A prófétáló virológusok, az acsarkodás logikáját meghaladni nem tudó politikusok mellett megszólalt Mihail Gorbacsov egykori szovjet államfő is. A koronavírus terjedése rámutatott arra, hogy újra kell értelmezni a globális biztonság fogalmának megközelítését – írta a Time amerikai magazinban megjelent írásában.

Fiatalabb olvasóim között vannak bizonyára olyanok is szép számban, akik nem hallottak Gorbacsov szerepéről a világ és Kelet-Európa újkori történelmének, társadalmi berendezkedésének alakulásában. Sokan vannak olyanok is, akik a szovjet politikust kritikusan ítélik meg. Mai szemmel nézve valóban úgy tűnhet, hogy Gorbacsov minden jószándéka és eredeti elképzelése ellenére sem volt tisztában azzal, hogy merre fejlődnek az események. Ezért mai napig vitatott hazájában, hogy Gorbacsov egy nagyszerű államférfi volt-e, vagy egy a realitásoktól elszakadt álmodozó? A nyugati világ feltekint rá, mint akinek volt bátorsága szembe menni az árral, és demokráciát hirdetni ott, ahol ennek nem volt igazi beágyazottsága.

Az apokaliptikus próféciák és a félelemszóró kortesbeszédek idején Gorbacsov nyilatkozatával mégis felhívja magára a figyelmet. Gorbacsov visszavonulása óta egyfajta peresztrojkát, a világ társadalmi szerkezeteinek átalakítását szorgalmazza.

Ezt tette legutóbbi írásában is.

Az egykori szovjet elnök rámutatott, hogy az elmúlt években a biztonságot övező viták a fegyverekről, a rakétákról és a légicsapásokról folytak, a hirtelen és váratlanul jött világjárvány azonban ráébresztett arra, hogy a különböző államok nem képesek az egész emberiség számára megfelelő stratégiákat és célokat kifejleszteni, megvalósítani. Az emberiség jövője érdekében erre sürgősen kísérletet kell tenni.

Gorbacsov bírálta az ENSZ által 2000-ben elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósítása felé tett tétova és eredménytelen lépéseket. Ezek ellenére vagy éppen ezek miatt a világjárvány és következményei különösen a szegényeket sújtják, súlyosbítva ezáltal a társadalmi egyenlőtlenséget.

A volt szovjet államfő a világ vezetőihez azzal a felhívással fordult, hogy

10-15 százalékkal csökkentsék a katonai kiadásokat, és amint stabilizálódik a járványhelyzet, azonnal tartsanak rendkívüli ENSZ-közgyűlést, amelyen foganatosítsanak azonnali intézkedéseket. „Ez a legkevesebb, amit a világ vezetőinek meg kell tenniük az új tudathoz, az új civilizációhoz vezető úton” – véli a politikai tapasztalatlansággal koránt sem vádolható exállamfő.

A biztonság fogalmának újragondolását sürgető egykori szovjet vezető emlékeztetett arra: „A fő cél az emberiség biztonsága kell legyen, vagyis az elegendő mennyiségű élelmiszer, ivóvíz, a tiszta környezet biztosítása és az emberek egészségéről való gondoskodás. Ennek eléréséhez stratégiákat kell kidolgoznunk, előkészületeket kell tennünk, terveznünk kell és tartalékokat kell létrehoznunk. De minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyul, ha a kormányok továbbra is arra pazarolják a pénzt, hogy a fegyverkezési versenyszellemet tüzeljék.”

Lehet, hogy a világpolitika mai alakítói legyintenek erre, lehet őrült beszédnek tartják az agg Gorbacsov figyelmeztetését, de el kellene ismerniük, hogy van igazság benne.

Hiába költött Románia az utóbbi években hatalmas összegeket F-16-os bombázókra, Patriot-rakétarendszerre, létbiztonságunkat napok alatt döntötte le egy parányi vírus. Amely ellen botorság az első vonalban katonasággal, rendőrséggel harcolni. Az a bölcsesség kellene, amelyet az államelnökünk bökött ki korábban: jobb, ha felkészülünk, mintha nem készülünk fel. Csakhogy arra Gorbacsov hívja fel a militarizmus szerelmeseinek figyelmét, hogy vadászgépekkel nem lehet győzni a láthatatlan ellenség ellen. Kórházak, lélegeztetőgépek hasznosabbak.

Lehet, hogy Mihail Szergejevics Gorbacsov javíthatatlan álmodozó, ám vannak olyan kritikus helyeztek, amikor a szélmalomharcnak tűnő küzdelemben csak a Don Quijotte-szerű politikusok győzhetnek.

„Aki késlekedik, azt megbünteti az élet” – mondta állítólag Mihail Gorbacsov 1989 októberében Kelet-Berlinben, amiről mindenki tudta, hogy ezzel Honeckernek üzent. És Honecker ment is, még abban a hónapban. Szállóigévé vált mondatát ma is érdemes megszívlelni.