Akit valóban érdekel a politika, az értékelheti, hogy az RMDSZ 14. kongresszusa nem csupán a látványelemek miatt volt figyelemre méltó. Ugyan elkerülhetetlen és elháríthatatlan volt a román pártok udvarlása – jobbára csak Călin Popescu Tăriceanu szavainak volt fedezéke –, ám nem tekinthetünk el az elfogadott Kárpát-medencei nyilatkozat fontosságától, amelyben – a közelgő EP-választásokra való tekintettel – egységes magyar fellépést hirdettek valamennyi magyar közösség érdekében. Az anyaország és a nemzetrészek kijelentették, hogy folytatják munkájukat az őshonos kisebbségek védelmében, az európai kisebbségvédelmi törvény elfogadtatásáért. (A magyar–magyar kapcsolatok szintjéről vall Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kijelentése is, miszerint „teljes bizalmi együttműködés van továbbá az RMDSZ, a Fidesz-KDNP pártszövetség, akárcsak Kelemen Hunor és Orbán Viktor között, s ez a szövetség az erdélyi magyar választók akaratát is tükrözi.)

A kongresszus kétségtelenül legfontosabb dokumentuma a Jövő Erdélyben, amelynek már címében is, de első két mondatában tételesen is megfogalmazták szerzői, hogy: „Van jövő Erdélyben! És van erdélyi magyar jövő.”

A vitairat – amelyet nem szabad lezártnak tekinteni, hiszen értelmezése, bizonyos megállapításainak korrigálása, akár cáfolata, kiegészítése rajzolja meg pontosabban az erdélyi magyarság jövőképét – mintegy 20 területen keresi a válaszokat a már megmutatkozó vagy lehetséges kihívásokra. A válaszadási kísérletek során két alapvetőszempontot nem lehet figyelmen kívül hagyni, figyelmeztetett Porcsalmi Bálint: az erdélyiséget és a versenyképességet, illetve a gazdasági erő és a versenyképesség növelését.

Hogy mit takar az erdélyiség fogalma, azt a kongresszus záróakkodrjaként megtartott sajtótájékoztatón egyértelműen tisztázta az RMDSZ négy évre újraválasztott szövetségi elnöke, Kelemen Hunor.

A szövetségi elnök elmondta: az RMDSZ-ben vannak konzervatívak, liberálisok, kereszténydemokraták és szociáldemokraták, kormányzáspártiak és ellenzékiek, de a szövetségben mindenekelőtt a pragmatikus transzilvanizmus volt és lesz a közös ideológia. Az RMDSZ-t lépten-nyomon támadó bírálóinak üzente:  „Nem voltunk, nem vagyunk és nem is leszünk más pártok, más ideológiák csatlósai, csak kizárólag saját közösségünk alakítói. Aki ezt megérti és elfogadja, annak tisztességes, szavatartó partnerei leszünk!”

Emlékeztetett, hogy a politikában csak azzal köthetünk szövetséget, akivel lehet, és nem azzal, akivel esetleg elvi, ideológiai alapon szeretnénk. Utalt arra is, hogy noha egy pártcsaládban van az RMDSZ a Nemzeti Liberális Párttal, nem sikerült velük szót érteni, mi több, a liberálisok minden kisebbségi ügyben keresztbe tettek, ahogyan elgáncsolta az érdekvédelmi szövetség törekvéseit a hazai politikai életmegújítását hirdető Mentsétek meg Romániát Szövetség és  a PLUS is.

Utalt a magyar kormánnyal kialakult jó kapcsolatra is. Örvendetesnek nevezte, hogy a magyar kormány nemcsak „afféle kötelező házi feladatként” tekint a határon túli magyar kisebbségek törekvéseinek támogatására, és ma már nemcsak oktatási és kulturális programok támogatására van lehetőség, hanem gazdaságfejlesztési program is indult Erdélyben.

Noha a Jövő Erdélyben a transzilvanizmus ideológiáján alapszik a szövetségi elnök figyelmeztetett: az erdélyi magyarságnak nem szabad elkövetnie azt a hibát, hogy a magyar jövőt egyedül a múltnak a visszaállításában keresse. Elengedhetetlen feltétele a jövőnek, hogy építkezzünk is, és hogy a jelen nehézségeivel is megbirkózzunk. Elismerte, hogy sok jó dolog születhetett volna az elmúlt harminc évben, ha a szövetség építésre fordíthatta volna azt az energiát, amelyet védekezésre kellett fordítania.

A tétnélkülinek tartott kongresszus valójában olyan fontos – noha nem látványos összetűzésekre okot adó – kérdésekkel foglalkozott, amelyeknek tétje van: az erdélyi magyarság jövője. Hogy milyen lesz az, nem kizárólag az RMDSZ-en múlik, hanem azon: tud-e szerezni a szövetség elegendő szövetségest programjainak támogatására. Ezt az RMDSZ is tudja, sőt beismerte. A szövetség ügyvezető elnöke, Porcsalmi Bálint szerint az első visszaigazolást már a májusi EP-választásokon megkapja az RMDSZ. Ezért hangzott el a felkérése is: „Kössünk ma itt egy szövetséget: egy szövetséget a győzelemért – ne a túlélésért!”

El lehet rajta gondolkodni.