Szász István Szilárd: Hány Föld kellene nekünk?

Születésnapomig (júniusi vagyok) nagyjából felélnénk a Föld éves erőforrását, ha minden ember úgy élne, ahogy én. A héten végeztem el a Global Footprint Network által működtetett oldalon elérhető számítást, ami pofánvágta a környezettudatos énemet. Amúgy a jelenlegi emberiség sem áll sokkal jobban, a szervezet adatai szerint idén július 29-én léptük át a fogyasztással azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni. Körülbelül 1,7 Föld kellene a jelenlegi fogyasztásunkhoz. Igen, jó eséllyel a most olvasók zömének ökológiai lábnyoma is jóval nagyobb, mint amit a Föld elbírna, ha mindenki annyit fogyasztana, mint a kedves olvasó.

Kétszer is elvégeztem a számítást: először, amikor kicsit megengedőbb voltam magammal, 2,2 Föld jött ki, amire szükségünk volna, ha az emberiség az én életvitelemmel élne, de másodjára, amikor kevésbé voltam elnéző, 2,6 Föld jött ki eredménynek. A kérdéssor például olyan kérdéseket tartalmaz, hogy a különböző húsfélékből milyen gyakran fogyasztunk, azok hány százaléka feldolgozott, milyen messziről szállítják, milyen típusú ingatlanban hányan élünk, mivel és mennyit utazunk… Persze a legjobb igyekezet ellenére is ez csak egy becslés marad, de mégiscsak jó arra, hogy kicsit elgondolkodtasson.

Vígasztalhatjuk magunkat azzal, hogy azért nálunk sokan sokkal pazarlóbban és a környezetre sokkal megterhelőbben élnek, de ha őszinték akarunk lenni, a sok szegény embernek köszönhető, hogy „kompenzálják” a mi nagy lábon élésünket. Ha minden szegényebb eljuthatna arra az életszínvonalra, amelyen élünk, a nálunk jobban élők pedig ezután is úgy élnének, ahogy eddig, akkor roppant nagy bajba kerülnénk. Nem mintha eddig nem lettünk volna abban, de ez a kalkulátor világosan megmutatja, hogy a hagyományos szemlélet, ami a szegények felzárkóztatását, a szegénység felszámolását tűzi zászlajára, önmagában nem elég, mert a jelenleginél is súlyosabb természeti katasztrófákhoz vezetne. Ez nem azt jelenti, hogy ne kellene minél jobban törekedni a szegénység felszámolására. Sokkal inkább azt kellene ez jelentse, hogy a fejlett országok lakói mérséklik a túlfogyasztásukat. Még mindig a folyamatos növekedési szemlélet az uralkodó, ami a gazdaságot és a fogyasztást illeti, bár már sok tudós és szakértő jelezte, hogy ez zsákutcába vezet.

Mire végre mi is kezdenénk eljutni arra a szintre, hogy nem egyik napról élünk a másikra, amikor már nem kell kétszer meggondolni, hogy megvegyük-e a gyereknek az új cipőt vagy emiatt hónap végére nem lesz mit enni, amikor talán még egy külföldi nyaralást is megengedhetünk magunknak, akkor ránk zúdítják az erkölcsi felelősséget és a közelgő apokalipszist, ami ránk vár, ha tovább folytatjuk a Föld kizsigerelését. Roppant igazságtalan: mintha kiállnánk egy hosszú sort a fagyizónál, de mielőtt sorra kerülnénk, jelzik, hogy ma már nem kéne több fagyit enni… A hátunk mögött pedig több milliárd ember áll, aki szintén arra várt, hogy végre a fagyiból ehessen, de az üzenet nekik is ugyanez.

Új megoldásokat és új életvitelt kell(ene) bevezessünk, hogy fenntartható legyen a világunk. Nemrég gondolkodtam el azon, amikor a nyakunkba akartak varrni egy megközelítőleg 400 000 km-ben levő autót (az órája persze csak 200 000-et mutatott...), hogy ezzel tízszer (!) meg lehetne kerülni a Földet (az Egyenlítő hossza kb. 40 000 km). És ez csak egyetlen autó a secondhand piacon, amit valakik már maguk mögött hagytak, és azóta az új járgánnyal róják a kilométereket. Sok millió testvére van ennek a járműnek, amelyek ugyanúgy kiszolgálnak bennünket: megkönnyítik a mobilitásunkat, miközben terhelik a Földet.

A probléma megoldásához globális összefogás kell, de néhány kisebb, ugyanakkor fontos lépést már mi magunk is megtehetünk. Ha nem a lakás szigetelésén kezdünk el spórolni, azzal hosszú távon sok energiát spórolhatunk meg, ha pedig akár csak egy fokkal is csökkentjük a fűtés hőmérsékletét, háztartásunk akár 300 kg szén-dioxidot is megtakaríthat évente. Ha minél több szezonális és helyi terményt és terméket fogyasztunk, azzal is jelentősen csökkentjük ökológiai lábnyomunkat, de a globális élelmiszerpazarlás felére csökkentése is legalább egy hónapot javítana a „statisztikánkon”. Csak olyan dolgokat vegyünk meg, amire valóban szükségünk van, amit pedig már megvettünk, igyekezzünk minél tovább használni. Persze a teendők listája hosszan folytatható. A lényeg, hogy egyenként kezdjünk el tenni a Föld érdekében, mielőtt még a fagyi visszanyal.


 


 


 

Kimaradt?