A szatmári RMDSZ minden év márciusában kitünteti azokat, akik legtöbbet tesznek a közösségért. Most Lengyel Éva vívóedző, Pataki Enikő tanárnő és Erdei Péter világítási technikus kapta a díjat. Munkatársunk Lengyel Évával beszélgetett, aki közel negyven év alatt hét-nyolcezer fiatalt tanított vívni.

Azt mondják Szatmárnémetiben minden gyermek a bölcsőben kapja a vívásra használt acélpengét, mert emlékezet óta ez a legsikeresebb sport a városban. Tudomásunk szerint Lengyel Éva bölcsőjébe nem volt téve penge, mert korábban senki nem vívott a családban.

Éppen ezért gyermekként először tornáztam, majd Csipler Sándor mesteredző - mozgásomat látva - átcsalt a vívókhoz. Sosem felejtem el, edzés közben ismert mondása volt, hogy addig szúrjuk a párnás falat, amíg át nem megy a fegyver a szomszédba. Ment is vívás olyannyira, hogy az 1960-as évek végén női tőrben háromszor egymás után országos bajnokságot nyertem, miközben a nemzetközi porondon is jól szerepeltem. Egészségügyi asszisztens lettem, majd Bukarestben a kétéves edzői tanfolyam elvégzése után,1976-tól, 23 éves koromtól edzőként ténykedem.

Igaz, hogy tanítványai az első jelentősebb eredményt az Előre-kupa rendezvényein érték el?

Az Előre-kupa felért egy országos bajnoksággal, hisz kivívott rangja miatt Nagybányától Bakóig, Brassótól Konstancáig mindig a legjobb ifjú tehetségek jöttek Szatmárnémetibe. Mondok pár nevet: File Attila, Borsodi András, Károlyi Ferenc, Kovács Attila. Ők az Előre-kupán nőttek fel és váltak európai hírű vívókká. Aztán jöttek a többiek, Izsáki Arnold, Gombola András, Kovács Rudolf, Csengeri Zsolt és a többiek. Egyik volt tanítványom, Osváth Richárd harmadik lett a londoni paralimpián, Virgil Sălișcan is szépen helytállt a szöuli olimpián. Azok az évek sok elismerést hoztak a szatmári vívásnak, s nem csak a tőrben, de a párbajtőrben és a kardban is. Nagy egyéniségek kerültek ki innen, többen feljutottak a világ- és olimpiai bajnokságok dobogójára. Elismerésként megépült a vívócsarnok, mely azóta is hazai vívósport kiemelkedő központja, húsz éven át az olimpiai válogatott is mindig itt készült fel.

Tanítványai közül sokan edzőként már edzőként dolgoznak, egyesek itthon, mások külföldön.

Sokan dolgoznak a világ minden táján, mert megbecsülik őket. Borsodi András például elismert nemzetközi bíró. Elismerik szakmaiságukat és emberségüket, mert a vívás tartást ad az embernek, fegyelemre. tisztességre, lovagiasságra, előzékenységre, egyszóval a ma olyannyira hiányzó kulturált viselkedésre tanít.

Két éve nyugdíjba vonult, de nem tudja edzői tevékenységét félbe hagyni, naponta bejár a vívócsarnokba a kicsikkel foglalkozni.

Igen, mert ez életem nagyobbik része és egyben értelme! Fölötte örülök, hogy az RMDSZ külön figyelt rám és külön elismeri több évtizedes, valóban közösségépítő tevékenységem. Mindent szülővárosomért és közösségemért csinálok.

Van, aki úgy véli előbb-utóbb kifullad a szatmári vívás. Milyennek látja a következő éveket?

A jelek nem ezt mutatják. Igaz, a múlt évben sokan itt hagytak bennünket, mint egyébként minden évben. De helyükbe most is sokan léptek. Normális dolog, hogy többen egyetemre mennek vagy olyan klubot választanak, ahol sokkal jobban fizetnek. Mi rájuk is büszkék vagyunk, mert itt nevelkedtek. Egyelőre nálunk vívnak olyan nagy tehetségek, mint Bodó Benjámin vagy Pop Edwin, akik már az idén is országos bajnokságot nyertek.