A tányér mérete, amiből eszünk, befolyásolja, hogy mikor érezzük jóllakottnak magunkat. Ha kisebb tányérból eszünk, hamarabb jelentkezik a telítettség érzése. Egy kísérletben túlsúlyos tinédzserek eltérően fogyasztottak egy fitnesztáborban annak függvényében, hogy kisebb vagy nagyobb edényben kapták az ételt: akik kisebb tálakból ettek, nemcsak hogy 16 százalékkal kevesebbet fogyasztottak, de úgy gondolták, hogy 8 százalékkal még többet is ettek a nagyobb tányérból evőknél. Hasznos tipp a fogyókúrázok számára: használjanak kisebb tányérokat!

Megvallom, elsőre kicsit őrültségnek tűnt a dolog, de számos olvasmányélményem visszaigazolta, hogy az előbbihez hasonló mechanizmusok működnek. Döntéseinkben, bár szeretnénk, ha másképpen lenne, sok esetben irracionálisak vagyunk, és elménk torzításainak csapdájába esünk. Főként a viselkedési közgazdaságtan foglalkozik a témával és számtalan, a döntéseinkben szisztematikusan visszatérő hibánkat is feljegyezték már, amit kognitív torzításoknak neveznek.

Mindössze tíz éve jelent meg Richard Thaler és Cass Sunstein nagyhatású könyve Nudge – Jobb döntések egészségről, pénzről és boldogságról – a pénzügyi válság után címmel, ami azt a kérdést járja körül, hogy az emberek miképpen befolyásolhatók döntéseikben úgynevezett nudge-ok, noszogatások, bökdösések által. A magyarul nehezen visszaadható „nudge” tulajdonképpen a döntéshozók valamilyen irányba történő terelését, ösztökélését jelenti, miközben megmarad döntési szabadságuk. A döntéstervezők célja ennek megfelelően az, hogy úgy alakítsák ki a döntési helyzeteket, hogy a döntéshozók a maguk számára kedvező döntéseket hozzanak. Legalábbis ezt várnánk ideális esetben.

Kicsit elméletinek hat ez a leírás, de lássuk ezt a való életben. A Google-nél is elvégezték a kis tányér–nagy tányér kísérletet, a 30 centis tányérok mellett bevezették a 23 centiseket is, miközben tájékoztatták is az alkalmazottakat a bevezetés okáról. Ezzel az apró vezetői döntéssel sikerült az összfogyasztást 5 százalékkal, a pazarlást pedig 18 százalékkal csökkenteniük. Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy valami diétalobbi akarna lenni ez a cikk, további példákkal is szolgálok a noszogatásokra.

Vásárlásainkat befolyásolja, hogy például a polcokon milyen termékek vannak szemmagasságban, de maga az üzlet felépítése is. Az influenza elleni oltásra noszogató e-mailek közül egy vállalat azzal érte el a legnagyobb hatást, amikor nem egyszerűen csak tájékoztatta az embereket a lehetőségről, hanem a válaszolók meg kellett jelöljék a napot és az órát is, amikor szeretnék az oltást megkapni. Kimutatták, hogy csökkenti az alkoholfogyasztást, ha az árcédulán feltüntetik az alkoholtermékekre kiszabott adó mértékét. Egy szavazást befolyásolhat, hogy milyen intézményben alakították ki a szavazóhelyiséget. Egy templom például könnyebben előhívja az emberekből a konzervatív, vallásos értékeket, de az iskolák költségvetésének növelésére irányuló javaslatot is nagyobb arányban szavazták meg ott, ahol a szavazófülkék iskolaépületben voltak. Nagy-Britanniában például kormányzati szintre emelték a noszogatásokat és külön kormányzati részleget hoztak létre a kormány céljai elérését segítő céllal.

A hálózatkutatási eredmények és a noszogatással foglalkozó szakirodalom is igazolta azt az egyébként nem túlságosan meglepő tényt, hogy az egyének viselkedésére és döntéseire hatással vannak mások, illetve egyes referenciacsoportok választásai. A közösségi média korában különösen fontossá válik ez a hatás, ugyanis egyre gyakrabban próbálják hatalmi szereplők manipulálni a közvéleményt egyfajta titkos információs háború keretében. A trollhadseregtől kezdve az automatizált robotfelhasználókon keresztül az álhírek gyártásáig és terjesztéséig széles palettán mozog a befolyásolási technikák sora. Nekünk pedig nem marad más hátra, mint hogy kicsit éberebben figyeljünk ezekre a hatásokra döntéseink előtt. Vagy legalább a fontos döntéseinket megelőzően.