Úgy tűnik, az újraindítások amerikai divatjának vonzereje nem múlik, noha a Prágához kötődő 2009-es eredeti, majd az egy évvel későbbi nukleáris „reszet” bejelentése után jobbára lufimentes a levegő, levegőtlen a lufi. A nagyszerű, de kissé nem új, kissé nem eredeti ötlet már használatos Európa nyugati részén is: a diplomáciát nem tanuló, de tanító hatalmak néha átnyúlnak minden viszonteladó NATO-s, EU-s intézményen, és megteszik maguktól a kellő lépéseket! Fel sem tűnik senkinek, nem annyira píáros a dolog, de hatékony.

A mi Közép-, Kelet-Európánkban annyiban különböznek a dolgok, hogy a NATO és az EU megkérdezésével, de közben egymás között összemachinálva keressük a hozzánk hasonlók nyomorát – és többünknek van reszetálhatnéka. Az újraindításnak van egy kisbetűs oldala is: aki kezdeményezi, az kiszolgáltatott a megkörnyékezett felé. Tudom, hogy ez Amerika esetében kissé furán hangzik, de Obamának megéri a hangváltással járó némileg alázatosabb politikai testtartás. És tényleg: Oroszország megéri.

Ahogy Oroszországnak megéri, hogy barátibb hangnemet üssön meg Romániával szemben, annak ellenére, hogy mondjuk csak a Băsescu-érában mennyi kisstílű (néha igazságmagos) oldalszúrás érte. Bivalysztán eljött Bögölysztánhoz, illetve elküldte a Nemzetbiztonsági Tanács titkárát, hogy közeledést ajánljon fel biztonságpolitikai kérdésekben. S mit ad Isten, Nyikolaj Patrusev sikeres volt Băsescu elnöknél és Iulian Fota nemzetbiztonsági tanácsadónál.

Annyira szerették az orosz embert, hogy memorandumot is aláírtak a Nemzetbiztonsági Tanács és a román Legfelsőbb Védelmi Tanács között. De mindebből nem ez a legfontosabb.

A múlt évben tisztségében még komolyan megingott elnök, aki ugyebár elméletileg visszafelé lépdes a hatalomból és nyugdíjba készül, nem csak a szokott Amerika- és Nyugatbarát retorikát hozta, hanem – nota bene! – oroszbarát arcát is. Rendezi a román-orosz viszonyt, miután 2004-től errefelé sokszor és durván beletenyerelt a közepébe. Vajon mi ez, ha nem sokoldalúságának és nélkülözhetetlenségének bizonyítása? Nekünk efféle politikai ragadozó kell, akkor is, ha néha éppen a saját fészkébe piszkít, vagy épp azt marcangolja szét! Ilyen a politikai lantletétel nálunk felé?

Ami pedig az előző reset-elméletet illeti: Oroszország feje nem Nyikolaj Patrusev, és amúgy sem volt lehajtva, Moszkva nem féltérden közeledett Bukaresthez, ugyan, dehogy, kedves román média és néhány románbarát angolszász agytröszt! A Kreml rajtunk, és jövőbeli amerikai rakétahappoló kölcsönrakétáinkon akarja tartani a kezét, szemét: ennyi.

És ez megér egy mosolyt, ahogy megér egy mosolyt John Brennan CIA-főnök erre azonnal rákövetkező látogatása is, ami azért történt, mert mindig jó a külső és a belső elhárításunkkal melózni.

Ugye, milyen fontos az elnök, az ország, az elnök országa, mennyire fontosak az oroszok, ha itt járnak, s mi, mert ők itt jártak? Fogjanak le: fél méterrel a felszín fölött, és fontos vagyok!