Minden bizonnyal igen. Hosszabb-rövidebb ideig. Hellyel-közzel. Jobban mondva, Marosvásárhelyen: minden eszközzel. Ez derül ki végső soron abból a több mint három héttel ezelőtt elhangzott dühödt nyilatkozatból, amely a magyar közösség szavazatait (állítólag) nem bíró polgármester, Dorin Florea szájából hangzott el egy, a Vásárhelyi Forgatagot követő tajtékzó sajtótájfun alkalmával.

Hogy csak három héttel később reagálunk rá, annak nincs jelentősége még a napi újdonságok után loholó e-sajtó körülményei között sem, ugyanis a kisebbségi, jelesül az erdélyi magyar kultúra jövőre is létezni fog, akár tetszik a polgármesternek, akár nem.

Említett sajtótájékoztatón ugyanis az hangzott el, hogy minden erejével (szívének teljes véráramlatával, pitvarral és pörpatvarral) azon lesz, hogy 2014-ben a magyar közösség ne rendezhesse meg – pártviszályokon felülemelkedni tudó összefogással – a Marosvásárhelyi Forgatag második kiadását. Az indulatos elutasítás eredetvidéke ott keresendő, ahol a szervezők, akik idejében és a törvényes környülállások figyelembe vételével tették meg az engedélyeztetéshez vezető összes lépést, elutasították, hogy abba a polgármester és sugalmazói kara belefolyjanak, hogy ők állítsák össze a programot, hogy olyan műsorszámokat, együtteseket, eseményeket csempésszenek be, erőszakoljanak rá a forgatagra, amelyeket sem a szervezők, sem a közönség ott és akkor nem kívánt. A kiemelt három szónak igenis jeletősége van, ugyanis ez a magyar kultúráról szólt, a Forgatag alig titkolt fedőneve volt a Magyar Napoknak. (Nos ezt is lehetett volna névadónak választani, ám az még inkább kiverte volna a biztosítékot a mindenki polgármestere címre áhítozó helyi ex-sebész diktátorban. Mert míg párttársa városában, Kolozsvár-Bocnapokán lehet ilyen címmel nagy haccacárét lebonyolítani, addig 120 kilométerrel keletebbre ez már elképzelhetetlen.)

A polgármester természetesen olyan ürügyekre hivatkozik, amelyek elsőre jól hangzanak: megóvni a várost a szeparatizmus lép- és rákfenéjétől, ezért nem lehet a magyar műsorszámokat a főtéren és a köztereken, stadionokban előadni, a kölcsönös megismerés ingerküszöbének csökkentése, a városlakók egy részének megkímélése a kirekesztő nyelvhasználattól, lehetőséget adni, hogy román együttesek is fellépjenek, negatív a forgatag fogalom államnyelvi jelentéstartománya, hogy a magyar szervezők lepelként használják a rendezvényt arra, hogy a magyar kézművesek, szatócsok, kiskereskedők, nemzetiségi giccsgyárosok meggazdagodjanak a kézműves vásár címkéje alatt stb., stb.

Mi a teendő ezek után? Igazából senkinek sincs elképzelése arról, mi fog történni jövőre: lesz-e a Vásárhelyi Forgatagnak második kiadása nyílt helyszíneken vagy csak zárthelyi dolgozatok fognak elhangzani korlátozott számú közönség előtt, esetleg Erdőszentgyörgy vagy Marosgezse határába száműzik az egész fergeteget?

Annyi máris elhangzott, jövőre is meg kell tenni a szükséges lépéseket az engedélyek megszerzésére, kérvény, beadvány, előzetes terv, helyszínek megjelölése, a rendezvény jellege, állaga, halmazállapota és nedvességtartalma feltüntetésével.

Ha a polgármester köti magát az ígéretéhez, akkor vihar támad, viharossá fokozódnak majd a tanácsülések, és ha mégis átmegy a Forgatag engedélyeztetése a tanácsi malom garatján, akkor sem bizonyos, hogy megrendezhető. Ugyanis már számtalan alkalommal láttuk, hogy a nagy várospolitikus fütyül a tanácsi határozatokra, nem teljesíti azokat, holott ő a végreható hatalom. (A legjobban az egész végrehajtásból az adóbehajtatását szereti.) Ám ehhez az is kell, hogy az érdekvédelmi frakció szövetségeseket szerezzen az ügyhöz, legyen benne annyi erély, fellépni nyíltan a polgármesterrel szemben, aki már tizen éve regnál.

Nem csupán ígérgetni, hogy pert indít ellene számos törvényszegése, pokróc modora miatt, hanem meg is cselekedni azt taláros ügyvédekkel, tárgyalással, vállalva a időleges népszerűtlenséget is. Lehet ezzel polgármestert buktatni? Lehet. Ámbátor a városmajor, akiről időről-időre az a hír járja, hogy szenátori műbársonyszékre vágyik, példaképe XIV Lajos, emez hetvenkét évet uralkodott. És még az állam is ő volt. Amíg le nem esett.