Október 23-án, az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján követem a híreket. Azon gondolkodom, hogy 62 év távlatából maradt-e valami a pesti srácok szabadságigényéből, zsarnoksággal szembeszálló magatartásukból vagy mára már csak a kegyelet él az utódokban.

Jólesően csattanós választ kapok Sepsiszentgyörgyről, ahonnan a tegnap még elkeserítő hír érkezett: Jogerős bírósági ítélet kötelezte a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot arra, hogy távolítsa el a Református Székely Mikó Kollégium feliratot a nagynevű iskola bejáratától.

A magyar nyelvű felirat ellen – ki más? – a Dan Tanasă által bejegyzett Méltóságért Európában Polgári Egyesület tett feljelentést. A véletlen műve vagy úgy időzített a brassói Táblabíróság, hogy a feliratot akkor keljen eltávolítani, amikor a Legfelsőbb Bíróság döntésére vár az Erdélyi Református Egyházkerület, ami a kollégium tulajdonjogát illeti. A per, a bírók hangulatát érzékelve Kató Béla református püspök levonhatta a következtetést: Már az emlékekről sem szabad beszélni.

Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere már-már rezignáltan beszélt arról, hogy ilyen helyzetben mit tesznek a választott politikusok. „Pontosan azt teszik, amire támogatottságuk van a lakosság részéről – mondta. – Nézhetjük ezt tétlenül, mutogathatunk egymásra, vagy összekaphatjuk magunkat, és mondhatjuk, hogy eddig és ne tovább!”

A Ne továbbot! pedig a sepsiszentgyörgyi srácok és lányok mondták ki egyértelműen. Olyan választ adtak Dan Tanasának és az őt támogató nacionalista erőknek, hogy azt nem szívesen tennék ki az ablakba, noha ott áll, a Székely Mikó kollégium ablakában. A kollégium diákjai papírlapokra írták fel az iskola patinás nevét, így olvashatja azt mindenki, rájöhet arra, mekkora abszurditás a huszadik század nacionalizmusában gyökerező nemzeti zsarnokság és etnocentrista önkény.

Csak remélni tudom, hogy miközben a múlt századi figurák közül sokan ma is köztünk járnak, a macskási pálok tanultak rossz hírű elődjük példáján: nincs bűntény, amelyet néped ellen követsz el, amelyre fény ne derüljön. (Macskási Pál a kolozsvári katonai törvényszék bírója számos erdélyi magyart ítélt hazaárulás címén börtönre és/vagy kényszermunkára.) A mikós diákok dicséretet és nem büntetést érdemelnek, amiért nevetségessé tették az önkényt, amiért volt bátorságuk színt vallani, és cselekedni, amiért igazolták, hogy a zsarnoksággal szembeni ellenállás örök emberi érzés.

1956 szikrája ott él ma is a romolhatatlan szabadságot óhajtozó fiatalok szívében. Az 56-os hősök előtt fejet hajtva, reménységgel köszönjük meg nekik ezt!