Mint hallani lehet, az afrikai földrész közeledik Európához. Ez nem politikai vagy társadalompolitikai, esetleg migrációs és emberjogi, nem is diplomáciai körökből származó kijelentés, ez a puszta és cáfolhatatlan valóság. A geológia és földrajztudomány megállapítása.

Ezt ugyan hallottam már egykor földrajz órán is, de nem vettem túlságosan komolyan, ui. ott abban az erdélyi kisvárosban még Európa boldogabb feléhez sem közelíthettünk, ott voltunk elszigetelve és távol a Marshall-tervtől, az árubőségtől, a kivilágított éjszakai nagyvárosoktól és a tükörfényes műutaktól. Hozzánk (Bukarest közbeiktatásával) a legközelebb Moszkva volt. Ezt onnan is lehetett tudni, hogy amikor az ember a Kossuth Rádió szilveszteri kabaréját hallgatta azon az éjszakán, midőn a felnőttek (bölcs, elcsigázott, elcigarettázott hangú, nevetni nagyon tudó szüleink) megengedték nekünk háború utániaknak, hogy fentmaradjunk korlátlan ideig, egyszercsak Rátonyi Róbert vagy a kis Kabos hangja mögül bejött az a harangkongás, más mint a Vártemplom szokott délutáni gilingalangolása, ünnepélyes, titokzatos, hatalmas… egy érces bariton pedig azt mondta: Gávárit Mászkvá. Mintha csak a másik szobából jött volna.

Mondom, Afrika közeledik Európához. A tektonikus lemezek mozognak. Ezek másfélék, mint azok a fekete bakelitlemezek, amelyeknek megszerzése nagy-nagy diadalt jelentett ugyanabban a korban, amikor Moszkva beszélt a szomszéd szobából, amikor Moszkva belebeszélt az emberek agyába, fülébe, gyomrába (lyukat is, olykor szó szerint – golyóval). Amikor azt mondták, hogy Moszkvában most éjszaka van, mindenütt Lenin-mécsest oltottak az emberek, csupán egy ablak világos a világ fölött a Kremlben, ahol Sztálin virraszt az emberiség békéje felett. Nos azokon a fekete lemezeken afrikai zene pompázott, tamtamdobok és ritmus rángatta az embert táncra, és elképzeltük, hogy milyen lehet az a világ, ahol a dal városi folklórbeli változata szerint „Nincsen messze Afrika, nem kell oda sok ruha, csak egy fügefalevél, azt is elfújja a szél”. Bizonyára attól hogy Afrika egyre gyorsabban közeledik Európa felé, és lobog a négerek haja és fügefalevél alsója.

Történetileg előbb Európa közeledett Afrika felé. Felfedezte Egyiptomot, Kleopátrát és a kígyókat, gyarmatosította Észak-Afrikát, alig volt ideje néhány könyvet kikölcsönözni az alexandrai könyvtárból, amikor a konkurrens arabok Ázsiából már fel is gyújtották, elpusztították. Aztán volt még kezdetleges, amatőr szintű személyszállítás, nyugodtan nevezhetjük állami importtevékenységnek, amelynek révén sötétbőrű rabszolgák kerültek az dél-európai piacra. Igaz, akkor még európai rabszolgák olcsóbbak voltak a világkereskedelmi központban, Rómában.

Az európaiak (spanyol, portugálok, angolok) a középkor végén már Amerikához közeledtek, és elősegítették a három földrész egységesítését masszív európiai és afrikai emberbevitellel. A különbség minimális volt, az európaiak szabad emberként, gazdasági kényszerből, az afrikaiak csupán korbács- és bilincs-kényszerből tették lábukat az Újvilág földjére. De voltak más megközelítések, mint a gyarmatszerzés a mesés Afrikában, és volt a gyarmatok felszabadítására tett fegyver- és forradalom-export a moszkoviták oldaláról. Szóval Európa mindeképpen előnyben volt közeledés tekintetében Afrikával szemben.

Mára megfordult a dolog. Afrika közeledik végzetesen Európa partjai felé. Bevándorol, lélekvesztőkön, rozoga hajókon, rettenthetetlen fejvadászok és embercsempészek révén surran be, fullad meg Európa áhított partjai előtt, menekül a nyomorból, ami a felszabadult afrikai népek esélyegyenlőségéből neki jutott, menekül a puccsok és ellenpuccsok, a robbantások és iszlamista terrorkommandók elől. Marseille már afrikai városnak számít. Hovatovább a La Marseillaise-t is maghrebül kell majd dalolni...

Miközben a két világ arról tárgyal, miként lehetne kezeleni a menekültek kérdését, a harmadikból, jön a geológusok és földrengéskutatók jó híre: az afrikai kontinens közledik az európaihoz, a Földközi tenger elcsorog valamerre a Gibraltáron és Szuezen át az óceánokba – van elég hely, és akkor száraz lábbal is át lehet kelni, mondjuk Marokkóból Lampedusába. Rövidesen. Azt a kis időt már ki lehet várni.