Ambrus Attila: A vegyes pártok választása zsákutca

Lehetnek kételyeink a vasárnapi választás előtt, még Caragiale pityókos polgárához hasonló dilemmáink is. Vannak azonban kétségbevonhatatlan bizonyosságaink is. Ezeket a bizonyosságainkat a nemzeti együttműködésben hívő magyarországi politikusok is megerősítették.

„A román pártok a magyar szavazókat akarják megszerezni, de nem érdekli őket a magyar közösség. Az esélytelen magyar jelöltek csak magyar szavazatokat visznek el, de a magyar közösség ügyét nem mozdítják elő. Az RMDSZ az egyetlen olyan politikai szervezet, amely képes a romániai magyar emberek védelmére. Szeptember 27-én szavazzunk bizalmat a Szövetségnek!” – mondta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes.

„Azok a pártok, amelyek esélytelen magyar jelöltet indítanak, szavazatokat visznek el, ilyenformán rovására vannak a másik, erős jelöltnek, tehát gyengítik a magyar közösséget. Arra kérek tehát minden erdélyi magyart, hogy a szeptember 27-i választáson támogassák az RMDSZ jelöltjeit!”  kampányolt a Szövetség mellett Potápi Árpád János, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára is.

Nyilatkozataik kiváltották a versenypártok rosszallását, miként a román külügy felháborodását is. Így azok minden kétséget kizáróan helytállók lehetnek. Nem is érdemes többet, mást mondani erről!

De mi van a vegyespárttal? – kérdezheti az olvasó.

Nos, az első pillanatra tetszetősnek tűnő politikai projektumról hamar kiderül, hogy délibábos, ha kitekintünk Felvidékre vagy Vajdaságra.

Felvidéken a Most–Híd alapító elnökének, Bugár Bélának a neve sok magyar számára a politikában való csalódást jelenti. Bugár Béla a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke volt, sikeres politikus. Azonban egy tisztújítás során nem választották meg újra az MKP elnökévé. Bugár Béla kilépett az MKP-ból, és megalakította a Hidat, mint egy szlovák–magyar vegyespártot. Politikai manőverezései elvették a kedvét a magyaroknak a szavazástól: koalícióra lépett a Fico féle baloldallal, és a nacionalista szlovákokkal, a Slota-féle SNS-el. Ficoék a magyar állampolgárságot felvevőktől megvonták a szlovákot, amit a koalícióban nem adtak vissza, valamint a tankönyveket a nacionalista szlovákoknak adták ki. Gyakorlatilag mindent megtettek azért, hogy az asszimiláció felgyorsuljon. 11 évvel ezelőtt történt, hogy a dunaszerdahelyi szurkolókat az állami rendőrség agyba-főbe verte. A vegyespárt válasza: támogatta a magyar Himnusz eléneklésének betiltását stadionokban és bárhol is.

A párt népszerűsége 2010 és 2012-ben volt a legnagyobb, a 2010-es parlamenti választásokon 8,13%-al jutott be a magyarokat és szlovákokat is tömörítő párt. Mivel akkor a párt újnak számított, ezért nagyon sok fiatal szavazót meg tudott szólítani. 2012-ben előrehozott választásokra került sor, a jobboldali kormány bukását követően a jobbközép pártok meggyengültek, köztük a Híd is, így csak 6,89%-ot szerzett a vegyes párt. A 2016-os választásokon ez valamivel alacsonyabb volt, a szavazatok 6,5%-át szerezte meg a Híd. A felvidéki magyarok ügyei különösebben nem haladtak előrébb, viszont tény, hogy ez idő alatt a Híd Érsek Árpád közlekedési miniszterrel elérte azt, hogy a magyar lakta településeknél kétnyelvűek legyenek a vasútállomás táblái. Ezenkívül nem sok olyan törvény született, amely a szlovákiai magyarok ügyeit mozdította volna előre. Minden egyes botránynál, vitás kérdésnél a Híd-Most vissza táncolt és inkább engedett annak érdekében, hogy ne essen szét a kormány. Végül a választói, látva Bugár Béla tehetetlenségét, többséghez simuló politikáját, megundorodva, elfordultak a politikától és a Híd–Most nem jutott be a törvényhozásba. „Legnagyobb” megvalósítása a vegyespártnak, hogy megosztotta a magyar szavazókat, így a Romániainál magasabb lakossági aránya ellenére nincs magyar képviselet a szlovák parlamentben.

A bukás után fél évvel Bugár Béla azzal állt elő, hogy az MKP, a Híd–Most és az Összefogás által létrejövő közös politikai tömörülésébe bele kell férnie a vegyespárti „eszmének”. Felvidéki újságírók válaszoltak felvetésére: „Ideje lenne, ha valaki már figyelmeztetné Bugárt (...), hogy a szlovákokkal nem a párton belül kell kiegyezni és együttműködni, mert ez a vegyes eszme egyszer már megbukott, és majdnem a felvidéki magyarság sírásója lett. Az önálló magyar pártnak kell szövetségeseket keresni azokkal a haladó szlovák politikai erőkkel, amelyektől nem idegen a felvidéki magyar önrendelkezésnek valamilyen formája se!”– írja Száraz Dénes, az m7.sk jegyzetírója.

Egy kísérlet eredményének próbája, ha máshol megismétlődik.

És megismétlődött Vajdaságban!

A Magyar Mozgalom (MM) 2015. augusztus 20-án, Szent Istvánkor jelent meg a vajdasági politikai színtéren. Dr. Korhecz Tamás, az MM alapítója  úgy vélte „valós társadalmi igény van arra, hogy megjelenjen egy magyar alternatíva a választópolgárok előtt, hiszen van több tízezer olyan magyar választópolgár, aki nem kíván Pásztor Istvánra szavazni. Mi nem Pásztor István szavazatait kívánjuk elvenni, hanem azt szeretnénk, ha ezek az emberek nem maradnának otthon, és lenne kire szavazniuk”.

Azonban a jelöltállítási folyamat során enyhébb változatban ugyan, de a Híd–Most szlovákiai vegyes párt által szabadalmazott megoldást kezdték követni. Egymás után jelentek meg a nemzetiségi vegyes listák. Szabadkán például azzal a lehetetlen indoklással, hogy a városi lista végeredményben tükrözi a község nemzetiségi összetételét.

Az MM-ből – miután csalás árnyéka vetült a pártra – nem kértek a vajdasági emberek, még kevésbé a magyar választók. A Pásztor István vezette Vajdasági Magyar Szövetség pedig minden idők legjobb eredményét érte el.

A vegyespárt Felvidéken az asszimiláció eszközévé vált. Nagy áron – a magyar képviseletről lemondva – utasították el. Vajdaságban felismerték a veszélyét, eleve nem szavaztak bizalmat a politikai projektumra.

Erdélyben sem jelenthet valós opciót! Nem is hasznos, nem is SZEP...

Kimaradt?