Az elmúlt évek egyik legfontosabb SZKT-ját tartotta Marosvásárhelyen az RMDSZ. A közelgő kongresszus, de főként az európai parlamenti választások avatták azzá.

Kiderült, hogy hatalmas meglepetéseket a kongresszus nem tartogat, hiszen egyetlen szövetségi elnökjelölt van és alapszabály-módosítást sem eszközölnek, hiszen nem volt erre érdemi javaslat. Ám fontos dokumentum elfogadása vár a minden eddiginél nagyobb számú küldöttre. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint az RMDSZ-nek meg kell erősítenie a reményt a fiatalokban, hogy a szülőföldön lehetséges a tervezés. Hogy ez valóban lehetséges, erre kell bizonyítékokat szolgáltatnia a kongresszusnak. Mivel a fiatalok szkepticizmusa minden más korszak ifjú generációjának kiábrándultságához mérten magasabb, nem lesz ez egyszerű feladat, noha nem is teljesen lehetetlen.

Miként az sem, amit Kelemen Hunor szintén fontosnak tart: a szövetségesek megtalálását ebben a konfrontációra kiélezett politikai helyzetben. Ráadásul olyan partnereket kell találnia az RMDSZ-nek, hogy legfontosabb szövetségesei, az erdélyi magyar választók zöme is kívánatosnak vagy legalábbis elfogadhatónak találja azokat. Ehhez jó és valós kommunikációra van szükség, ellensúlyozására annak, amit az RMDSZ kontestálói főként a közösségi médiában terjesztenek. Ezek közé a félrevezető tartalmak közé tartozik az, hogy az államelnök és köre, az ellenzéki liberális párt kevésbé lenne ciki partner, mint az SZDP vagy az, hogy a Fidesz-KDNP kormánnyal az együttműködés a diktatúra előtti meghunyászkodás lenne.

Az európai parlamenti választások is kihívás elé állítják az RMDSZ-t. Meg kell győznie választóit egyrészt a részvételről (amely az elbojkottált népszavazás pozitív hozadéka miatt lehet alacsonyabb, a lám úgyis érhetünk el eredményt, ha nem teszünk semmit elvét követve.) Másrészt arról is, hogy helyesen dönt a jelöltállításkor, illetve akkor, amikor – az SZKT-n elhangzott szövetségeseket keresünk jelszó ellenére – esetleg elutasítja a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Párt közös EP-listáját, azaz azt, hogy az MPP és/vagy az EMNP bejutó helyet kapjon azon.

Romániában nagy divatja van az EP-jelöltségnek. Jobban óhajtják, mint a miniszteri állást. Más politikai színezetű önjelöltekkel ellentétben az RMDSZ-nek valóban vannak jó opciói az EP-jelöltekre. Winkler Gyula és Sógor Csaba munkájáról csak rosszindulattal lehetne kiállítani elmarasztaló bizonyítványt. Vincze Lóránt a FUEN elnökeként ért el áttörést a kisebbségvédelem EU-s garanciavállalásának útján, s a nagy próba előtt áll, amelyet az új Európai Parlamenttel kell megvívnia. Hegedüs Csilla felvetése is erős lábakon áll: rajtunk múlik, hogy nyertesei vagy vesztesei leszünk-e az EU átalakulásának. Négy alkalmas jelölt és két bejutó hely, érthető, ha nehéz a döntés, amit szinte lehetetlenné tenne, ha a két kisebb párt jelöltjeivel is számolni kellene.

Sajnos, ha a mai valóságot tekintjük kiindulópontnak, annak a valószínűsége, hogy három EP-képviselőt küldhessen az erdélyi magyarság, rendkívül csekély. Csodára lenne szükség.

Reménykedni természetesen nem csak lehet, hanem kell is. Miként abban is, amiben Kelemen Hunor hisz: „Nagy próbatétel előtt állunk, de ha őszintén elmondjuk, mit tettünk és miért tettünk, a közösségünk meg fogja érteni.”