Várhatóan indul a tavaszi választásokon a Magyar Hajnal Mozgalom, amely Nemzeti Forradalmi Párt néven jegyeztette be magát a Nemzeti Választási Bizottságnál.

Hogy még átláthatóbb legyen az ábra, nem is egy, hanem három szervezetről van szó, úgymint Magyar Hajnal Mozgalom, Magyar Főnix Mozgalom és Nemzeti Forradalmi Párt. Képviselik a nacionalistákat, hungaristákat, szélsőjobboldaliakat. Bizonyára a magyarságukra büszke emberek gyülekezőhelye mindhárom mozgalom, a görög neonáci Arany Hajnal szervezet a példaképük, annak mintájára alakultak. Magyarhajnal.com címen honlapot is üzemeltetnek, ahol folyamatosan közzéteszik vezetőik családfáját, ami rendkívül fontos információ bizonyos körökben. (Helyesírásban még fejlődhetnének.)

A honlapon politikai tárgyú újságcikkek is találhatók. Például a választási esélyekről, amelyeknek végeredménye amúgy teljesen mindegy, mert ‘választhatunk’ jobbközép cionista, ballibcionista és nemzeti radikálcionisták közt. (Új szavakat tanul az ember, nem is kell sörözőkbe járni). A kommentelők között meghasonlott Jobbikosok temetik a pártokráciát, de a kampányban még segíteni fogják egykori bajtársaikat, csak utána jön el az ő idejük.

Félelem és bomlasztás a jobboldalon, Dokumentumokkal: MSZP-s zsidót fizet Vona, Fideszes rablócéget véd a debreceni Jobbik, Nem tréfa: zsinagógában gyűlne a Jobbik, Szakály: zsidók előtti megalázkodásnak bukás lesz a vége

– néhány cím a párt honlapjáról. Az tisztán kivehető csak ennyiből, hogy a Jobbiktól erősen jobboldali irányban elhelyezkedő alakulatról van szó, s nyilván onnan akar elhatárolódni és tagokat toborozni mindannak forradalmi fokozásával, ami ott hányingert keltő.

Összejöttek a fasiszták, underclass kisebbség, normális embernek nincs velük dolga, legyinthetnénk, a szólásszabadság kellemetlen mellékhatása, hogy a hülyéket is hagyni kell beszélni. És – úgy látszik, egyáltalán nem meglepő módon – a szélsőjobbtól jobbra is van igény meg közönség. Korábban kifejtettem többször, hogy a közbeszéd erős eltolódása a magyarkodás, a sérelmi politika, a gyűlöletbeszéd irányába milyen hatással lehet a teljes magyar közösség életére. Itt az egyik eredmény. A hivatalos sajtóban lehet cigányozni (és nem undorodik el mindenki), a parlamentben zsidózni (ez hagyománykövetésnek tekinthető az évszázados falak között), lehet a holokauszt első hullámát idegenrendészeti problémának nevezni (és utána a rákosista történelemoktatást hibáztatni, hogy nem tanította meg nekünk a valós történelmet). Ugyanakkor azoknak miért lenne tilos őszinte érzésekkel dalolni, akik a gyűlölet áriáit magas hangfekvésben kiénekelik, akiknek nehezére esne stilárisan korrekt szövegeket aljas tartalommal megtölteni, a viselkedési értelemben vett európai normákat összekacsintósan áthágni?

A magyar választási törvény csodájának azt tartom, hogy a fentírt alakulatoknak elég választókörzetenként ötszáz darab aláírást gyűjteni, és 597 millió Forint támogatásban részesülnek mint párt, plusz egy-egy millió képviselőnként és körzetenként. Uszkve 700 millió. Ha csak huszonhét körzetben tudnak jelöltet állítani, akkor körülbelül 150 milliót költhetnek kampányra. Mindösszesen 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) aláírás kell hozzá.

Ismerős valahonnan a történelmi retorika. Minden nemzeti meg magyar, és brutálisan komolyan gondolják! Ők nem területi autonómiát, hanem Trianon teljes revízióját akarják, az uzsora-államadósságról nem tárgyalnak, egyszerűen felfüggesztik a visszafizetését, aggodalmuk tárgya kizárólag a fehér magyar ember...