Köszöntöm az olvasókat! Külön köszöntöm azokat, akik a Krónikát és a Maszolt (sőt a legrégebbi, ma is megjelenő magyar újságot, a Brassói Lapokat) is olvassák. Egyaránt.

De mindenekelőtt köszöntöm a Krónika újságíróit, szerkesztőit, munkatársait, akiknek köszönhetően 21. évébe lépett a lap.

Emlékszem a húsz évvel ezelőtti reményekre, félelmekre. Az alapítók reményére, hogy korszerű, erdélyi terjesztésű újságot fognak minden reggel felszolgálni reggeli mellé. A félelmekre, hogy a Krónika ellopja a levegőt a megyei napilapok elől.

Én izgalommal forgattam a Krónika első lapszámát, kissé irigykedve szemlélve, milyen óriási intellektuális összefogás eredménye az újság, milyen köztiszteletnek örvendő személyiségek együttgondolkodásával, együttműködéseként született meg a 21. század krónikájának szánt vállalkozás:  Horváth Andor, Kántor Lajos, Gálfalvi Zsolt, Ágoston Hugó, Tibori Szabó Zoltán, Stanik István! A szerkesztőbizottságában pedig ott voltak – ahogyan Stanik István nevezte őket – Erdély „főemberei” (boldog idők voltak azok, amikor a nemességet a szellemi teljesítmény alapján ítélte oda a közvélemény): Kányádi Sándor, Sütő András, Farkas Árpád, Gálfalvi Zsolt, Kántor Lajos, Tonk Sándor és Toró Tibor.

Aztán nemes irígykedéssel követtem a sok-sok fiatal tehetséges újságíró indulását. Ma is olvasom írásaikat, s megelégedéssel állapítom meg, hogy akik a Krónika műhelyéből kerültek ki, azok ma az erdélyi (és a magyarországi) újságírás derékhadához tartoznak.

Örültem – a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnökeként – hogy a Krónika beváltotta azt a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója által szorgalmazott elvet, miszerint a kisebbségi magyar újságírók felelőssége magyar szellemiségű, ám európai szintű újságírást mívelni, ideológiák fölötti közszolgálatot vállalni.

Húsz év eltelt a Krónika alapítása óta, ezalatt a két évtized alatt sok minden történt Erdélyben, a Kárpát-medencében, Európában és a világon. Természetesen a Krónika szerkesztőségében is. De a szakmaisághoz való ragaszkodás nem változott, azt csak a változó körülményekhez igazították.

Miközben a bulvármédia nem a társadalmak demokratizálódásában, hanem a gettók és sikátorok, nem az értő és gondolkodó olvasók, hanem a funkcionális analfabéták térnyerésében érdekelt, az erdélyi komoly sajtó – néha kétségbeesetten védekezve ugyan – még tartja állásait.

Kedves bajtársaink! Írhattam volna köszöntőt pontosan a húszéves évforduló napján. Alkalmasabbnak tartottam viszont, hogy akkor köszöntselek, amikor beléptetek a 21. krónikás évbe. A jövő fontosabb, mint a múlt. Erről éppen a Krónika olvasójaként bizonyosodtam meg.

Azt kívánom Nektek – és magunknak is –, hogy legyen Erdélyben sok ezer értő olvasó, aki a sajtót nem elsősorban saját tévhitei, reményei és félelmei megerősítésére használja, hanem gondolkodásra késztető szükséges iránytűként.

Az Olvasó és Isten tartson meg, Krónika!

(Illusztráció: kronika.ro)