Fredric Jameson szerint könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmusét. Amióta a kapitalista államokban a termelésről a fogyasztásra terelődött a hangsúly, a társadalom idomítása pedig – amolyan totalitárius módra, amelyet olyannyira elítélnek – nagyjából beteljesedett, ez az állítás nehezen megkérdőjelezhető.

A fogyasztói kultúra része a hírfogyasztás is. Egy kis jéghegyomlás itt, egy kis tornádó ott, fegyveres összetűzés, robbantás, lábbal tiport emberi jogok, más bőrszínű emberek nyomorban, aztán reklám, boldog emberek jól megvilágított, ragyogóan tiszta házakban épp fogkrémről beszélgetnek, mi másról, majd vissza, sport, gólt rúgott XY fociceleb, letörött valamelyik Kardashian-lány műkörme.

Instagram: voltunk tengeren, ettünk hambit, ittunk drágának tűnő pezsgőt, lábak a parton, mossa őket a víz, Coelho-könyv árnyékot vet rájuk, újrahasznosítható szívószál, hesteg klímaváltozás. Facebook: Greta Thunberg Soros György titkolt lánya, Greta Thunberg hős, az Amazonas lángol, az Amazonas nem lángol és mocskos civil szervezetek gyújtották fel.

eBay, kereső: Zara táska, Louis Vuitton póló, október első heti divat, „légy önmagad” felirattal, pont jó lesz.

Valahogy minden távoli problémának tűnik, amikor a nemhelyeken járunk – ez a fogalom George Ritzer szociológustól származik, azokra a helyszínekre vonatkozik, amelyek a világon mindenhol nagyjából hasonló módon jelennek meg. A szupermarket, a mall ilyen hely. Bárhol épül, ugyanazt a műanyag szemetet árulja, és ugyanolyan vér tapad a ruhához, mint máshol. Persze, hát mi is túlórázunk rossz pénzért, de utána vár a szabadság, a polcról leemelés, felpróbálás, nagy papírzacskóban hazaszállítás, szelfizés várva várt szabadsága. Az Insta-szívecskeszámlálás szabadsága, a depi szabadsága, ha október második hetében már nem követhetjük a divatot, mert enni is köll, számlát fizetni is köll.

Picikét rothad a világ, ezt a mall előtt is hirdeti néhány agyalágyult. Ha Facebook-liveban kapjuk, akkor megy a lájk, de kellemetlen, amikor a vásárlási ceremóniát zavarják meg. A lelkiismeret-furdalással semmire sem mennek. Tuti ők is bedobnak egy hotdogot utána, és busszal jöttek idáig. Ha meg biciklivel, az is káros.

Szóval picikét rothad a világ, állítólag. De ezt nem érezzük a nemhelyeken, amikor nemszolgáltatásokat kínálnak nememberek. Ott minden olyan rendben van, és ha a Facen szembe is jön egy rossz hír, annak a Trónok harcával kell vetekednie. Ha szórakoztatóbb, akkor túlél, ha nem, akkor tovább pörgetünk. Ha túlél, akkor nagyjából annyira vesszük komolyan, mint a sorozatot. Ha rámegyünk a cikkre, húsz reklámon vergődünk át a szöveg végéig, és úgy teszünk, mintha egyeztethető volna a klímaaggodalom a konzumidomítással.

A világ végét már el tudjuk képzelni. Folyton ezt nézzük, sorozatokban, filmekben, könyvek sorában, és a valóság is, amennyiben a képernyőn kapjuk, távoli világokról, ebbe az irányba mutat.

A fogyasztásnak nem lehet vége. Business as usual, the show must go on. Be yourself. Just do it. I’m lovin’ it. Think different. Hesteg Louis Vuitton, hesteg klímaváltozás.