Ambrus Attila: A kampány örök!

Deveselun – a községben, ahová az amerikai Patriot rakétarendszert telepítették – az 1600 választóból 1020-an a tíz nappal korábban koronavírus-fertőzésben elhunyt egykori polgármesterre szavaztak, majd a sírjánál ünnepelték meg az élet utáni győzelmét.

Noha normális emberi ésszel kitetszett, hogy más is a sír peremén jár, egyetlen párt sem akart szomorkodni. Valahányan győztünket kiáltottak.

A Nemzeti Liberális Párt azért ujjongott, mert Bukarestben az általa támogatott, független jelölt legyőzte a vörös pestises szociáldemokrata Gabriela Fireát. Eltekintett attól, hogy a párt a harmadik helyre szorult a fővárosban, jócskán lemaradva a Mentsétek Meg Bukarestet (Romániát) és a Szociáldemokrata Párt mögött. Ami – tekintve, hogy a helyhatósági választások a decemberi parlamenti választások főpróbája is volt – nem adhatna okot a derűre, sem a derűlátásra.

A szociáldemokraták Craiovával vigasztalódtak, s azzal hogy a liberálisok nem nyerték meg a megyék felét.

Valójában a választásokon a Mentsétek Meg Romániát–Plus szövetség tarolt: megnyert több nagy várost és a jelek szerint a fiatal választókat is. Korrupcióellenes retorikájával aktivizálta a huszonéveseket, akik úgy látják, a korrupció az egyetlen oka kilátástalanságuknak. Nagy fegyverténye a pártszövetségnek, hogy Temesváron jelöltje, a Németországban született Dominic Fritz,  Brassóban Allen Coliban megverte a liberális ellenfelét. Lesz még itt ádázharc a jobboldal birtoklásáért!

A Pro Románia sem siránkozott, csak somolygott amiatt, hogy hiába a titkosszolgálati vezető tanácsa káderkérdésekben, a máskor elegendő hátszélben is lemaradtak a Pontafik a koncról. Balra el!

Traian Băsescu büszkén rikoltotta világgá, hogy a Népi Mozgalom Pártja a legnagyobb párt a kispártok között. Elégedett legfeljebb azért lehet, mert bízhat abban, hogy átlépi a decemberi küszöböt. Ám bizonyára jobban szeretné, ha az NMP a legkisebb párt lenne a nagypártok között...

Az RMDSZ-nek – és az erdélyi magyarságnak is – volt oka örvendeni. Jól szerepeltek a szövetség jelöltjei. Az RMDSZ még növelni is tudta a négy évvel korábban megszerzett polgármesteri és tanácsosi mandátumainak számát. Néggyel több, 199 polgármestere van, továbbá 10 olyan független jelölt is nyert, akik az RMDSZ támogatásával jutottak mandátumhoz. Négy RMDSZ-es tanácselnöknek sikerült újrázni Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár megyében.

Az RMDSZ polgármester-jelöltjeinek sikerült nyerniük több román többségű településen is, áttörve ezzel az etnikai szavazás falát. Segített a helyi románság kollektív emlékezete a magyar polgármester által korábban gyakorolt jó önkormányzásról. 

A legnagyobb győzelem a Soós Zoltáné, aki Marosvásárhelyen véget vetett Dorin Florea 20 éves uralmának. Bevált az RMDSZ-nek az a februárban felvállalt választási stratégiája, hogy független jelöltként indítsa Soóst.

A magyar–magyar verseny nem hozta meg a várt eredményt, még az RMDSZ ellenzéke, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) által prognosztizáltat se. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt (MPP) szövetsége ugyanis együtt sem tudott annyi polgármesteri mandátumot szerezni, mint az MPP négy évvel ezelőtt az RMDSZ  szövetségeseként: a mandátumaik száma 15-ről 10-re csökkent.

Ráadásul az MPP elérte azt is, hogy a legmagyarabb erdélyi városban, Székelyudvarhelyen a vegyespártra szavazzanak a város lakói. Miután az MPP a színeiben megválasztott polgármesterét, Gálfi Árpádot kirúgta, az a Szabad Emberek Pártjának jelöltjeként indult és nyert. A román– magyar vegyespárt ráadásul a tanácsosi helyek többségét is megszerezte.

A helyhatósági választások véget értek vasárnap. A tanulságokat elemezniük kellene a pártoknak! De nincs idő! Még meg sem számolták a szavazatokat, máris dúlt a hírtévékben, a közösségi médiában a parlamenti választások kampánya.

Kimaradt?