A Spiegel és a Süddeutsche Zeitung online-kiadásai május közepén egy videofelvételt posztoltak, melyen a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt, a ÖVP elnöke, Heinz-Christian Strache két évvel ezelőtt egy tisztázatlan identitású orosz milliomosnővel arról „állapodott meg”, hogy az illető súlyos „befektetésekkel” támogatja a szabadságpártiak választási kampányát és megvásárolja Ausztria legbefolyásosabb lapját, a Kronen Zeitungot, mely naponta 700 000 példányban jelenik meg, és meghatározó szerepet játszik az osztrák nyilvánosság alakításában. Természetesen maga is megfelelő kedvezmények fejében ruházta volna be családja félmillió euróját.

Két év telt el. A felvétel pillanatában ittas Strache, a videofelvétel nyilvánosságra kerülését követően (alig egy héttel az európai választások előtt) kénytelen volt visszalépni pártja éléről, és le kellett mondania alkancellári tisztségéről is. A helyzet normalizálása érdekében az államelnök előrehozott választásokat jelentett be. Addig is Sebastian Kurz osztrák kancellár vezette volna az országot. Egy kisebbségi kormány élén.

Strache titkosszolgálati akcióról beszélt. A Süddeutsche Zeitung azonban nem volt hajlandó kiadni forrásait. Az olvasó-néző a felvételek hitelességét nem ellenőrizhette, hiszen ahhoz még egy szakembernek is az eredeti felvételekre lett volna szüksége. Strache védekezése sem lehetett igazán meggyőző, hiszen cáfolni ő sem tudott semmit, s végül mégiscsak kénytelen volt lemondani. Ami beismeréssel volt egyenértékű.

A videót egyébként, amint azt a Kronen Zeitung nyomán maga az Euronews is nyilvánosságra hozta, valóban három (a hír készítői által nem nevesített) hírszerzési szakértő, valamint egy osztrák ügyvéd és egy bosnyák egyetemista lány készítették. (Az utóbbi alakította busás juttatások fejében az álmilliomosnőt.) Ők azonban, bár a videóért egyfajta – hatalmas összegekre rúgó – licitálás indult, „inkább megsemmisítenék azt, mert életveszélyben érzik magukat.”

A müncheni ügyészség azonban – szintén az Euronews információi szerint – „vizsgálatot indított az (egyébként több mint egy órás) felvételből szemelgető Züddeutsche Zeitung ellen. „A felvétel közzététele ugyanis adatvédelmi okokból jogellenes is lehet, kivéve, ha a közléshez jogos közérdek fűződik.” Ami valóban kétségbe vonható, hiszen a beszélgetésnek semmi kézzel fogható következménye nem lett, a Kronen Zeitung azóta is a régi tulajdonos birtokában van, a videóban emlegetett beruházásokra sem került sor. Ami persze nem jelenti azt, hogy Strache némely kijelentései – egy politikus szájából – ne lennének valóban vállalhatatlanok.

Ami azonban a legérdekesebb, az az, hogy a főgonosz szerepét a rendezők ismét az oroszokkal játszatták el, akárcsak Trump esetében, akiről immár hivatalosan is kiderült, hogy az oroszokkal való összejátszás demokrata vádjai (melyeket kezdetben szintén „súlyos bizonyítékok” támasztottak alá), hamisaknak bizonyultak.

Kurz számára azonban Strache bukása kapóra jött, hiszen ily módon megszabadulhatott kellemetlen szövetségesétől, és energiáit saját hatalmának kiépítésére fordíthatta. A koalíciós társ bukását követően magabiztosan jelentette ki: „Én továbbra is itt vagyok.”

Az európai választások azonban – bár az előrejelzések dacára – Kurz néppártja jól szerepelt, nem igazolták a pártelnök reményeit. Sőt, az Ibiza-botrány dacára az Osztrák Szabadságpárt alig veszített szavazataiból, a kiábrándult választók jelentős része nem vált sem Kurz, sem a szocialisták támogatójává. Az ok a választóközönség sajtóval szembeni bizalmatlansága. Egész sor (többek között németországi) közvéleménykutatás is tanúsítja, hogy a nyugati állampolgárok több mint fele nem bízik meg a mainstream médiában. Úgy tekinti, hogy a lapok és a tévéadók gazdasági érdekcsoportokat szolgálnak, s a közvéleményt ennek jegyében gátlástalanul manipulálják.

Kurz korábban is hintapolitikát folytatott. Emlékezhetünk rá, többször is szembefordult azzal a Magyarországgal is, melyet hellyel-közzel szövetségesének tekintett. Most is sietve átmeneti kormányt alakított, melyben a szabadságpárt minisztereit jobbára saját „szakértőkkel” helyettesítette.

Számítása azonban nem jött be. Nem csak a szociáldemokraták vélték úgy, hogy Kurz „ahelyett, hogy a válság megoldására a többi párt bevonásával tenne kísérletet, továbbra is saját hatalmának kiépítésén dolgozik”, de volt szabadságpárti szövetségesei is hasonlóan vélekedtek. A szocialisták által benyújtott bizalmatlansági indítványt „meglepő módon” maguk is támogatták.

Kurz is bukott tehát. Sőt, a Strachéval parolázó magyar miniszterelnök is kínos helyzetbe került, hiszen a magyar ellenzék véleménye szerint Orbán odahaza mindent megvalósított, amit Strache Ausztriában szeretett volna. Ráadásul a Strache és a „tisztázatlan identitású” orosz milliárdosnő közt – legalábbis a Wiener Zeitung információi szerint – annak az osztrák üzletembernek kellett volna közvetítenie, aki a Népszabadságot is felvásárolta.

Kurz bukása azonban legalábbis Ausztriában tiszta helyzetet teremtett. A szociáldemokrata államelnök Alexander von der Bellen – Ausztria történetében először – egy nőt bízott meg kormányalakítással, Brigitte Bierleint, az Alkotmánybíróság volt elnökét. Bierlein pártonkívüli, de az osztrák sajtó szerint a jobbközéphez húz. Egyfajta osztrák Angela Merkel gyanánt. A kormány ez esetben is „szakértőkből” fog állni. Bellen tehát salamoni döntést hozott. Hogy mennyire sikeresen, az szeptemberben, az előrehozott választásokon fog eldőlni.

Addig viszonylagos nyugalomra lehet számítani. A viszonylagos jelző természetesen ezúttal is viszonylagos, hiszen a szembenálló erők időközben nyilvánvalóan az egymással való újabb leszámolásra készülődnek majd.

Azaz folytatódik a zűrzavar. Szuggesztív román szóval: a harababura…