Székedi Ferenc: A húzóágazat

Küküllővár. A Balázsfalvát Dicsőszentmártonnal összekötő megyei út remek, az aszfalt mondhatni tükörsima. A község legfontosabb látnivalója, a Bethlen-Haller kastély reneszánsz formáival messziről felhívja magára a figyelmet.

A dombra felkapaszkodó bekötő úttal semmi gond, az erdélyi kastélyokhoz és udvarházakhoz képest az épület legalább annyira helyrehozva, mint a törcsvári kastély, a legkisebb részleteiben, színvilágában, díszítő elemeiben, a bejáratot övező virágok megválogatásában, a bokrok és sövények formalakító nyesésében is korhű.

Milyen remek látvány lehet a belső udvar és a szobák, termek, lépcsők, a berendezés – tűnődöm magamban, amint kiszállok az autóból és a kapuhoz igyekszem, amikor az előbúvó biztonsági ember autóm Hargita megyei rendszámát látva magyarul megszólal: a kastély nem látogatható.

Megkérdem, hogy miért, elmondja, hogy magántulajdon, és ezzel a társalgás nagyjából lezárva. Egy Neamţ megyei autó érkezik, négy különböző korú hölggyel, és románul ugyanazt a választ kapják. Én legalább átutazó vagyok, de mint később megtudom, a Kárpátok túloldaláról idelátogató vendégek az interneten nézték ki ezt a látványosságot, éppen ezért autóztak ide, Cetatea de Baltă-ra, hogy említsük meg a község román nevét is, de ők is hoppon maradtak.

Kár, nagy kár – csóválják a fejüket, és közösen morfondírozunk, hogy ugyanbizony, milyen turizmust akarunk ebben az országban, ha még a gyönyörű látnivalók sem látogathatók. Plakátturizmust, feliratturizmust – fogalmazom meg magamban és elgondolom: a Kis-Küküllő mentén, a különböző községekben bizony hiába írják ki, hogy a Bor útja, ha az említett út mellett nincsen egyetlen jelzett borpince, egyetlen vendéglő sem, ahol a turista megállhatna és elbeszélgetne legalább egy szőlősgazdával, nem is beszélve arról, hogy biztosan megvásárolna néhány liter bort. Vagy miért nem látogatható ugyanitt, legalább részben, legalább palackozott borkiállítással és más történelemi érdekességekkel a valóban híres jidvei-i borüzem a kétezerötszáz hektárnyi, kiválóan gondozott szőlőültetvények szomszédságában, hiszen bőven lenne amit megmutatni az érdeklődőknek, mivel Romániában is lassan, de biztosan terjednek a borfélékkel, a borászattal, a borfogyasztással és egyáltalán a borkultúrával kapcsolatos ismeretek.

Mifelénk még sok víznek kell lefolyni a Küküllőkön, a Maroson, az Olton és minden más folyón, amíg a hazai turizmusból valóban húzóágazat lesz – döntöm el magamban, miközben betérek Bonyhára, ahol viszont semmiféle jelzés nem irányít el egy másik, méreteiben jóval szerényebb, de erdélyi viszonylatban még mindig tekintélyesnek számító Bethlen-kastélyhoz, amelynek szerencsére már kicserélték a tetőzetét és így a falak állagromlása is megállítható, de amelynek történetéről még az a helybeli falusi lány sem tud semmit, aki az egykori kút maradvány-kőoroszlánjának a tetejéről mobilozik és nézi az egykori parkban éppen zajló focimeccset.

Hazaérve persze megkeresek a világhálón sok-sok információt, megtudom, hogy a román üzletember tulajdonában lévő küküllővári Bethlen-kastély csak csoportosan, előzetes bejelentés alapján látogatható és ugyanígy van esély bejutni Jidvei-re is, mint ahogyan a bonyhai kastély története is a képernyőn  felidézhető.

Csakhogy például a magyar és román nyelvű wiki-anyagokkal – nem a gépi fordítások megmosolyogtató félreértelmezéseivel, hanem az eleve az egyik vagy másik nyelven szerkesztett anyagokkal is – van egy kis bökkenő: még az információk sem találnak, az egyik magyar, a másik román történelmi szempontok alapján tálalja ugyanazt a témát, és (finoman fogalmazva) átfedések csak nagyon nehezen találhatók. És a wiki-műfajokban így van ez majd minden erdélyi kisebb vagy nagyobb erdélyi település esetében.

Tehát csak csínján bánjunk a világhálóval, különben úgy járhatunk, mint Szőcs Levente Tusnádfürdőn, aki a saját bőrén tapasztalta meg, hogy mit jelent a hagyományos székely vendéglátás elmélete és gyakorlata közötti különbség.

Bizony, a hazai turizmusban szavakat, megnevezéseket már átvettünk. De hogy mi lesz a tartalommal, és főként a néhány napig tartó rendezvény-turizmuson kívüli tartalommal, azon még jó ideig érdemes eltöprengeni. 

Kimaradt?