon a tehetséggondozás című könyvsorozat második kötetéből származik: „A vidéki térség versenyképességének megteremtése nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e kibontakoztatni a fiatalok tehetségét és milyen mértékben sikerül a tehetséges fiatalokat az adott térséghez kapcsolni. (…) Van esély arra, hogy a tehetséges fiatalok a vidéki térségban szakmai karriert, azonosulási és önmegvalósulási esélyt lássanak?”

Ha pedig a vidék szót Erdéllyel vagy a Székelyfölddel helyettesítjük, akkor egyértelmű, hogy olyasmiről – a képzett munkaerőnek a szülőföldön maradásáról – van szó, amiről oly sokat beszél a politika, amelynek jegyében megszületett az egyetemi távoktatás, majd a Sapientia. Csakhogy az eltelt negyedszázad gazdasági-társadalmi változásai azt igazolják, hogy a valóság jóval bonyolultabb, és a diplomát szerzők nagyobb hányada nem itthon érvényesíti a tudását, illetve más munkalehetőségek miatt lemond annak hasznosításáról.

Ez tehát az általános keret, jómagam viszont a témához hűen a tanácskozáson arra voltam kíváncsi, vajon az internet korában, amikor a persze nem mindig tökéletes lexikális tudás mindenkitől egy gombnyomásnyira van, hogyan lehet a fiatalokat (és az idősebbeket – vita is volt ebben a kérdésben ) úgymond a hagyományos iskolai oktatástól eltérő természettudományos nevelésben részesíteni. Nos, a tanácskozás közös kicsengése egyértelmű: erre csak az élmény és a közvetlen tapasztalat képes. Ki kell lépni az osztálytermekből, kreatív feladatsorokat kell megtervezni és véghezvinni, csupán így lehet felfedezni az elmélet és a gyakorlat közötti összefüggéseket.

Az oktatási tananyag átalakítása és a pedagógusi módszertanok felfrissítése (újra kell tanulni a tanítást) ugyanolyan nélkülözhetetlen ebben a tekintetben, mint az iskolák és az egyre nagyobb számban tevékenykedő környezet- és természetvédő civil szervezetek együttműködése. A PAHRU a fejébe vette, hogy a Csodák Palotájának, ennek a budapesti tudományos játszóháznak valamiféle kisebb változatát létrehozza a Székelyföldön is. És akadt, aki úgy vélekedett: ha két kisiskolás otthon, a saját udvarán termeszt paradicsomot, és fejlődését napi mobilfotókkal feltölti a közösségi oldalra, majd megszavaztatja, hogy kié a szebb, akkor már nem célként, hanem eszközként használja a világhálót. Szóval új korunkhoz illő ötletek igényeltetnek. A váltás nem lesz egyszerű, mint ahogyan a történelem során soha nem is volt az – de elengedhetetlen…