Egy testvérpár, két különféle jellem, egy sportág és számtalan siker. Ha a rövidpályás gyorskorcsolyára gondolunk, akkor nem meglepő, ha azonnal az olimpiai bajnok Liu testvérek jutnak eszünkbe. Shaolin Sándor és Shaoang idén Tusványosra látogatott és Tarpai Zoltán moderálásával betekintést engedtek a közönségnek gyerekkorba, sikerekbe, titkokba és élményekbe. Rögtön a beszélgetés elején kiderült, hogy nem első alkalommal járnak Erdélyben, hiszen 2009-ben egy verseny alkalmával már megfordultak Csíkszeredában.

Visszatekintve azt gondolnánk, hogy ezek a srácok eleve a jégen születtek, de mosolyogva mesélték a résztvevőknek, hogy 2005-ös első jeges élményükkor sem bizonytalanságban, sem esésben nem volt hiány. Ennek ellenére már akkor biztosak voltak abban, hogy megtalálták a nekik való sportágat. Mindketten kiemelték, hogy kezdetben nem az élsport volt a céljuk a korcsolyázással, hanem elsősorban egészséges életmódot szerettek volna folytatni és levezetni a fölösleges energiákat.

„Idővel megfogalmazódott bennünk, hogy mi lehetünk azok a példaképek, akik ezt a sportot naggyá teszik. Ez volt az egyik motivációnk, hogy mi szerettünk volna Magyarország első téli olimpiai bajnokai lenni” – fogalmazott az idősebb Liu.

A moderátor ezt követően rávilágított arra, hogy Magyarországon a rövidpályás gyorskorcsolya forradalmasításához elsősorban a Liu testvérek sikerei járultak hozzá. Ezt a gondolatot Sándor szavai is alátámasztották: „amikor elkezdtük ezt a sportot űzni még nem voltak olyan példaképek Magyarországon, mint például az úszásban, vagy a vívásban, akiket követhettünk volna”. A moderátor úgy fogalmazott, hogy történetük „egy igazi magyar népmese”, hiszen a két fiú 13 év kemény munkával vált olimpiai bajnokká. „Mi egy végtelen lépcsőn sétálunk feljebb és feljebb nap mint nap, közben újabb dolgokat akarunk megtanulni, és nem állunk meg a fejlődésben” – fogalmazott Sándor.

Karrierük mellett a személyesebb témáktól sem idegenkedtek a Liu testvérek, őszintén és nyíltan válaszoltak a kapcsolatukat, vagy épp gyermekkorukat illető kérdésekre is. Biztosan sokakban felmerült már a kérdés, hogy az idősebb Liu miként kapott magyar nevet is. Ennek története nagytatájukhoz fűződik, mert a család első fiúgyermekeként Shaolin örökölte tőle a Sándor nevet. Bár az ifjabb Liu magyar névvel nem rendelkezik, de becenévvel annál inkább: az Ádó elnevezést édesanyja adta neki egy kínai császár után.

„Szerencsésnek tartom magunkat, hogy kétfajta kultúrában nevelkedhettünk” – válaszolta Shaolin a származásukkal kapcsolatos kérdésre kifejtve azt is, hogy pozitív hatással volt fejlődésükre az, hogy szüleik eltérő nevelési módszereket alkalmaztak. „Vannak olyan emberek, akik bajnoknak születnek és vannak olyanok, akik nem születnek bajnoknak, de azok lesznek, mert nagyon keményen dolgoznak érte. Én úgy gondolom, hogy mi Ádóval az utóbbi kategóriába tartozunk” – fejtette ki Sándor, vagy inkább Sanyi, ahogy ő szereti.

A továbbiakban Tarpai Zoltán arra kérte a srácokat, hogy mondjanak öt-öt olyan tényezőt, ami hozzásegítette őket a bajnokká váláshoz. Sándor válaszában a motiváltság, a csapat és az edző szerepelt, valamint az, hogy testvére mindig mellette volt. Ádó elsősorban a családot emelte ki, ezt követően a csapatot, aki értük és a sikerükért dolgozik, valamint a szerencsét, ami szerinte velejárója egy sportoló karrierjének. Sikerük annak is köszönhető, hogy a futamokon önzetlenül tudják segíteni egymást, ezzel kapcsolatban elmesélték, hogy édesapjuk is mindig arra tanította őket: mindegy ki viszi haza az aranyat, mert mindig a családban lesz és mindig az övék lesz.

Szuper Liu és anti Liu

 „Az olimpia nem a vég, hanem a kezdet” – jelentette ki Ádó a 2018-as történelmi siker kapcsán, de rámutatott arra, hogy ez is csak egy eredmény egy sportoló életében, ami után menni kell tovább, és fejlődni kell, ameddig csak lehet. „Minden nap azért kelünk fel, hogy jobbak legyünk” – egészítette ki Sándor.

A moderátor jóvoltából játékos feladatot kaptak a fiúk: össze kellett rakniuk egy „szuper Liu”-t kettejük jó tulajdonságainak összevonásából. A közös nevezőre jutást követően végül Ádóból a szerénység, a komolyság és megfontoltság, Sándorból pedig a jóság és a humor került volna bele. Végezetül a játék folytatásaként az „anti Liu” is elkészült a testvérpár kevésbé pozitív tulajdonságaiból.

A beszélgetésre mindvégig könnyed hangulat volt jellemző, a srácok lazasága és eltérő jellemük érdekes összhangja kellemes hangulatot eredményezett, ami az esemény lejárta után is kérdésekre és közös fotók készítésére ösztönözte a jelenlévőket.