50 millió ember, 50 millió európai adófizető, 50 millió kisebbségi nevében szólalt meg az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója, amikor benyújtotta a Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért elnevezésű európai polgári kezdeményezést az illetékes testületnek, az Európai Bizottságnak. A kezdeményezés célja, hogy az EU javítsa a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmét, és támogassa az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségét. Miután az Európai Bíróság megállapította, hogy a kisebbségvédelem nem kizárólag tagállami kötelezettség és jog, az Európai Bizottság elfogadta a kezdeményezés tárgyalását.

Közmeghallgatást tartottak ma az Európai Parlamenti képviselők és a kezdeményező bizottság tagjai Brüsszelben. Noha a közmeghallgatás nem eredményezhet a jogszabályok szerint valamiféle döntést, de végigkövetve a vitát, kitapinthatóvá vált, hogy mekkora a támogatottsága a kezdeményezésnek az EP-ben, melyek azok az államok, akik úgy félnek a kisebbségek védelmét szabályozó európai jogi normától, mint ördög a tömjénfüsttől.

A közmeghallgatás elején az ülésvezető elnök, a szocialista Juan Fernando Lopez Aguilar, aki egyben a LIBE bizottság elnöke is leütötte az alaphangot, az európai kulturális és nyelvi sokszínűség földrajzi, politikai tartományának nevezte az Európai Uniót. „Ha van a világon egy hely, ahol a kisebbségek védelmet élveznek, az Európa” – mondta. Majd elismerte, hogy vannak országok, ahol kisebbségek alkotmányos jogokkal rendelkeznek (kerülte a kollektív jogok vagy az autonómia kifejezéseket), illetve vannak országok, ahol a kisebbségek nyelve hivatalos nyelv. Végül hozzáfűzte, hogy az Európai Unió minőségi támogatást kíván nyújtani a kisebbségeknek.

Vera Jourova az Európai Bizottság alelnöke példát nyújtott arról, hogy hogyan lehet kitölteni a rendelkezésedre álló időt úgy, hogy végig beszéld, de ne mondjál semmit.

A polgári kezdeményezést benyújtó bizottság tagja, Hans Heindrich Hansen következett, aki bizonyította az ellenkezőjét: ha megzavarják is a technikai problémák, lehet egyenesen beszélni az Európai Unióban tapasztalt, valós kisebbségi gondokról.

„A kisebbségvédelem olyan téma, amelyet az EU teljesen figyelmen kívül hagyott, miközben az EU bevallott célja éppen a kulturális és nyelvi sokszínűség biztosítás – mondta Hans Heindrich Hansen. – A kisebbségeknek még a sokszínűségre és toleranciára épülő Európai Unióban is nehézségekkel kell szembenézniük.”

A titok, amelyet lepel alatt kívántak tartani egyes tagállamok, fellebbent, miután az európai kisebbségeknek sikerült komoly szolidaritási mozgalmat indítaniuk, jelentette ki a FUEN korábbi elnöke.

Fontos figyelmeztetést fogalmazott meg  Luis Durnwalder. Az európai kisebbségeknek továbbra is félniük kell az asszimilációs törekvésektől, ezért fordultak a polgári kezdeményezés benyújtói az Európai Unióhoz: hogy tegyen a kisebbségekért valamit. Dél-Tirol miniszterelnöke országa, Olaszország gyakorlatát ajánlja az európai államok figyelmébe, ahol autonómiát biztosítanak a dél-tiroliaknak és nyelvük is hivatalos nyelv. A megoldás tehát a kollektív jogok biztosítása. Luis Durnwalder némi iróniával is élt: ha az EU foglalkozik Európa flórájának és faunájának védelmével, a kisebbségekkel is foglalkoznia kell.

Ez a törődés nemcsak a polgári kezdeményezés nyomán megszülető jogi normákat jelenti, hanem a gazdasági támogatást is feltételez – mondta a belgiumi német kisebbséghez tartozó Karl Heinz Lambertz. Célzottan be kell vonni a projektekbe a kisebbségeket – hangsúlyozta.

A Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért elnevezésű  polgári kezdeményezés eddigi sikerében jelentős szerepet vállalt Vincze Loránt, a FUEN elnöke egyperces hozzászólásában mondta ki a közmeghallgatás legfontosabb mondatát: az Európai Parlament plenárisan arra szólítsák fel a képviselők az Európai Bizottságot, hogy jogi normákat fogadjanak el a kisebbségek védelmében.

A szintén egyperces állásfoglalásában Winkler Gyula megerősítette Vincze Loránt felhívását. „Itt az ideje, hogy az Európai Bizottság cselekedjen!” – mondta az RMDSZ EP-képviselője, aki csatlakozott Karl Heinz Lambertz gondolatához, miszerint a kisebbségvédelem megvalósulásához anyagi forrásokat is kell rendelni. Hangsúlyozta, hogy e források  eredője éppen az 50 millió adófizető európai kisebbségi állampolgár.

A kezdeményezést támogatták a Momentum képviselői is. Diszonáns hangok alig hallatszottak a közmeghallgatáson. Lettország képviselője vetette fel azt a szerinte képtelenséget, hogy a lettországi oroszok védelmet élvezzenek, és kimondta azt a szörnyű mondatot, hogy az asszimiláló tagállami politika biztosítja a kisebbségek alapjogait.

Némi ellenállást tapasztalhattunk a romániai képviselők részéről. Összehangolt akciónak tűnt, ahogyan sorra felszólaltak. Cristian Terhes a közösségi jogok ellen érvelt, Rareș Bogdan felmondta a Románia mintaállam mantrát, Vasile Blaga pedig azzal kívánt zavart kelteni, hogy felvetette, nincs pontos meghatározása annak, hogy ki a kisebbségi.

A vita végén összegző Salla Saastamoinen, az Európai Bizottság képviselőjét hallgatva, Illetékes Elvtárs jutott eszembe. Aki megköszönte, hogy érdekes véleményekkel ismerkedhetett meg, majd kijelentette, hogy az Európai Bizottság az emberi jogok kiteljesítésével igyekszik válaszolni a kihívásokra. Kínosan kerülte a kollektív jogokra és a kisebbségvédelmi jogalkotásra tett bármilyen utalást.

Noha az Európai Unió demokráciájáról lakmuszpapírként vall majd, hogy  elutasítják-e az 50 millió adófizető kisebbségi állampolgár kezdeményezését, amely nem szól senki ellen, ellenkezőleg az európai kulturális sokszínűség mellett szól.