Ambrus Attila: Csalá(r)d-kampány – vége végre!
Hétvégén népszavazást tartanak, arra kell válaszolniuk az állampolgároknak, hogy egyetértenek-e azzal, hogy az alkotmányba foglalják, hogy a család egy férfi és egy nő szabad elhatározásából megkötött szövetség. Eddig az alkotmányban az szerepelt, hogy a család két házastárs szabad elhatározásából jön létre.
A kérdés a végletekig megosztotta a más politikai nézetkülönbségek okán amúgy is egymásra tüzelő lövészárkokba vonult táborokat. Miután a Román Hírszerző Szolgálat visszatért a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáté gyakorlatához és nyomozóhatósági jogokat vindikált magának, a népszavazás kampánya alatt magukat függetlennek tartó újságírók és a ma már sokkal trendibb influenszerek feltámasztották a vörös korszak propagandagépezetét is.
Előbb csak a simogatóbb változatát használták: nem a házasságról szól a referendum, amúgy sem lesz semmilyen hatása, sok pénzbe kerül. Aztán jött a keményebb félretájékoztatás...
Az ellenzék a népszavazás sikertelenségét akarja elérni, ehhez az szükséges, hogy a választók hetvenegy százaléka ne szavazzon. Ezért elindult a magyarok körében is terjesztett, Maradj otthon, nézzél tévét! kampány. Később azzal riogatták az erdélyi magyarokat, hogy az alkotmánymódosítás sikerén felbuzdulva, az ők jogaikat fogja megnyirbálni újabb referendumokon a többség. Elhangzott a többség diktatúrája kifejezés is mintegy elriasztó lehetőség. (Noha a többség önkényeskedése valóban felháborító, mégis a többség diktatúrája igaziból a demokrácia.)
Mivel a törvény előírja, mit kell ráírni a referendum szavazólapjaira, azt, hogy az állampolgár egyetért-e vagy sem a parlament javasolta törvénnyel, ám a törvényszöveg javaslat nem kerülhetett fel a szavazólapra, az az álhír kezdett el terjedni, hogy a népszavazás tétje valójában amnesztiában részesíteni a korrupció gyanújával vádolt szociáldemokrata pártelnököt, Liviu Dragneát.
Az alkotmánymódosítás támogatói közt vannak a jobboldali szélsőségesek is, akik kihasználták a lehetőséget és homofób üzenetekkel bombázták a Facebook népét, leegyszerűsítve a kérdést az Ádám és Éva vagy Ádám és Bélára.
A Szociáldemokrata Párt – ígéretéhez híven – közvetlen módon nem kampányolt. És az ellenzéki pártok közül is csak a lehet más a politika receptre kisütött Mentsétek Meg Romániát Párt merte bevállalni, hogy bojkottra szólítja fel támogatóit. A Nemzeti Liberálisok – noha nevükből fakadóan – a Nem szavazatokat kellett volna szorgalmazniuk, előrelátván vereségüket, meghunyászkodtak.
Az erdélyi magyar politikai alakulatok közül a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt a népszavazáson való részvételre és az alkotmánymódosító-javaslat elfogadására buzdított, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség pedig a részvételre és a lelkiismeret szerinti szavazásra biztatott.
Az unitárius egyház kivételével valamennyi erdélyi magyar történelmi egyház állást foglalt a család alkotmányos meghatározásának módosításáról szóló hétvégi referendummal kapcsolatban.
Vannak, akik már az eredményről is – noha arra még várni kell. Szerintük csalás történt, vagyis történni fog.
Én elmegyek szavazni. Keresztényként – noha ezt most nem illik bevallani – fontosnak tartom az intelmet: a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.
Hiszem, hogy az értelmiséginek nem az a feladata, hogy a közössége helyett gondolkodjon, hanem vele együtt.
A propaganda felélesztése, szítása pedig szomorú megtapasztalása életemnek, főként mert újságírók, véleményformálók követték el, még ha jószándékkal is tették.
Egyébként meg ha a népszavazásnak semmi következménye nem lesz, miért kellett ekkora felhajtást csapni körülötte?
Fotó: Léphaft Pál rajza